Ma nem szüléstörténetet, hanem egy viszonylag friss publikációt szeretnénk bemutatni, amely az anya-gyermek kapcsolatot, illetve az anyák anyasághoz való érzéseit mutatja be attól függően, milyennek élték meg a szülésüket.
Aki itt évek óta olvas, valószínűleg különösebben nem lepődik meg a „A szülés élménye – Befolyásoló tényezők és hatása az anya-gyermek kapcsolatra” című publikáció következtetésein, vagy a 180 anya bevonásával készített felmérés eredményein. Ezzel együtt fontos, hogy tudományos publikációk szintjén is megjelenjen a hétköznapi tapasztalat.
Amellett, hogy a szülésélmény befolyásolhatja az anya és gyermeke későbbi kapcsolatát, azt is viszonylag egyértelműen kimondják: a mesterséges hormonális beavatkozás (oxitoxin-infúzió stb) leállíthatja vagy megváltoztathatja a test természetes hormontermelődését és folyamatait, ami többek közt a lelki folyamatokra, a hormonok által is kiváltott kötődési mintázatokra is hatással lehet, akár évekkel a szülés után is, nem mindig jó irányba billentve az anya és a gyerek kapcsolatát.
Az anyai kérdőív válaszait elemezve megjelenik az az összefüggés is, hogy minél bizonytalanabbnak, stresszesebbnek „inkompetensebbnek” érezte magát valaki a szülés során, annál valószínűbb, hogy a későbbiekben is úgy érzi, könnyen kicsúszik a kezéből az irányítás, a baba diktál, és ő nehezen képes felelős szülőként kontrollálni a gyermekgondozással kapcsolatos folyamatokat, ami a gyerekkel való kapcsolatát is befolyásolja.
A tanulmányt érdemes egészében elolvasni (annyira nem hosszú, talán még befogadható), itt azt a részét idéznénk, amelyben bemutatják, milyen tényezőktől függ elsősorban, hogy valaki „jónak” és „pozitívnak” éli-e meg a szülését. A hivatkozásokat kivettem, hogy könnyebben olvasható legyen a szöveg.
„A biztonságos szülés fő tényezői Karlström és munkatársai (2015) tanulmánya alapján:
• Biztonságos hely
A nyugodt, biztonságos környezet, intim légkör lényeges annak érdekében, hogy a szülő nő befelé tudja fordítani a figyelmét, hagyni tudja az automatikus folyamatokat érvényesülni, ne kelljen semmilyen veszélytől tartania, a külső történéseket bármilyen módon kontrollálnia, és ne éljen át felesleges szorongást.
• Társas támasz
A szülésnél fontos egy társ jelenléte, aki az anyával tart, és nem az egészségügyi személyzet része. Biológiai magyarázataként fontos megjegyeznünk, hogy a krábban említett centrális oxitocinrendszer főleg támogató társas közegben tud aktiválódni. Természetesen nem mindegy, hogy ez a társ mennyire érzékeny a szülő nő szükségleteire, mennyire empatikus . Hagyományosan éppen ezért női szerep volt a szülő nő támogatása , ma elsősorban az apás szülések gyakoriak, mivel a legtöbb helyen csak egy ember jöhet az anyával a szülőszobába, s ez a szerep az apát „illeti”. Saját korábbi vizsgálatunkban azt találtuk, hogy bármilyen társas támasz jobb, mint az egyedüllét a szülés során, de elsősorban a nőtársak pozitívnak megélt jelenléte volt kedvező hatással a szülésélményre.
• Segítő személyzet
A szülés körül tevékenykedő egészségügyi személyzet (orvos, szülésznő) szerepe is lényeges a szülésélmény szempontjából (és az ő saját élményeik sem elhanyagolhatók, vö. Székely, 2016). Lundgren, Karlsdottir és Bondas (2009) a szülés után 2–20 évvel kérdezte az anyákat a szülés élményéről. Az interjúk alapján a szülésélmény érzelmi töltete szempontjából legfontosabb az egészségügyi személyzet észlelt segítőkészsége, attitűdje, hatékonysága volt. Ugyanerre az eredményre jutott Karlström, Nystedt és Hildingsson (2015), a szülésélményt 6–7 évvel szülés után kikérdezve.
• Beavatkozások
Kutatási eredmények alapján az uralkodó kórházi rutineljárásokkal szemben az egészséges anyák és gyermekek számára sokkal biztonságosabb a természetes szülés támogatása. A WHO 6 lépésben határozta meg a természetes szülés támogatását: a szülés spontán indulása, a mozgás szabadsága vajúdás és kitolás során, folyamatos szüléskísérés, ne legyenek rutinbeavatkozások, spontán nyomás lehetősége választott, nem fekvő testhelyzetben, anya és baba közvetlenül a szüléstől folyamatosan együtt maradhasson. A rutinszerűen végzett szülészeti beavatkozások (pl. oxitocin adása fájáserősítés céljából, gyógyszeres fájdalomcsillapítás, gátmetszés, kinyomás) kerülendők, csak indokolt esetben alkalmazandók, mert egyrészt durván beavatkoznak a természetes hormonális folyamatokba, negatív transzt idézve elő, másrészt azt a benyomást keltik a szülő nőben, hogy nem képes egyedül megszülni a gyermekét, nem bízhat a testi folyamataiban, ösztöneiben. A szülésélményt negatív irányban befolyásolja mindenféle beavatkozás, még a gátmetszés is .
• Észlelt kontroll
Mivel az a legjobb, ha a szülő nő automatikusan rá tud hagyatkozni a belső testi-lelki folyamataira, és el tudja engedni a racionális kontrollt, a kontrollérzet így e helyütt sem a testi történések ellenőrzését jelenti, hanem az informált döntés lehetőségét, hogy tudja a szülő nő, mit fognak vele „csinálni”, mi miért történik. Éppen ennek az információnak a birtokában tudja bizalommal átadni magát a belső történéseknek, biztonságban érezve magát, hogy a tudta, beleegyezése nélkül semmi nem történik majd. Korábbi vizsgálatunkban az informált döntés lehetősége pozitív hatással volt az erős, pozitív szülésélmény megvalósulására. Azaz nem pusztán a beavatkozás ténye számított, hanem hogy megkérdezték-e az anyát, hogy megengedi-e a beavatkozást, miután tájékoztatták annak előnyeiről és lehetséges kockázatairól.
• A szülő nő személyes tulajdonságai, egyéni tapasztalatok
Az egyes nők hasonló körülmények esetén is másféle élményként élhetik meg a szülést. Ebben egyrészt szerepe van személyes tulajdonságaiknak, például a Raphael-Leff (2010) által azonosított facilitátor vagy regulátor típusú anyák között különbségek lehetnek az élmények megélésében. Az anyasággal, nőiséggel kapcsolatos attitűdök, a szülő nő önbizalma, fájdalomhoz való viszonya is befolyásolják a szülés élményét. A korábbi, rossz szülésélmények, de más traumák, pl. abúzus is beleszólhatnak a szülés folyamatába, a szülés megélésébe, a kitolási szak előtt akár le is állíthatják a szülést. A stressz és a szorongás szintén kedvezőtlenül hat a szülésélményre, a pozitív módosult tudatállapot megtapasztalására azáltal, hogy fokozzák a szülő nő éberségét a külvilágra, és csökkentik a biztonságérzetét.
• A szülésre való felkészülés
A szülésre való felkészülés lényege a hiteles, korszerű információk megszerzése a választott intézmény lehetőségeivel, a szülés folyamatával, történéseivel, a természetes fájdalomcsillapítás lehetőségeivel kapcsolatban. Green és munkatársai (1990) vizsgálatában a szülésre felkészülten, magas elvárásokkal érkező nők szülésélménye pozitívabb volt, elégedettebbek voltak, és jobban érezték magukat szülés után, mint akiknek kevesebb, vagy nem volt semmilyen elvárásuk. Saját vizsgálatunkban is pozitív hatását találtuk a szülésre való felkészülésnek a szülésélményre nézve."
Azt hiszem, a tanulmány azon következtetésében sincs túl sok meglepetés, amely kimondja, az élethez és a várandóssághoz való általános pozitív hozzáállás a szülés folyamatát és a kötődés kialakulását, az anyai gondoskodást is támogatja (nahát! :D). A tudatos felkészülés szorgalmazása viszont úgy tűnik, még mindig elkél: sokan lépnek úgy a szülőszobába ma is, hogy valójában nem tudják, mi várható, mi történhet velük, és a saját "belső" felkészülésre se volt elegendő idő vagy energia (bár túlgondolni se érdemes, főleg az aggodalmaskodásra hajlamosaknak).
Zárásként álljon itt a tanulmány másik fontos kijelentése: "Összefoglalva tehát azok, akik számára a szülés pozitív élmény volt, és erősen be tudtak vonódni a szülés folyamatába, inkább pozitív érzelmeket tulajdonítanak a gyermeküknek, és saját magukat is magasabb pontszámmal értékelték a szeretetteljes, törődő szülői nevelés skáláján. Azok viszont, akik számára a szülés szorongató, félelemmel teli, negatív esemény volt, hajlamosabbak a gyermeküket úgy látni, mint aki domináns, akaratos, uralkodik rajtuk, és saját szeretetteljes, törődő nevelésüket is gyengébbre értékelték. "
Vakmacska
