Vannak országok, ahol sokan megfordultunk már, és vannak olyanok is, ahol egész nagyvárosnyi magyar él, tehát nem vagyunk híján tapasztalatnak és információnak. Vannak viszont helyek, amiket kevesen fedeztünk még fel akár nyaralóhelynek, akár üzleti partnerek lelőhelyének, akár lakóhelynek.  Albánia is ilyen ország – kevesen jártunk ott, keveset tudunk róla, és amit tudunk, azt már nagyrészt kijelenthetjük, meghaladta azóta az idő.

De mindig vannak bátor úttörők, akik felfedezik ezeket a helyeket, először odalátogatnak, majd barátokat, ismerősöket, üzleti partnereket szereznek, a végén úgy döntenek, letelepednek az azóta baráttá vált országban. Az afrikai Gambia után Albániában is találtunk valakit, aki szívesen mesél az ottani mindennapokról, kiemelve a családi élet jellegzetességeit és a gyerekek ottani helyzetét.

Bettivel még nyár végén beszélgettünk először, de mivel késlekedtem megírni az amúgy igen érdekes információkat, hát megírta ő maga. A "betétek" korábbi beszélgetésünkből származnak, mivel szerintem azokat is érdekes megosztani veletek.

Albániáról bátran kijelenthetjük, hogy Európa egyik leggyermekközpontúbb társadalma. Ferenc pápa nemrég első európai útjaként Albániába látogatott, és megállapította, hogy milyen sok a fiatal. Valóban, Albániában a mai napig rengeteg gyerek születik, bár az idősebbek nagy bánatára már itt is csökkenőben a tendencia. És ezt nem valamiféle külső ösztönzéssel érik el, hanem egyszerűen szeretik a gyerekeket és a nagy családot.

Albániáról a mai napig sok-sok téves információ kering. Mivel Európa legelzártabb társadalma volt, ezért keveset lehetett tudni róla. Az utóbbi időben azonban a turizmus kezdi egyre jobban felfedezni magának az országot, és az idelátogatók első kézből nyernek tapasztalatot az országról, még ha ez csak kicsit is enged belátást az itteni családok életébe, hiszen az albánok rettentő vendégszerető nép, de ugyanakkor zárkózottak is, ezért otthonaikba, családjaik életébe csak egy bizonyos idő és „jó magaviselet” eltelte után engednek betekintést.

Mi, akik majdnem 10 éve látogatjuk az országot, és több mint 3 éve itt is élünk, már eljutottunk arra a szintre, hogy sok albán családhoz bejáratosak lettünk, sokaknál „tiszteletbeli rokonok” vagyunk, gyermekünk az albán gyerekekkel játszik és jár iskolába, ezért valamiféle rálátásunk már van a dolgokra.

Szóval, elsőként írnék arról, hogy milyen is egy átlag albán család. Az albánok nagyon családcentrikusak, és általában több generáció él együtt. Ez főként falun jellemző, de városokban sem ritka, hogy két-három generáció osztozik a házon, lakáson. Általában a legkisebb fiúgyermek marad otthon a szülőkkel, ő viszi haza a feleséget, és oda születnek az unokák. A falusi nők általában a háztartásért, kertért felelősek, és nekünk is sok olyan ismerősünk van, akik munkahelyen nem dolgoznak, hanem otthon vannak a gyerekekkel. A fiatalabb generációnál azért már megfigyelhető a karrierépítés is, a hivatalokban, közintézményekben sok nő dolgozik, és meglepően sok például a női politikus is.

Egy átlag albán családban nem ritka a három-négy gyerek. Az előző generációnál még a 6-7 gyerek volt általános. A nők fiatalon szülnek, de sokszor a legkisebb gyermek születése 40 éves kor utánra esik. Tőlem is sokan kérdezték, miért nem szülök több gyereket, és mivel a válaszom az volt, hogy kifutottam már az időből, ezért mikor megkérdezték, hány éves vagyok, nevettek, hogy ugyan már, ilyen idős korban még simán bevállalható egy gyerek. Az egyik szomszédasszonyom velem egy idős, és mikor mondtam neki, mi már nem tervezünk több utódot, rám nézett, és azt mondta, ő még simán bevállalna egyet, pedig ott egy fiú és két lány már van.

Terepjárók és eldugott falvak

Albánia az ellentétek országa is – vallják sokan, akik már eljutottak oda. A rohamtempóban fejlődő tengerparti sáv már nagyrészt modernizálódott (ezt látja a legtöbb turista, és a legtöbb albán is a tengerparti sávban él), de még mindig akadnak olyan eldugott települések, ahol úgy tűnik, legalább 50 évet léphetünk vissza az időben. A fiatalok azonban éppúgy neteznek (viszonylag olcsó netkávézók vannak), mobiloznak (4 szolgáltató is kínálja magát) és nézik a műholdas adásokat, mint bárhol – mi pedig Skype-on beszélgettünk legalább húsz percet, megszakítás nélkül.

A „rendszerváltás” nem volt egyszerű, Albánia egy totális gazdasági összeomláson is túlvan a szocializmus rendszerének zárt világa után. Az egész országot megrendítő pilótajáték tragikus és katartikus volt – az emberek sokszor egymást vitték bele a rendszerbe, ezért félő volt, hogy egymás ellen fordulnak a bukás után, de a bizalom legalábbis családi szinten megmaradt. Ma pedig meglepően reális gazdasági tisztánlátásról tesz tanúságot az ország, ahol hagyják a kisvállalkozásokat élni, van is belőlük sok, a klasszikusan ismert pékségek és kőfaragók mellett megélnek a kis éttermek, a cipészek, a szabók, a nemzetközi cégek közül pedig nem mindegyik fedezte fel még magának a piacot, bár bevonult már pár olyan nagy cég, mint a kereskedő Carrefour.

A család és a gyermek minden beszélgetésnél központi téma. Az idősek tisztelete, és a gyermekek szeretete kézzelfogható a mindennapjaikban. Minden találkozást úgy kezdenek, hogy megkérdezik, „Hogy vagy?” (ez náluk az alap köszönési forma), aztán tovább kérdezik az összes családtagodat, különös tekintettel az idősebbekre és a gyerekekre.

A családok nagyon összetartóak, és mivel sok gyerek van mindenhol, egy-egy családi összejövetelen simán összejön egy kisebb óvodás csoport. Az albán gyerekek szeretnek egymással játszani, sokat vannak a szabad levegőn, ami itt a mediterrán részen (ahol a lakosság legnagyobb része él) egyszerű, hiszen a tél is enyhe, csak a nagyon esős napokon kényszerülnek a szobába.

Nem nehéz az albán iskolatáska

Betti szerint az albán gyerekek többsége nem értené, miért kellene a magyarhoz hasonló kötelező testnevelésóra, a probléma, aminek kezelésére hozták itthon ezt a rendelkezést, jórészt nem létezik.  Az albán gyerek talán kevésbé túlterhelt, természetesebben áll a mozgáshoz is, focizik, úszik, játszik, kevesebbet, de alaposabban tanul, könnyebb az iskolatáskája. A felsőoktatás pedig most kezd el virágozni, mivel számos magánegyetem és egyéb nemzetközi iskola is indult pár éve, meglepően versenyképes árakkal. 

A magyar család ma harmadikos kisfiát hamar befogadták, és bár az albán nyelv nem könnyű, a fokozatos beilleszkedés hatására ma már nincsenek nyelvi nehézségei.

Az iskolában a magyarnál nagyobb a tanszabadság, az egyes iskolák eltérnek, a helyi jellegzetességeket jobban figyelembe véve. A követelményrendszer kevésbé egységes, az állam pedig kevésbé szól bele az iskola munkájába.

Az átlag albán gyerek nagyon jólnevelt, mindig köszön és mindent megköszön. Mivel vendégszeretetük egyedülálló, a vendéget mindennél előbbre valónak tekintik, a gyerekek ebbe nőnek bele, ezt viszik tovább. A gyerekek nagyon önállóak, a nagyobbak mindig kiveszik a részüket a kisebbek gondozásából, ezért mindent hamar megtanulnak. A szüleikkel, nagyszüleikkel nagyon tisztelettudók, sokszor láttuk már, hogy például a zsúfolt tengerparton az unoka készségesen vezetgeti és kiszolgálja az idős nagyszülőt, hogy ő is részese lehessen a családi nyaralásnak.

Szemetelni szabad, hurrá!

Többen kifogásolják, hogy az albán utca időnként szemetes – mesélte Betti.  Az albán szállodák és kávézók-éttermek tiszták, ahogyan az albán családok otthonai is, az utcai szemetelésnek „történelmi” oka van. Enver Hodzsa idején kötelező volt szombatonként szemetet szedni a lakosságnak. Bár az eredménye látványos volt (főleg, hogy olyan sok szemét nem is keletkezett), ezt a kötelességet mindenki utálta, és boldogan szabadult meg tőle, mikor már nem volt efféle elvárás. Ma, hogy már van mivel szemetelni, és összeszedni sem kötelező, sok albán afféle szabadságjognak éli meg a szemetelést – nem könnyű ismét leszokni róla, de az utóbbi években rengeteget tisztult az ország, és kezd megjelenni a tudatos környezetvédelem is.

Főzni azonban nem érdemes annak, aki Albániába menne nyaralni. Az ételek olcsóak és ízletesek, és a legtöbb még ma is mentes a különféle ipari adalékoktól. A rengeteg magánklinika pedig az egészségügyi ellátást biztosítja, a magyarhoz hasonló „fogászati turizmus” is kialakult már a környékbeli országokból, valamint Olaszországból, Angliából és az USA-ból is.

Bár hosszú távon az uniós csatlakozás cél lenne, nem sürgetik, a 12 alapfeltételből egyelőre kb. kettőnek felelnek meg, az üzleti élet azonban így is dinamikusan fejlődik. A hagyományos termékek (olívaolaj, márványok és csodás mozaikok, mezőgazdasági termények) mellett már húzóágazattá válik a turizmus, elvégre a hegyek és a tenger kombinációja szinte mindenkinek „bejön”.

A családok a gyermek születése után semmilyen pénzbeli támogatást nem kapnak az államtól (mint pl. Gibraltáron), mégis sok gyermek születik. Van itt egy olyan mondás, hogy: „Ha volt erőd megcsinálni, legyen is erőd felnevelni.” Az albánok bíznak a jövőben és magukban.

Betti (és Vakmacska)

Az illusztrációként felhasznált képek a szerző-interjúalany felvételei.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?