2011. október végén esett meg a dolog, a születésnapom körül – szerintem. Iszonyatosan jó szex eredménye volt, mondhatjuk, boldog fogantatás. Azt mondják, egy nő megérzi, mikor történik meg, így utólag visszagondolva, mintha motoszkált volna olyasmi a fejemben, hogy ha most nem, akkor soha...
Évek óta szedtem fogamzásgátlót, pár óra eltéréssel mindig pontosan. Akkor mégis megfogantam. Nem számítottunk rá, nem készültünk rá. Három hónapos kapcsolat, még csak ismerkedős fázisban, elvált hétvégi apuka és én, az egoista karrierista. Sosem akartam házasodni, gyereket pedig végképpen nem akartam. November végén kezdett gyanús lenni a dolog, de a kezdődő reggeli rosszulléteket betudtam a gyomorfekélyemnek. Aztán, mikor már ötödik napja csúszott az amúgy igencsak fegyelmezett menzeszem, berobbant a tudtomba: terhes vagyok.
Minden idegszálam tiltakozott ez ellen, egyből két tesztet vettem, hogy igazoljam, nem, nem vagyok terhes. Mikor mindkettő pozitív lett, a biztonság kedvéért vettem még kétfélét, de azok is ugyanazt a kérlelhetetlen tényt vágták a fejemhez: pozitív! Megoldandó feladatként tekintettem a terhességemre, akadályként, amit el kell hárítanom.
Nőgyógyász, vérvétel, vizeletminta, igen, orvosilag is igazoltan várandós vagyok. A kérdés: megtartja, anyuka? Nem, nem szeretném. Biztos benne? Igen. Rendben, akkor keresse fel a kerületileg illetékes védőnői szolgálatot.
Tudtam, mire számíthatok a védőnőnél. 2x1 órás megalázásra. Valahogy a védőnők számára felfoghatatlan, hogy valakiben nem rögtön és azonnal burjánzanak el az anyai érzések. Akármilyen racionális, elfogadható indoka legyen is az abortusznak, ők megpróbálják rábeszélni az elvetemült, gyilkos nőket, hogy tartsák meg a gyereküket, még ha az a legnagyobb anyagi vagy lelki nyomorba is születik. Én elszántan akartam az abortuszt. Végül megkaptam az orvosi papírjaim mellé a védőnőtől is a papírokat, valamint egy csekket, amit befizettem az első postán. 30.000,- Ft - ennyibe kerül manapság egy kaparás. Egy élet.
0-ás vércsoportom van, RH-... következésképpen hánytam – mindig, mindentől, mindenhol. Arról az időszakról csak ennyi emlékem van, egybefolyt minden. Dolgozni nem tudtam így, az a pasi, akivel éppen csak kezdtem megismerkedni, viszont jött és szinte minden este a munkája után pátyolgatott. Mindent hozott nekem, amire azt mondtam, hogy kívánom, mert reméltük, hogy megmarad bennem.
Mikor közöltem vele, hogy terhes vagyok, abortuszom lesz – és ez az én döntésem, neki ebbe nincs beleszólása – most már tudom, egy világ omlott benne össze. Neki a családja volt a legfontosabb, a lánya miatt tanult meg egyedül létezni, hogy neki megadhasson mindent. Hosszú idő után én voltam az első komolyabb kapcsolata, erre három hónap után lesokkoltam őt ezzel. Jó kezdet, ugye?
XY
folytatjuk...
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
