Mikes Lajos újságíró, műfordító kisebbik lánya, Margit egyike elfeledett költőinknek. Nem tudhat magáénak nagy életművet, de azért érdemes megemlékeznünk róla. Margit 1897. február 24-én született Budapesten. Édesapja Misek Lajos néven született, később nevét Mikesre változtatta. Édesanyja Prandtner Ilona volt. Nővére, Klára 1895-ben született, s miután megözvegyült, Szabó Lőrinc felesége lett. Édesapjuk rengeteget dolgozott, nem sok ideje maradt gyermekeire. Az olvasás, irodalom szeretetét ő hagyományozta rájuk. Kiterjedt baráti kapcsolatai voltak a művészvilágban, közel állt hozzá Ady Endre és Babits Mihály is. Mikor Copperfield Dávid történetét fordította, esténként a kis Margit ágya mellé ült, s felolvasta neki a legújabb elkészített részt. 1917-ben hosszú betegség után édesanyjuk meghalt, s a lányok – többnyire inkább Margit – vették át a házimunkát. Mikes Lajos gyakran főzés közben is olvasgatott a lányának, Margit később így emlékezett:
„Apám délelőtt valahogy otthon volt, s kijött hozzám felolvasni a konyhába. Olyan figyelmesen hallgattam, hogy a leves kifutott. De ez még csak hagyján. Papa rá akart gyújtani és a gyufát hiába kerestük. Később, mikor felemeltem a fedőt, rémülten láttam, hogy benne úszik a gyufaskatulya. A nagy figyelésben só helyett véletlenül azt dobtam a fortyogó levesbe.”
Első felesége halála után Mikes még abban az évben új asszonyt hozott a házhoz, Szász Piroskát. Sajnos ő 1918-ban, egy év múlva öngyilkos lett. Mikes nem várt, 1918 szeptemberében újra nősült, Havas Irmát vette el, akitől két gyermeke, Ilona és György született. Ez a kapcsolat haláláig tartott.
Margit Budapesten végezte tanulmányait. Édesapja 1920-tól Az Est Lapok napilapcsalád szerkesztője volt. Margit versei itt jelentek meg először. Az Új Idők, 1932-től a Nyugat és a Magyar Csillag is közölte verseit. Megismerkedett Csók István tanítványával, Kemény László festőművésszel. Házasságukból született 1936-ban Kemény Zsuzsanna. Margit verseit Babits Mihály is méltatta Beszélgető Füzeteiben, de igazán Radnóti Miklós volt az, aki felfedezte. 1938-ban jelent meg első verseskötete, a Költő a konyhán. Az asszonyi létről ad számot a kötet, azokról az időkről, mikor még nem volt lehetőség a másik utat választani. A házimunka asszonyi kötelesség, előbbre való a költészetnél. Egyik versében a kávéház üvegablaka mögött zümmögő fogoly méh sorsához hasonlítja saját sorsát. Radnóti szerint Margit versei szigorú logikát követnek, mind a tartalom, mind a forma esetében. „Különös, szigorú fegyelmezett és szemérmes költőasszony beszél: szigorú, fegyelmezett és szemérmes művészettel az életéről, érzelmesség nélkül, megfontoltan.”
Költő a konyhán
Az ablakon besüt a nap.
Verset írjak? Vagy menjek el?
A tavasz hív. De szól a munka:
Mit bámulsz? Most dolgozni kell!
Nézz csak oda az ágy alá,
nézz a piszkos edényre,
szekrény mögött lapul a por
s verset főzöl ebédre?
Nógasd napszámos két kezed, hogy
seprűt ragadjanak
s táncoljon a mosogatórongy
gyors ujjaik alatt!
Hát persze, másra nincs idő
és már kedv sincs elég tán.
Nagyságos asszony a nevem,
de a kezem cselédlány.
Lecsúsztál - gondolom nevetve -
proli nagyságos asszony!
Lánykorodban csak zongoráztál,
ültél a Duna-parton,
vagy, míg az apád dolgozott,
bújtad a könyveket
s nem tudtad, hogy az idő egyszer
csak munka s pénz lehet.
Az ablakon besüt a nap.
Sirassam, aki voltam?
Eh, élni kell! Dalolni kezdek
és minden újra jól van.
Péntek: tésztanap. Ez a fontos!
Ma csusza lesz ebédre!
Liszt ide, tojás! Mégis úr,
ki a magi cselédje!
Gyúrom a tésztát, nő, dagad,
jó friss szag száll belőle,
belegyúrom a napot is,
hogy csak úgy ragyog tőle.
Napfény, te aranyos jövő,
ragyogj egész napomra,
ragyogjon tőled a sötét
földszinti szoba-konyha!
Csak vesszen, ami elveszett,
más sorsa még kutyább:
de jön a tavasz és dalol
bennem az új világ,
az új cseléd, aki többé
nem hajt már derekat,
legfeljebb a dézsa előtt,
ha súrol egy fazekat.
Nem minden verset jellemez azonban ez a csalódottság. A kötetben találkozhatunk csodálatos természet-ábrázolásokkal, Budapest mindennapi hangulataival. Egyszerű, de szívhez szóló,szerethető versek ezek. Egy egyszerű asszony gondolatai.
„Leülök egy elhagyott padra,
borzongat a csönd, a hideg,
a fába vágott szív, szegény,
szégyelli, hogy itt didereg,
a vénasszonyok nyara is
szoknyáját fogja s megy tipegve”
1956-ban lánya, Zsuzsanna elmenekült az országból. A bécsi menekülttáborban húzódott meg, s november 19-én – csupán 19 évesen – f eleségül ment Makkai Ádám költő, műfordítóhoz. 1957 elején Amerikába, New Yersey-be utaztak, ahol a férfi apja és felesége már várták őket. Margit és férje egy ideig még Magyarországon maradtak. A költőnő versei megjelentek az Élet és Irodalomban, a Kortársban és a Vigíliában. Férje rajztanárként dolgozott, 1957-ben lehetősége nyílt egy kiállítás rendezésére. 1968-ban a házaspár az akkor már elvált Zsuzsanna invitálására Amerikába távozott. Később a müncheni Új Látóhatár jelentette meg Margit verseit és visszaemlékezéseit. 1971-ben Üvegpohár címmel jelentek meg válogatott versei. 1974-ben látott napvilágot utolsó kötete, Csillagtalan ég alatt címmel. 1976. december 4-én hunyt el New Yorkban.
Őszi réten
Másodszor virágzik a rét már...
Nemrég itt feküdt letarolva,
s most újra nyílik, olyan dúsan,
mintha első tavasza volna.
Itt is, ott is apró virágok
ágaskodnak és integetnek,
megint nőttek pár millimétert,
de kis lábaik még remegnek,
s mikor hullámzanak a szélben,
szinte félve kapok feléjük,
olyanok, mintha szaladnának
s a rét is elszaladna vélük.
Most kétszer úgy szeretem őket,
mint nyáron, közéjük telepszem,
egyik olyan, mint egy piros gomb,
a másik mint egy kék gyerekszem,
s mintha magam is gyerek volnék
és az élet csak játék volna, -
mint szalmaszálas kisgyereknek,
ki színes buborékot fújva
lopja az időt könnyű kedvvel:
örülök a szép őszi napnak,
örülök, hisz közel a tél már,
e néhány boldog pillanatnak.
1934
Juditty
Forrás:
Mikes Margit: Édesapám (Emlékezés Mikes Lajosra)
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00659/21113.htm
Kázmér Ernő: Mikes Margit: Költő a konyhán
http://www.huszadikszazad.hu/kultura/kolto-a-konyhan
