Utólag azt mondom igen, akarom a metszést. A saját nyálamon megtanultam. Sok a hiszti a téma körül, ha esetleg másokat is foglalkoztat az előtte-utána kép, itt az én történetem. A terhességem 5. hónapjáig nem is hallottam a gátmetszésről. Lehet, csak süket vagyok, és már sokszor szembejött velem, de valahogy addig még nem realizáltam mi is ez a „beavatkozás”.
Aztán egy jógás babás-mamás társaságba bekerülve hallottam erről az embertelen és nőellenes, a szülész-nőgyógyász orvosok által gyakran használt gyorsító eljárásról. Nem tágulsz eléggé, metszenek egy kicsit, és hipp-hopp, kinn van a baba. Így zajlanak manapság a nem-zavartalan szülések. Mindenki ezt papolta, csak metszést ne, örök életedre fájni fog, szar az orvos, aki ezt az utat választja, meg a kórház is.
Addigra már volt egy szimpatikus orvosom, akiben megbíztam és fel sem merült bennem, hogy majd saját magának könnyíti meg a szülést és jól szétkaszabol odalenn. Hogy ez a dolog nem egy szükséges beavatkozás, hanem könnyítés a leterhelt doktor úrnak. Én ott ezt hallottam. Ki is akadtam rendesen. Rohantam a dokihoz, megtárgyaltam vele a hallottakat. A válasza: első szülésnél mindig metszünk. Gátizomtorna, masszázs, csúcsszuper szülésznő ide vagy oda, a metszés a legjobb megoldás.
A kezdeti sokkon túllépve beletörődtem. Orvost már nem akartam váltani, mégiscsak megbízom benne, a gyerekem életét teszem a kezébe, ami velem történik, az másodlagos. Majd kigyógyulunk belőle. Persze tornáztam és masszíroztam magam, mint egy őrült. Titkon bíztam abban, hogy majd én biztos rendelkezem annyi testtudattal, hogy csak úgy rákoncentrálva kitágulok, és nem kell a szike. Féltettem magam, de ez természetes, nem?!
Oké, anyukám szerint nem nagy dolog. Ő háromszor szült, mind a háromszor metszették, összevarrták, és azóta semmi baja nincs vele. Szerinte hiszti ez az egész, túl sok idejük van a mostani kismamáknak és túl puhányak.
Első szülés:
Hosszas vajúdás, de még maradt erőm a kitolási szakaszra, félúton közli a doki, hogy akkor metszünk. Nem sokat érzek belőle, előtte érzéstelenít. Kettőt nyomok és a baba visítva kibújik. Apuka könnyek között, én megkönnyebbülve veszem a babát a karjaimba. Az összevarrás nem kellemes, de már sok fájdalmat megéltem életemben. Nem sok ideig tart, bíztatom magam.
Az első két hét gyógyulás maga a pokol, nem tudok ülni, úgy érzem, hogy szétesek. Lassan kiesnek a varratok, és minden nappal jobb. Már meg is merem nézni tükörben. Szinte semmi sem látszik. Egy vékony vonal. Tornázok és érzem a javulást. Pár hónapra rá az együttlét is úgy, ahogy megy. Később már semmi probléma. Hát ezt is túléltük.
Második szülés:
Villámgyors fájások, két óra múlva már ülök is fel a szülőágyra. A doki mellettem áll, az ügyeletes szülésznővel pedig megbeszélem, hogy ha lehet, ne vágjanak, próbáljunk gátvédelemmel szülni. Hátha most sikerül. Hosszas kitolási szakasz, iszonyat fájdalom, kicsit repedek. Nem tudom, hogy a szülésznő csak a prémiumra hajtás miatt nem kéri meg a dokit, hogy vágjon, vagy tényleg normális a kis repedés. Vagy csak annyit hisztiztem neki a gátvédelemről, hogy most csak azért is úgy csinálja. A baba kinn, minden rendben. Ismét megkönnyebbülés, és jöhet az összevarrás. Csak hab a tortán, hogy nem érzéstelenít el rendesen a doki, és a két varrat szinte visítva történik. (No, akkor majdnem fejberúgtam az orvost, aki leszólt, hogy mit hisztizek, én meg vissza, hogy neki mikor varrták utoljára a hüvelyét össze… na, akkor szóljon be nekem.)
Szóval a gátvédelem megvolt. A seb lassan gyógyul, érzem, hogy valami nem az igazi. Nem olyan szép, mint a másik oldal, érzem a dudorokat a felszívódó varrás helyén. Hónapok múltán is ott vannak és fájnak. Az együttlét fájdalmas, el vagyok keseredve. De hátha az idő ezen is segít.
A repedés rosszabb, mert a gyógyulás alatt hegek képződhetnek, amik nem vagy csak ritkán szívódnak fel teljesen. A vágás mentén varrt sebbel viszont semmi baj. Most várok és remélek. A gátvédelemre játszás pedig lehet, hogy visszafelé sült el. Az én esetemben. Lehet a gyerekeim ilyen nagy fejűek, vagy a szöveti állományom ilyen béna.
Az üzenetem: Ne ijedjünk meg a gátmetszéstől, nem a világ vége. Engem iszonyúan befolyásolt a negatív kampány. Szeretném, ha ebben a témában is lágyulnának a vélemények, és megmaradna a látszólagos választás szabadsága. Menő mostanában a gátvédelem mellett beszélni, de én most nem ezt teszem. Ha metszésre kerül a sor, ne ijedjünk meg. Ha hiszünk az orvosunknak, higgyük el, hogy szükség volt rá. Bevarrják és szépen begyógyul.
K.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
