Ha valaki megkérdezné tőlem, mi a kb. 4-10 évesek kedvenc természettudományos témája, illetve az, amiről a legtöbbet és a legjobban tudják, valószínűleg két alap témakört vágnék rá: a dinókat és a Naprendszer elemeit. Épp ezért vágta keményebb fába a fejszéjét az f exhibition, mikor a Föld tájai után az űrbe hív minket kalandozni, de ezért várható a kirobbanó siker is.
Fogalmam sincs, miért , de hétéves korára a legtöbb gyerek nagyjából egy lexikonra való dinoszaurusz pontos nevét ismeri , a szobájába pedig a helyes sorrendben, a helyes távolságok arányos kicsinyítésével képes felpakolni a Naprendszert, haladók még a bolygók holdjaival is próbálkozhatnak, ha kifér a mennyezetre. És képzeletbeli űrutazásra is szívesen indul mindenki, eljutva olyan bolygókig is, amelyek meglátogatása egyelőre fizikailag nem lehetséges.
A hagyományoknak megfelelően ismét a a Vajdahunyadvár földszinti termeiben látható a kiállítás, amely az esőerdők, jégvilág, óceánok mélye után most erre a képzeletbeli, látványos űrutazásra invitál. Mivel évről évre nagyobb gyerekeket viszek kalandozni (az időközben középiskolássá vált Nagy pedig sajnos kinőtte...), nem bánom, hogy ez a kiállítás a szokásosnál talán kissé "tudományosabbra" sikerült, kevésbé "mese" kerettörténettel - de amennyire láttam, ez már az ovisokat se zavarta túlságosan, és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a szokásos feladványokba. Most nincs furfangos varázsló, és a megoldások ellenőrzését segítő lény se valami cuki kisállat, hanem stílusosan egy (szintén cuki) robot. A küldetés célja, hogy az egyes űrkikötőket érintve az "utazók" megfejtsék a mindenség titkait, begyűjtsék a fényjeleket, majd szerencsésen visszatérjenek a Földre.
A huszonnégy állomás elsőként soknak tűnik, de meglepő sebességgel gyűri le a két nagyfiú (már a fiam meg a haverja, akikkel teszteljük a rendezvényt). Érdemes viszonylag korán érkezni, mert bár egyetlen pillanatra se érzek kellemetlen zsúfoltságot, mégiscsak egyszerűbb "versenytársak" nélkül hallgatni a szférák zenéjét (a hanganyag egyenesen a NASA-tól való, aki pedig egy magyar verziót hallgatna kedvcsinálóként az űrvilág és az emberi zene összepárosítására, annak ezt ajánlanám szíves meghallgatásra), vagy elgondolkodni azon, milyen lehet egy 2000 km/óra dúló sebességű vihar az egyik bolygó felszínén, milyen lehetne a Titán felszínére ereszkedni, vagy mennyi ideig tartana valójában elutazni a Holdig, és lehetne-e kolónia a Marson - ahol egyébként nem teljesen lehetetlen életben maradnunk, ha elég jól felkészülnénk.
A kiállítás ügyesen kikerüli a kínálkozó csapdákat: a szakmai anyagot hosszas kutatás alapján állították össze, és két valódi csillagász is ellenőrizte őket, hogy a gyerekek ne ostobaságokkal, hanem "emészthető" tudományos tényekkel és érdekességekkel találkozhassanak. Szerencsés véletlen a most bemutatott, világszenzációt hozó "fekete lyuk" fotó, ami itt ugyan nem jelenhetett még meg, nem úgy maga a fekete lyuk, mint kozmikus jelenség - a világhírré vált új felfedezés is sokak érdeklődését ébresztheti fel újra a világűr titkai iránt. Kimaradt az ezotéria és az asztrológia is, csak maguk a csillagképek jelennek meg: az Égi Állatkert néhány jószága (Oroszlán, Nagy Medve) formájában (a plüssmedvére helyezett kis lámpácskák szerintem sokaknak "bevésik", mit keressünk az égbolton majd tiszta időben). Miután a srácok némileg eltűnődnek, lehet-e csellózni a Holdon, azt már meglepő gyorsan kimatekozzák, hány éves is lenne egy másik bolygón (a Szaturnuszon) az a nagymama, aki földi körülmények közt épp most 84 éves. És még csalni se szeretnének: "hééé, az nem a kérdés, az már ott a megfejtés!" -felkiáltással rángatja vissza a páros egyik tagja a magáról megfeledkezett másikat, aki önkéntelenül eggyel odébb sasszézott a robot "lábnyomait" követve.
A látványvilág most is keveri a látványos grafikai elemeket pár vizuális viccel - utóbbi kategóriába tartozik a Kozmikus Kazán, vagy a némileg retróformájú, fém porszívó, ami annak illusztrálására került a kiállításra, hogy az egyik bolygót a "Naprendszer porszívójának" is nevezhetjük.
Az installációk ezúttal vadiúj, egyedi tervezésű „űrkapszulákba” kerültek, de megújult a játékfüzet is –12 helyett 24 űrkikötőt érintünk a játék során –, ugyanakkor nem maradtak ki az érzékszervi állomások: az egyiknél például beleszippanthatunk a világűr illatába...
Az űrkutatás történelmével nem foglalkozik a csillagközi utazási program (ha valakit ez érdekelne, és van rá lehetősége, Londonig érdemes utazni, ahol az űrhajóskesztyű-kipróbálástól a korabeli filmfelvételekig és a félelmetes szimulátorig mindenféle érdekesség várja a helyi technikai múzeum látogatóit), de a Naprendszer bolygóiról és azok holdjairól rengeteget tanulhatunk felnőttként is - én őszintén szólva leszakadtam már az elején a gyerekekről, és magamban olvasgattam-nézegettem. A srácok időről időre felbukkantak a nagy teremben, de remekül megoldották a feladványokat nélkülem is, inkább a rejtvényfejtés végén mentünk még egy kört, immáron együtt, hogy a legérdekesebb infókat még egyszer áttekintsük - beleértve a népmesei magyarázatot arról, mikor várhatjuk a "világvégét" ami a népmesék és a tudományos magyarázatok szerint is még igen-igen hosszú idő múlva várható csak.
Szóval...pszt, egy tipp azoknak, akik mondjuk húsvéthétfőn legszívesebben a Holdra menekülnének a locsolkodás elől - a kiállítás a tavaszi szünetben végig tárt kapukkal várja a látogatókat, szóval szkafandert fel!
A VARÁZSLATOS VILÁGŰR – CSILLAGKÖZI KALAND című kiállítás és játék 2019. március 30-tól május 26-ig látogatható a Vajdahunyadvárban.
Nyitvatartás: 2019. március 30. – május 26., H zárva K-V 10-17 óráig (húsvéti ünnepnapokon és május 1-én nyitva!)
Helyszín: VAJDAHUNYADVÁR
Bővebb infó: www.facebook.com/F.Exhibition
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
