A terhességben a legsokkolóbb nem a testi és lelki felfordulás, amit okoz. Azokat könnyebben, vagy nehezebben, de el lehet fogadni, és együtt lehet élni velük. Ami viszont megszokhatatlan, az a közüggyé válás. Szubjektív helyzetismertetés egy kismamától.

Még jóval a terhességem előtt a saját várandóssága kapcsán a legjobb barátnőmnek volt egy mondata, ami nagyon megmaradt bennem:

„Az a legborzasztóbb, hogy közüggyé vált az életem.”

Már akkor sem kételkedtem az igazában, de arra még én sem számítottam, hogy a terhességgel hasonló helyzetbe kerülök, mint a magyar fociválogatott a 2016-os Európa-bajnokságon: mindenki figyelemmel kíséri a sorsomat, mindenki szorít értem, mindenki szerint szuperül csinálom, de azért mindenki tudja azt is, hogyan kéne még jobban csinálnom. Mindenki. Azok is, akik korábban felém sem néztek, sőt, utáltak.

És most nem a kéretlen gratulációkról, és az első trimeszterbeli állapotomra, a gyerek nemére és nevére vonatkozó, és hasonló jellegű, mindenki által feltett kérdésekről beszélek. Ezek fárasztóak ugyan, de meg lehet tanulni fehér zajnak hallani őket. Ami viszont mindig is fülsértő marad, az kétféle „jóindulat”: a tukmálás és a szaktanácsadás.

Az azonosíthatóságot nehezítendő azt mondom, hogy egy hozzám igen közel álló valaki mesélte egyszer, hogy az esküvője előtt a leendő férje lánytestvére nagy lelkesedéssel kapta elő a padláson porosodó dobozából a saját egykori menyasszonyi ruháját – hogy az milyen jó lesz most az én ismerősömnek. Ugyanez működik a családban egykor már jól bevált kisággyal, fürdetőkáddal és babaruhával. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy az ilyen módon felajánlott dolgok közül mindent és csak azért is el kell utasítani. De van különbség segítő szándék, és tukmálás között.

7 dolog, amiért utálok terhes lenni

most fogom megszülni a harmadik csemetémet és teljesen más volt mindegyik terhességem. Egy közös pontot találtam csak: utálok állapotos lenni. Igen, kimondom és nem szégyellem. 

Tovább>>>

Az első esetben megkérdezem, van-e szüksége a másiknak arra a típusú segítségre, amit én nyújtani szeretnék neki; és ha visszautasít, nem sértődök meg. A második esetben bedobozolom a cuccokat és lerakom a bejárati ajtaja elé, majd fotódokumentációt kérek az ajándék felhasználásáról. Az első kedves dolog, jólesik az embernek és szívesen fogadja; a második viszont viszolygással tölti el és ellenállásra készteti, mert nem lát benne mást, csak annak erőszakos demonstrálását, hogy a másik fél mindenáron részt akar venni a terhességében.

De ami a termoszba zárt és ajánlottan elküldött maradék lefejt anyatejnél is zavaróbb, az a rengeteg terhességi, szülészeti és gyereknevelési szakértővé avanzsált ismerős. A két kedvenc típusom (elnézést a kategorizálásért – talán felment, hogy jópár hónapig még én magam is egy két lábon járó Kategória vagyok) a férfi, aki tudja, milyen terhesnek lenni; és a nő, aki még sosem volt terhes, de tudja, milyen terhesnek lenni. Nem tudjátok, és lehettek akármilyen empatikusak, amíg magatok is nem estek teherbe, nem is fogjátok megtudni. Ettől természetesen még hozzászólhattok a témához. De ha lehet, ne nevezzétek azt áldott állapotnak, kiváltságos helyzetnek, aminek örülni kell; miután fél óráig részleteztem nektek, hogy nem tudok megenni semmit, éjszakánként négyszer felkelek, mert fáj a derekam, és hiába zabálom kosárszámra a szilvát, nem miattam kell használni a vécében a légfrissítőt.

A terhesség a legszemélyesebb helyzetek egyike, amibe egy nő élete során kerülhet. Joga van hozzá, hogy azokkal, és csak azokkal ossza meg ezt az élményt, akikkel ő szeretné. Ha ez a fél világ, akkor a fél világ. Ha csak a szerelme, akkor csak a szerelme. Senkinek nincs lehetősége jobban tudni, mint neki magának, hogy mire van szüksége a terhessége alatt. Az lenne a minimum, hogy minden, kismamával folytatott kommunikáció ebből az alapvetésből induljon ki.

Rita

Olvasnál még terhességről? Íme, korábbi posztjaink:

Ez a baba nagyon beteg

PCOS: azt mondták, ne számítsunk babára

Na, ugye, hogy terhes vagyok?

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>