A világ első mobilját a Motorola dobta piacra 1983-ban, egy közel egykilós készülék formájában, aminek a magassága antenna nélkül elérte a 29 centimétert. Vagyis több mint negyven éve kezdődött a mostanra mindent megváltoztató telefonforradalom.
Mi, felnőttek ma már természetesen használjuk, az életünk szinte minden percének része ez a kütyü. De mi a helyzet a gyerekekkel? Oltári nagy viták, eltérő szabályok, mindkét végletből jut bőven a gyerekeinknek. Van olyan gyerek, aki az egész napot áttelefonozhatja, van, aki csak hétvégére kapja meg és olyan is van, akinek sosincs a kezében ez az eszköz.
Létezhet vajon egységes álláspont és szabályozás gyerekeink helyes mobilhasználatát illetően?
Alapvetően nincs olyan mágikus kor, amely esetén a gyerekek vagy a tizenévesek egységesen készen állnak az okostelefon használatára. Minden gyermek más-más ütemben fejlődik, saját személyiségével és egyéni helyzetével érkezik el ehhez a döntéshez. Már nem ő, hanem a szülei. És bizony, ez egy nagyon nehéz döntés, óriási felelősség.
Szóval egység nincs. Vannak azonban általános trendek és útmutatások, amelyeket mindenki figyelembe vehet, amikor közeledik ehhez a mérföldkőhöz.
A gyerekek érettségüket tekintve 14 éves koruk körül, vagyis középiskolás korukban már készen állhatnak egy okostelefonra vagy hasonló készülékre. Persze ez sincs kőbe vésve. Léteznek nyomós okok arra, hogy ennél fiatalabb korosztályba tartozó gyerkőcnek is legyen saját telefonja. Például olyan gyermeknek, aki egyedül ingázik az iskolába, különórákra, kíséret nélkül közlekedik a városban.
Ami fontos, nem feltétlenül kell teljes értékű okostelefonnal kezdeni. Egy jó okosórával vagy funkciótelefonnal könnyebben indulhat a gyermeket a saját kommunikációs eszközzel járó felelősség világába. Ha csak helymeghatározásra van szükség, akkor felesleges azonnal telefont vásárolni.
Még ha ebben a korban nem is kapnak saját okostelefont, ez a megfelelő időpont arra, hogy elkezdjünk beszélgetni velük a mai kor technológiájáról, az internetről, a telefonok használatáról. Ne aggódjunk, ők ebben a korban már bőven ki vannak téve a telefonok és az internet világának. Meg fogunk lepődni azon, mennyivel jobban ismerik az aktuális trendeket, mint mi, még akkor is, ha nincs is saját készülékük.
Amikor arról kell határozni, hogy egy adott gyerek számára melyik a megfelelő időpont, több tényezőt is figyelembe kell venni. Tényleg egyéni szempontok alapján kell dönteni. Arról van szó, hogy mire áll készen az adott gyerek, lehet-e bízni benne, illetve ha praktikus szempontok alapján döntünk, akkor a napi közlekedésétől is függővé tehetjük a saját telefon szükségességét.
Azok a bizonyos káros hatások
Évek óta zengenek a vészharangok. A mobilozás, a túlzott kütyümánia bizony káros. Figyeljük csak meg, amint a mobiltelefon egy kisgyerek kezébe kerül, ő hirtelen átváltozik. A korábban nyugtalan, izgő-mozgó kisgyerek szinte mozdulatlanná válik. A figyelemfelkeltő, beszélgetésbe belekotyogó kisgyerek csendes és nyugodt lesz. Az utazás közben állandóan türelmetlen gyerek már nem faggatja a felnőtteket arról, hogy mikor érünk oda, hol van már a nagymama háza. Vagyis nagyon könnyű szülőként ezt az utat választani. Nem kell vesződni a fegyelmezéssel, a gyerek önműködően csendes üzemmódra kapcsol, belemélyed a képernyőbe.
Vagyis azok az idegesítő és türelmet igényelő szülői kihívások és problémák, amelyeket korábban okozott, varázsütésre megszűnnek. Nem zajong, nem szaladgál, nem türelmetlenkedik, és nem veszélyezteti sem a saját, sem mások testi épségét. A vele való együttlét könnyebbé válik, az adott helyzet kezelhetőbbé és egyszerűbbé. Csak akkor merülhet fel feszültség, ha megpróbáljuk elvenni tőle a telefont. Akkor szinte beüt a ménkű, egyik pillanatról a másikra. Olyan gyorsan, ahogy a telefon és a kütyüzés függősége kialakul.
Ahogy nálunk is, felnőtteknél. Ha tetszik, ha nem, függők vagyunk. Életünkbe annyira beépült a telefon, hogy szinte nem is tudatosodik bennünk, mennyit használjuk magunk is, és mennyit adjuk oda a gyerekeinknek is. Pillanatok alatt megvan az ördögi kör, amiben egyre gyakrabban az a nehéz helyzetekre a megoldás, hogy a gyerek megkapja a telefont. Mert ez a leggyorsabb, legkönnyebb, és ugyan, mi baj lehet belőle? Ne hisztizz már, jól van, akkor játszhatsz a telefonon tíz percet! Most tedd le a telefont, estig nem kapod vissza, mert nem tettél rendet a szobádban! - jutalmazások és megvonások, amik a telefon köré épülnek.
Lehet, hogy rendszeres mobiltelefon-használóvá váló kisgyereket kevesebb fizikai sérülés éri – hiszen kevesebbet mozog –, viszont komoly veszélyeknek van kitéve az érzelmi, lelki, idegrendszeri fejlődése.
Ha az osztályban néhány gyereknek van már telefonja, akkor az a gyerek, amelyiknek nincs, kirekesztettnek érzi magát, és ezt bizony otthon is elmondja. Nem is egyszer. Minden nap, többször is. Így a szülő előbb-utóbb beadja a derekát és vásárol a csemetének egy mobilt.
Egy 2020-as hazai kutatás szerint itthon átlagosan már 10 évesen van a gyerekeknek saját mobiljuk internet-előfizetéssel, de kevés ebből az olyan gyerek, akivel szülei el is beszélgetnek arról, hogy mire kell ügyelniük, hogyan kell vigyázniuk magukra a digitális világban.
Viszont minden szülő kezében ott a kulcs ahhoz, hogy valóban felelősségteljes döntést hozzon, mérlegelve a mobilozás előnyeit és hátrányait, saját gyereke esetében. Mert szerencsére a mobiltelefon még nem kötelező.
A te gyerked mennyit mobiltelefonozik?
Akác
