Tünde egészség gyerek szemész interjú

A gyerekszemész nem ugyanazt a vizsgálatot végzi és nem ugyanazokat a vizsgálóeszközöket használja, mint a felnőtt szemész, hiszen a gyerekszemésznek a kommunikációra képtelen csecsemőt is meg kell tudnia vizsgálni. Fontos, hogy a szülő együttműködjön a szemésszel, és betartsák a javaslatait: ettől is függhet a gyerek későbbi, felnőttkori látása. Dr. Hangyál Éva gyermekszemész főorvossal beszélgettünk.

Mi a különbség a felnőtt- és a gyerekszemészet között?

A legfontosabb különbség, hogy a felnőttel ellentétben egy gyerek nem mindig tud kommunikálni. A gyerekszemésznek a gyereket életkorának megfelelően kell kommunikációra bírnia. A gyerekek figyelmét, kommunikációs készségét fel kell ébreszteni. A szemészeti vizsgálat 10-12 éves kor fölött már majdnem ugyanaz, mint a felnőtteknél, kivéve néhány műszert, amit nem lehet használni gyerekeknél.

Milyen műszert nem lehet használni gyereknél?

Gyakran kérik a szülők, hogy azzal a géppel, technikai mérőműszerrel nézzük meg a gyereket, amelyről úgy véljük az orvosi műszerek technikai fejlődése miatt, hogy leginkább bízhatunk benne az eredményt illetően.  Azonban fontosnak tartom, hogy elmondjam, a gyerekszemet nem lehet, nem szabad csak géppel mérni. Tapasztalatom szerint 18-20 éves korig, az élettani sajátosságok miatt nem ad pontos eredményt a gép.

Ez pontosan miért lehet így?

Amikor megszületik egy baba, akkor a szemének 10-12 dioptria az alkalmazkodóképessége. Azaz a szem ennyit tud egyik pillanatról a másikra átállni. Tehát ha lemérjük a géppel, akkor kapunk egy eredményt, de öt másodperccel később mérve teljesen mást fog mérni a gép: 10 dioptrián belül bármennyi lehet az eltérés. Ma nincs olyan gép a világon, ami képes lenne pontosan mérni a gyerekszemet. Ha pupillatágítóval ki is kapcsoljuk a szem alkalmazkodóképességét, a gyerek nem fogja tudni, hogy a gépben hova nézzen. Míg a felnőtt megérti például, hogy messze a távolba nézzen, addig egy pici gyerek ezt nem biztos, hogy képes produkálni.

Említette, hogy mennyire fontos, hogy kommunikáljon a gyerek a szemésszel. Hogyan tudják erre rávenni a kicsiket?

Minden gyerekkel a maga módján kell kommunikálni. Ezt 28 év tapasztalat után, azt hiszem, mondhatom. Csecsemőknél például nem kap a gyerekszemész visszajelzést: az ilyen pici gyerek nem fogja elolvasni a számokat. Olyan vizsgáló módszerek kellenek tehát, amellyel a nem beszélő gyerek szeméről is tudunk adatokat kinyerni. Ha kell, akkor öt percig, tíz percig tart, amíg a gyerek valóban oda néz, ahova kell. Ha közben a gyerek elfárad, nyűgös lesz és nem kooperatív, akkor nyúlik a vizsgálat ideje.

A gyerekszemész úgy képes arra késztetni a gyereket, hogy ellazítsa a szemizmait, hogy tőle öt méterre a szemészeti asszisztens játékokat mutat neki: csörög vele, zenél, villog. A gyerek odanéz, ekkor pontos érték mérhető. Azért nem a falra és piros pöttyre nézetjük a gyereket, hanem játékra, mert az előbbi nem érdekli, míg az utóbbival fel lehet kelteni az érdeklődését. Azt is kell tudnia a gyerekszemésznek, hogy a kis páciens valóban odanéz-e a tárgyra. Korfüggő az is, hogy mennyi ideig tudjuk fenntartani a gyerek figyelmét.

A gyerekszemész nem egyedül dolgozik?

Gyerekszemészeti rendelő nem tud működni asszisztens nélkül. Én nem tudok egyedül dolgozni. És nem azért, mert ne tudnám beírni a számítógépbe az adatokat, hanem mert nem tudom egyedül megvizsgálni a kicsiket. Szükség van az asszisztensre, aki a kicsik figyelmét felkelti, aki csörög-zörög a játékokkal, és ráveszi a gyerekeket, hogy arra az adott tárgyra nézzenek. Ezt egy két hónapos gyereknél is meg kell tudni csinálni. Körülbelül 5-6 éves gyereket lehet már egyedül vizsgálni, ők már zömmel képesek követni a szemész kéréseit.

Tanítják, hogy mivel lehet a gyerekek figyelmét lekötni?

A gyerekszemészeti kurzusok inkább elméletiek, mintsem gyakorlatiak. A tudást inkább az idősebb kollégák adják át a fiatalabbaknak.

Felnőtteket is vizsgál a gyerekszemész?

Van egy olyan csoport, akiket felnőttként is a gyermekszemésznek érdemes megvizsgálni: ők az autisták és a mentálisan retardáltak. Például egy autista nem szereti, ha hozzáérnek. Én leültetem, nem nyúlok hozzá, és megvannak az eszközeim ahhoz, hogy ne kelljen közel mennem hozzá. Ha megnyugszik és biztonságban érzi magát, akkor ő is megvizsgálható az objektív módszerekkel.

Hogyan fejlődik a látás?

A gyerek megszületik, ép látórendszerrel, de ekkor még nem tudja használni azt. (Kivéve természetesen a speciális eseteket.) Elkezdi „tanulni” a látást, amely 12 éves korig tart. Ez nagyon hosszú idő. Az első két évben a látás gyorsan fejlődik, a látókéregben gyorsan alakulnak a kapcsolatok. Aztán ez a folyamat lassul, körülbelül 12 éves kornál áll le. Az első két évben, ha valami zavarja a látásfejlődést, akkor ez a folyamat elakad és nem tud fejlődni. Ezt a problémát sürgősen meg kell oldani valamilyen módon. Ha 12 éves korra a gyerek nem lát jól mind a két szemével, akkor utána már szinte nincs esélye, hogy ez alakuljon, mert a látórendszer már nem fejlődik ekkortól.

Tehát emiatt kicsi korban kell nagyon aktívnak lennünk: szemüveggel, takaróval, szemcseppel kezeljük. Ebben a folyamatban a szülőnek fontos, partneri szerepe van. Nem elég akár havonta vagy háromhavonta csak elhoznia az aktuális vizsgálatra a gyereket. A szemüveggel a takarással vagy a szemcseppel kapcsolatos utasításokat, amelyeket személyre szabottan a gyermeke számára adunk, ő  tudja egyedül betartani. Ezt a gyermektől nem várhatjuk el.  Mi együtt örülünk a szülővel, amikor a gyerek szemének fejlődése, javulása jelentkezik.  Az eredményért pedig igen hálás lesz majd a gyermek később, amikor felnő.

Meg kell győzni a szülőt arról, hogy a szemüvegre szüksége van a gyereknek?

A gyerek, ha a szemével vannak problémák, nem sír, nem lázas, nem fáj neki, így nehéz meggyőzni a szülőt. El kell mondanunk neki, hogy miért tesszük a gyerekkel azt, amit teszünk, és hogy tulajdonképpen a maga módján ez is betegség. Attól még, hogy a szülő nem látja betegnek a gyerekét, a szeme beteg és nekünk kezelni kell. A gyerekszem gyógyszere nem tabletta vagy szirup, hanem a szemüveg. A sajnálattal a szülő csak elnyújtja a gyógyulási folyamatot. . Tehát a gyerekszemész fontos feladata, hogy a szülőket partnerként kezelve meggyőzze őket a kezelés fontosságáról.

Mikor kell(ene) a gyerekeket szemorvoshoz vinni?

A nemzetközi álláspont szerint egy- három- és ötéves korban minden gyereket le kellene szűrni. Fél-egyéves korban azért, hogy nincs-e valami fejlődési rendellenessége, vagy nincs-e olyan mértékű dioptriahibája, amelyet korrigálni kellene már ilyen pici korban. A hároméves kor azért kardinális, mert a nem veleszületett kancsalok két és fél- hároméves korban kezdenek el kancsalítani. A kancsalsági tompalátás ilyenkor kezdi el veszélyeztetni a gyereket. Nem biztos, hogy a szülő észreveszi, ha a gyerek kancsal: létezik ugyanis a mikrokancsalság, ami csak néhány fokos, de ez épp elég arra, hogy a gyerek egyik szemét kikapcsolja és veszélyeztesse a látását. Hatéves korban az iskola miatt fontos a szűrés, illetve én még szoktam javasolni a szűrést tízéves korban is, mert a rövidlátások nagy része tíz-tizenkét éves korban kezdődik.

Van olyan eset, amikor a szülő nem engedi a vizsgálatot?

A pupillatágító csepp miatt sok szülő szorong. A pupillatágító cseppet azért használjuk, hogy ellazítsuk a szem izmait. Talán úgy tűnik, hogy a pupillatágítás egy opció, és a szülő választhat, hogy kéri-e vagy sem. Fontos tudni, hogy bizonyos vizsgálati eredmények alapján ahhoz, hogy pontos diagnózist tudjunk felállítani, ezt nem megkerülhető.

Veszélyes a pupillatágítás?

A pupillatágítással semmi bajt nem tudunk okozni, a gyereknek nem rossz, viszont a vizsgálat hiánya miatt sok mindent nem tudunk meghatározni. 

Ha a szülők rövid- vagy távollátók, a gyerek is az lesz?

A dioptriahibák alkati dolgok, tehát örökölni lehet. Fontos tudni, hogy ha anyuka vagy apuka szemüveges, akkor már hat hónapos korban érdemes elvinni a gyermeket a gyerekszemészhez. Ezt a figyelemfelhívást a gyerekorvos, illetve a védőnő egyébként gyakran meg is teszi. Ha pedig mégis elmaradna, akkor annál is fontosabb, hogy most szót ejtettünk róla.

Köszönjük a válaszokat!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?