A Bezzeganya fogyicsapatának lelkesedését némiképp elvette az igen rég óta tartó rossz idő. Ketten síelni voltunk, ahol bár mozogtunk, nem igazán sikerült tartani a diétát.
Most már tényleg jöjjön a tavasz, hogy minél többet lehessünk a friss levegőn! A jókedv ugyanis pozitív hatással van a fogyókúrára. És ti hogy álltok?
Tünde: Olasz pizza vitt a bűnbe
Az úgy volt, hogy muszáj volt elmenni a tavaly szeptemberben befizetett olaszországi síútra, ami nyilvánvalóan a fogyókúrám kettétörését jelentette. Igazából jobban féltem, hogy nem tudok majd ellenállni az olasz csábításnak (már ami a pizzát, a prosciuttót, a parmezánt és az isteni tésztákat illeti), ám csak egyszer ettem pizzát és egyszer tésztás ételt, a többi alkalommal megmaradtam a barna kenyérnél, a zsírmentes húsoknál és a salátáknál. Na jó, néhány grappa is lecsúszott, amiket mozgással igyekeztem ellensúlyozni.
Első nap túlzásba is vittem, reggeltől estig küzdöttem a hegyen. Másnapra olyan izomlázam lett, hogy alig bírtam lábra állni. Rezgett a léc. Az izommerevségen aznap a grappa sem segített, bár tény, hogy vigyorogva száguldoztam aztán a völgy felé. Igyekeztem kerülni a pékségeket, ember legyen a talpán, akinek nem remeg meg a gyomra a frissen sütött croissant-ok, gyümölcskosarak, kelt tésztás sütemények illatától. A rendszeres mozgás és a friss levegő viszont sokat segített a közérzetemen. És a mérleg sem mutatott többet, amikor hazaértünk.
Meni: Nem csábít a csoki
A harmadik hetemet az jellemezte, hogy benéztem a tavaszt. Egesz héten zuhogott az eső, hideg volt, és mindenkinek fájt a feje, nyűgös, álmos és rosszkedvű volt. Ilyen vagyok én, egy kis szar idő már el is veszi a kedvem, mentségemre szóljon, hogy a helyi téli eső olyan mint a magyar nyári vihar (dörgés, villámlás, viharos szél, zuhogó eső) ráadásul három-öt fok. De ami még nagyobb baj, hogy hidegben én nem bírok salátákat, joghurtokat, gyümölcsöket enni. Nekem olyankor meleg és zsíros ételekre van szükségem. Mondjuk oda már eljutottam, hogy inkább tojásrántottát csinálok magamnak, mint töltött káposztát három szelet fehér kenyérrel, és ez is valami. A mérlegen a szám lassan elindult lefelé, és a gondosan rögzített kajanaplóból megállapíthattam azt is, hogy a napi átlagfogyasztásom (százon:) 1300-1500 kalória, és ezt mindenféle szenvedés nélkül sikerül tartanom.
Jött a negyedik hét, a káosz hete. Férj külföldön, legkisebb gyerek beteg, nekem munka és ünnepi előkészületek. Nem cifrázom, baromi régen voltam ennyire fáradt és feszült, mint ezen a héten. Különösen estére dőltem ki. A súlyomról fogalmam sincs, egyszerűen ez az egész téma háttérbe szorult. Az étkezésem leginkább semmilyen nem volt, reggeli rohanva, ebéd, ami volt éppen kéznél, vacsora a fáradtságtól félhullán este tíz körül, többnyire egy szelet puffasztott rizses kenyér, és már ájultam is be az ágyba. Annyi kiderült, hogy az édesség-rohamokat sikerült leküzdenem: a legkevésbé sem csábított, hogy napközben bekapjak egy kocka csokit, vagy igyak valami édes löttyöt. Ez abszolút siker. Az abszolút sikertelenség meg a mozgás, mivel egész héten éjszakáztam a beteg gyerek miatt, még a reggeli tornára sem volt energiám. De már látszik a fény az alagút végén, és talán az igazi tavasz is ideért végre...
Citabella: Most (nem) kéne abbahagyni
A súlyom változatlan. Nem is csoda, hiszen január elején hagytam abba a szoptatást, azóta komolyabb önsanyargatás, vagy életmódváltás nélkül lement rólam 2-3 kiló. Négy éve pont innen indultam neki az első terhességnek, és tapasztalataim szerint a legnehezebb egy sokáig tartott súly alá fogyni, jóval idegörlőbb, mint az első két-három kilót leadni. Szóval most kellene nekiállnom, és komolyan vennem a fogyózást, ha vissza akarom nyomni a mérleg nyelvét az ötössel kezdődő tartományba. Ez ellen szól, hogy a melleim most kezdenek magukhoz térni a Meni által csak „üres tejeszacskónak” aposztrofált állapotból, úgyhogy egyelőre önsanyargatásról szó sem lehet, mert inkább két számmal nagyobb seggel kezdem a nyarat, mint hogy mellényzsebszerű cicikkel éljek eztán örökké.
A mozgást viszont megpróbálom felfejleszteni heti két alkalomra. A közelgő jó időben nagyon bízom, lehet majd csatangolni kedvünkre és végre kinőnek a földből a zöldek. Elsőnek a medvehagyma, a legnagyobb szerelmem. Már várom a tavaszt, de nagyon.
Almajemima: Fogyókúra reloaded
Három szóban tudnám az elmúlt hetet összefoglalni: császármorzsa, gőzgombóc vaníliamártással. Minden mennyiségben.
Persze síeltem is, de hiába minden feketepályás izommunka és pulzusszám-növekedés, a bevitt kalóriamennyiséggel lehetetlen volt felvenni a harcot.
Hízni ugyan csodával határos módon nem híztam.
Mára viszont visszazökkentem az eredeti kerékvágásba, már rajtam a futócipő, indulok is. Fogyókúra reloaded!
