Minden ostrom így vagy úgy végződik, ez tény. Vagy az ostromlottak nyernek vagy az ostromlók, ez általában idő kérdése. Jelen esetben a kitartó aknamunka, a készletek apadása és nem utolsósorban a szövetségesek folyamatos elszivárgása előzte meg azt, hogy 2015. január 23-án 17 óra 47 perckor a hősies védők maradéka egy Budapest melletti kisvárosban elveik fenntartása mellett megadták magukat az ostromló erőknek! A világtörténelembe valószínűleg ez a hősies ellenállás nem fog bevonulni, pedig a védők több hónapon keresztül tartották magukat, dacolva minden eszközzel, amit az „ellenfél” nem átállott felhasználni.
Hősünknek nem maradt más lehetősége, mint megemlékezni tetteiről, mint ama letűnt idők krónikásai, akik a történelem nagyjainak dicsőségeit örökítették meg.
Dobó Istvánnak mindössze 75 ezer oszmánnal szemben kellett tartania Nándorfehérvár várát, de mi ez ahhoz képest, ha egy asszony akar elérni valamit? A történelemben számtalan háborút robbantott ki, akadályozott meg egy asszonyi szándék. Érthető tehát, hogy jelen körülmények között is meghátrálásra kényszerült hős védőnk, aki utolsó leheletéig és egészen vacsoráig kitartott álláspontja és a Bendegúz név mellett. Aztán győzött az ádáz túlerő, az elszánt asszonyi akarat és a vacsora illata. Megjegyzem, alternatívaként utolsó erőmmel még bedobtam a Bartolómeó nevet, de nejem őnagysága ezt egy laza csuklómozdulattal hárította, mint kosztümös filmekben az erőtlen csapásokat szokták.
Tehát a név kérdés eldőlt: a születendő gyermek neve Barnabás lesz! Vivát, a győzőknek!
Teagyáros
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
