A mesterséges intelligencia – hivatalos leánykori nevén Artificial Intelligence most már mindennapjaink főszereplője. Az iskolai tanulásban való felhasználása sok vitát vált ki, ahány iskola, annyi megközelítés, szóval nagy a káosz. A lányom iskolájában például egyáltalán nyoma sincs, sem tanítási, sem tanulási szinten. Fel sem merül.

Talán az lehet a legnagyobb gondunk az AI hozta világgal, hogy sosem tudjuk, mi igazi és mi nem. Hirtelen mindenki szép lett, mert ezzel a technológiával pár gombnyomással javíthatóak a ráncaink és a hosszú füleink. Ugyanez a helyzet a szöveges tartalmakkal, ott sem lehetünk biztosak benne, hogy mire gondol a költő, és vajon költő-e valójában, nem pedig robot.

A zűrzavart fokozza, hogy szinte feldolgozhatatlan mennyiségben ömlenek ránk az információk, hogy egy idő után bele is fáradhatunk a figyelembe, válogatásba, és már elengedjük az az aprócska kérdést, hogy mi mennyire valódi. Ennek a jelenségnek már nevet is adtunk, úgy hívják, hogy információs tanult tehetetlenség.

A bizonytalanság óriási. És ha felnőttek esetében, ez ilyen erős hatás, akkor érdemes belegondolni, mit érezhetnek a gyerekeink, amikor hirtelen azzal kell szembesülniük, hogy minden és annak az ellenkezője is ugyanúgy igaz lehet! Egy ilyen helyzetben különösen felértékelődik, ha van olyan megbízható felnőtt kéznél, akitől lehet kérdezni. És ezzel máris elérkeztünk az iskolai kérdésekhez. Van helye a tanteremben a mesterséges intelligenciának, vagy teljesen a hagyományos oktatási eszközök mentén haladjanak a gyerekeink?

Az, hogy a mesterséges intelligencia és az oktatás kapcsolata mennyire aktuális és fontos téma, azt jól mutatja, hogy egyre több hazai szakmai fórum és beszélgetés foglalkozik ezzel. Október 10-én a Történelemtanárok Egylete is ezt a kérdést helyezte a középpontba éves konferenciáján, amelynek címe „Vissza a jövőbe! - A közösségi média és az AI hatása a történelemre” – volt.

Azzal is egyre gyakrabban találkoznak a tanárok az iskolai feladatok kapcsán, hogy a gyerekek a ChatGPT segítségével keresik meg a választ, teljes fogalmazásokat, házi feladatokat íratnak a programmal. Ezek a munkák egyelőre könnyen kiszűrhetők, mert ugyan általában választékosan megfogalmazott szöveget ad a program, azonban kevés valódi információtartalommal bírnak az egyébként terjengős szövegrészek.

A baj inkább azzal van, amikor a programot használó gyerekek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az ilyen töltelék mondatokból álló szövegeknek, ami visszahat mindennapi életükre, így ők lesznek azok is, akik egy jó panelekből összerakott álhírt azonnal igaznak fognak érezni.

Soha nem volt még ennyire fontos, hogy egy szövegben a mélységet keressük és meglássuk a lényeget. És pontosan ez most a modernkori iskolák feladata: megtanítani a gyerekeket egy új működésre, hogy képesek legyenek a felszín alatt kiszűrni a lényeget, elemezni és érvelni tudjanak.

Az általánosan érvényben lévő szabályok szerint a hagyományos tanulási segédeszközök teljesen legálisan használhatóak minden diák akár a vizsgákon is. Amennyiben az órákon vagy az otthon elkészítendő feladatban saját fogalmazás vagy műelemzés a feladat, használható számos forrás, de fel kell tüntetni ezeket a dolgozat végén.

Viszont a ChatGPT, mint segédeszköz, nem használható a tanórákon, így a gyerekeknek csak titokban, a csalás eszközeként kell alkalmazniuk, holott tanári felügyelettel azt is megtanulhatnák, hogy valójában mire jó és mire nem jó ez a program.

Az UNESCO, vagyis az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete az elmúlt években kiemelt figyelmet fordít a mesterséges intelligencia és az oktatás összefonódására, jelentős forrásokat biztosítva a terület fejlesztésére. Hivatalos állásfoglalásában hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia jelentős eszközt jelenthet a mai oktatásban, a tanítási és tanulási gyakorlatok modernizálásában. Számolva a kockázatokkal, amit a fejlődés gyors üteme jelenthet, az UNESCO elkötelezetten támogatja a tagállamait abban, hogy az AI-technológiák előnyeit kiaknázva, a befogadás és méltányosság elvei mentén formálják oktatási rendszereiket.

A mesterséges intelligencia, mint eszköz, megfelelő és kontrolált módon elsajátítható lehetne tehát az iskolákban is. Az AI segítő és praktikus kiegészítője lehetne az iskolai foglalkozásoknak. Természetesen ez nem helyettesítené a személyes viszonyokat az oktatásban, és a tanárok szükségességét sem kérdőjelezné meg senki, mert az AI csupán kiegészítené az oktatási eszköztárat. A folyamatokat látva, efelé megyünk. 

D.