Ha valaki ma a szobában punnyad valami képernyő előtt, annak jó eséllyel nem sikerült eljutnia valami vízpartra, hegytetőre vagy hasonlóra, a városban meg meleg van, a városi strandon ezen felül tömeg. Na így se ússzátok meg - lesz itt vízpart meg látványosság meg efféle, na jó, hegytető az nem lesz, mert az ország újfent reklamírozott tája az pár kunhalomtól eltekintve lapos.

Az úgy volt, hogy lusták voltatok nekem mindenféle nyári élményhelyszínt írni, így kénytelen vagyok én megírni a magamét, ami idén is nagyjából Magyarország keleti felére korlátozódott eddig, de ott is vannak affélék, hogy a fal adja a másikat- miután hazajöttem, geocachingben jártas informatikus kollégám a szomszéd szobában bemutatta, mimindent NEM láttam még arrafelé, amit nagyon is érdemes - viszont én is tudtam újat mutatni, a  Csongrádról kifele vezető csépai fahíddal   ő nem találkozott,  a makói, képeken is fantasztikus látványt nyújtó  lombkorona-sétánnyal, vagy a Battonyához közel eső, felújított és esténként "fényfestett" Bréda-kastéllyal  meg én. Eddig. Most már muszáj lesz azokat is megnézni.

Sikerült viszont másik tervem: eljutottunk júniusban a szarvasi arborétumba, ahol nemrég (talán egy éve sem?) nyílt meg az arborétum szélén a Mini Magyarország makettpark, ami úgy gondoltam, arborétummal együtt mindenképp megér egy kirándulást, ha már arra vagyunk. Nem is csalódtunk: strandidő aznap úgysem volt (közepes hőmérséklet, szikrázó napsütés, brutál erejű szél), pont megfelelő volt egy jókora sétára a zöldben.

Miért gondoltam én, hogy a szarvasi arborétum kicsi?  Mi órákig kódorogtunk benne, miután megnéztük a címben említett térdig érő Parlamentet, kétegyházi vasútállomást (ami vicces volt nekem, mivel gyerekkoromban arrafelé mentem vonattal nagyanyámék fele), jópár híres épület az egri vártól az esztergomi bazilikáig, és láttuk, hogy nem kevesen kíváncsiak erre a látványosságra: okozott némi zavart az erőben, amikor a sok büdöskölök összevissza nyomogatta az apró állomásokon a kisvasutak indítógombjait, szegény 424-es vagy Nohab a végén tényleg nem tudta már, merre kéne elindulnia.

Kisebb gyerekkel amúgy érdemes letérni a leginkább bejáratott utakról: a Fekete Istvánról (is) elhíresült Pepi-kertnek vannak szinte teljesen néptelen részei, árnyas erdei utakkal, nagy, füves tisztásokkal (az "érintetlen" természet illúziójában csak az avatott szem fedezi fel a rejtegetett apró öntözőeszközöket), és hát azzal a bizonyos pocokkal, aki a gyerekek láttán sürgősen a lyuk felé vette az irányt, mit mondjak, nagyon nem csodálkoztam én ezen.  A pávacsalád nem volt ilyen bizalmatlan, egészen közelről tudtuk a kis csapatot fényképezni.

Szarvassal lassan egybenő  a horgászparadicsomként is ismert Békésszentandrás, ahol csodás szőnyegeket és brutál erejű (hét-vagy akár kilenc százalékos, bár nem mindegyik) kézműves söröket lehet kapni: a szőnyegest igazából nem találtuk meg, a jó ég tudja miért Rózsakert névre hallgató kocsmát a sörökkel annál inkább,  nekünk egyébként a Black Rose nevű termék jött be leginkább, az alkoholt nem fogyasztó Kicsinek pedig az, hogy a létesítmény falait híres alföldi betyárok - Rózsa Sándor (ez az egyetlen logikus magyarázat a kocsma nevére), Sobri Jóska és mások korabeli fényképei díszítik. Nem ez a legolcsóbb sör az Alföldön, ám megéri az árát, örömmel fedeztük fel, hogy tőlünk öt percre van egy viszonteladójuk Budapesten, ahol szintén lehet békésszentandrási söröket kapni, már ha szerencsénk van, és éppen van a keresett fajta.

Szakadó esőben sem kell zavarba jönni a környéken: már ha a gyereket leköti a hajdani tömlöcbe szervezett helyi múzeum például Kunszentmártonban, ahol nem csak a helyi börtönélet sajátosságait mutatják be az igen szívélyes helyiek (kérésedre például rád zárják a csak görnyedőmagasságú magánzárka ajtaját, hogy utána néhány perc elteltével visítva igyekezz kifelé, de be is öltözhetsz betyárnak, pandúrnak), hanem van rézműves, gyapjúkészítő és cukrászműhely, ez utóbbiban vigyázni, mielőtt a kölök rájön, hogy a kihelyezett sütik némelyike teljesen valódi, és ezért igyekszik suttyomban meglovasítani őket. (Ha sütire vágytok Kunszentmártonban, a Talmácsi cukrászdát ajánljuk inkább e célra...) A múzeumban mi inkább a néprajzos könyvekre csábultunk el nagy tételben: készül is azóta a tiszazugi "egykézésről" és népéletről szóló posztom, amihez a könyvekben bőven találni forrást.

De át lehet menni pár perc autózással Tiszaföldvárra is, ahol ha jól figyeltek, észre is veszitek a Földrajzi múzeumot, ami szerényen bujkál a főutcán, de belül annál pazarabb, nekünk pedig egy szakadó esős napon az a megtiszteltetés jutott, hogy lényegében egyedül legelhettük végig a tárlatot, sőt, a kutató-és oktató részekbe is bejuthattunk. Itt úgy tűnik, nem síbolták el a befektetendő EU-pénzeket, hanem becsülettel belerakták: a gyerek kézbe veheti az eredeti mamutfogat, kereshet régészetileg a  terem közepén az e célra létrehozott "helyszínen",  végignézheti a Természettudományi Múzeumhoz hasonlóan pazarul berendezett "vizes élőhelyet" és a helyi halfajok gazdagságát,  a felnőtt meg ámul, hogy mintha itt valaki agyában helyet cserélt volna valami: a múzeumban van most meg az az interaktivitás, figyelemfelkeltés, 21. századi technológia, nem utolsósorban lelkesedés és fantázia, aminek valójában az iskolában volna a helye, és onnan egyre inkább kiszorítják - még jó, hogy a környékbeli és ott erdeiiskolázó-kiránduló ovisokat és iskolásokat itt valóban inspiráló környezet fogadja, né, a természettudomány az egy kúl dolog, csak eddig vadul tagadták. És persze az eredeti lelőhelyére rekonstruált csontváz se semmi - őslénytan iránt érdeklődő gyerkőknek azonban a hely egyenesen kötelező.

Helyszín: http://www.tiszazugmuzeum.hu/

És akkor a végén Mártély, ahol a múlt héten jártunk, onnét röhögve azokon, akik hosszú, poros sorokban állnak valami  tömeghelyen, mikor a Tisza-holtágon is csodálhatnák helyette a jégmadarat, node ha ők mind odamennének, akkor oda lenne a varázs, ahogy tavaly Brumi is megírta. 

 

Mivel nem minden nap volt 38 fokos kánikula, volt időnk és energiánk a két tanösvényre, az egyikben talán az Everglades-mocsarakat idéző hangulat volt a legizgalmasabb ("odass, mindjárt jön a krokodil!" "Te hülye, az egy béka!!!" típusú párbeszédek persze megúszhatatlanok), valamint az a jókora szürkemarhagulya, amely mellett elvezetett a tanösvényünk, benne egy sokmázsás, mogorva külseű bikával. A hangulat akkor vált némileg érdekessé, amikor rájöttünk, a borjak szabadon jönnek-mennek a kerítésféle alatt átbujdokolva, tehát a villanypásztor valamilyen okból aligha működhetett, tehát a bika jóindulatára voltunk bízva, aki hálisten nem ítélt minket fenyegető jelenségnek.

  Most éppen mögötte. Aztán kijött.

A képek (még ha csak mi csináltuk őket) magukért beszélnek, ha van még szabadságotok, nézzétek meg a helyeket, és igyatok egy sört a békésszentandrási sörözőben Rózsa Sándor utódai vagy bárki más egészségére.

Vakmacska

 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?