Nincsenek szomszédaink. A régi háznál sem voltak, mert minden oldalról nyaralók vettek körül bennünket, a tulajdonosok nyáron sem sokat tartózkodtak ott. Szüleim vállalkozása miatt ugyan sokan jöttek hozzánk, de gyermekként nem zavart, később pedig a külön erre a célra kialakított helyiségben fogadták őket.
Most szintén nincs szomszédunk, egy üres telek és egy nyaraló áll a házunk mellett – mögött. Talán ez az oka annak, hogy nem szoktam meg a nyüzsgést, valahogy a házat és a környékét is a privát szférámnak tekintem. Nem lennék jó panellakó.
Ha látogatóba indulok valakihez, előtte mindig telefonálok. Mert lehet, nincsenek otthon. Vagy éppen a zuhany alatt állnak, vagy lepihentek, vagy vendégük van, vagy alszik a gyerekük. Millió ok lehet, amiért nem megfelelő az időpont. Ugyanezt én is elvárom azoktól, akik hozzám jönnek. De úgy tűnik, ezzel jóformán egyedül vagyok. Ahol most élünk, nincs lépcsőház, ahol a hozzám látogatók megállhatnának, ezért legtöbbször „ajtóstól rontanak a házba”. Talán csak helyi sajátosság, de gyakori a „kopog és nyit egyszerre” típusú vendég, akinek eszében sincs megvárni, míg szólok, hogy jöhet. Volt, aki a nappali közepén állt meg – épp a konyhában voltam – és értetlenkedve kérdezte, hogy a kiságyban felálló és üvöltő – egyébként előtte alvó – baba miért üvölt. Igen, ideje lenne megcsinálni végre a kerítést. De akkor sem vagyok biztos benne, hogy mindig zárva lenne, és abban sem vagyok biztos, hogy mindenki használná a kapucsengőt. Meg különben is, attól, hogy csenget, még nem biztos, hogy jókor jön. Volt, hogy takarítás közben állított be valaki, szanaszét minden. Persze, őt nem zavarja, mondta. De engem igen. Nagyon is.
Egy kis faluban gyakori, hogy az emberek ellátogatnak egymáshoz, kiülnek a kapu elé a padra – már egyre kevesebb ilyet látni. Van, akinek ez teljesen természetes, hogy bármikor, bárki beállíthat. Talán, ha a lányom nagyobb lesz, hozzánk is jönnek gyerekek vendégségbe, „csak úgy”, minden előzetes egyeztetés nélkül. Mégis én jobban szeretem, ha előre tudom, ki mikor jön. Ti hogyan álltok a témához?
Juditty
