A szülés utáni depresszió, más néven posztpartum depresszió, vagy PPD egy szülést követően jelentkező, akár súlyos kimenetellel végződő mentális állapot. Sajnos meglehetősen gyakori, a nők mintegy 10-20%-át érinti, és a szülést követő első évben bármikor jelentkezhet. Fontos a tünetek korai felismerése és a megfelelő szakemberrel való kezelése, így ez az állapot visszaszorítható, megszüntethető.
A lehangoltságon, az egészséges fáradtságon túlmutató kimerültség tünetein kívül az állandó, szinte megszállott figyelem ugyanúgy jelentkezhet a szülés utáni depresszió mutatójaként, mint az, ha az anya gyakorlatilag nem hajlandó megfelelően ellátni a kisbabáját. Akkor is érdemes erre a betegségre gyanakodni, ha az anya túlságosan feszült, gyakran ideges, általában örömtelen és néha agresszív is. Alvászavar is kialakulhat ebben az esetben, az anyuka nem képes a pihenésre, vagy ellenkező esetben, egy egész napot képes átaludni. Gyakran rémálmok gyötrik. Ebben a helyzetben az étkezés is zavart szenvedhet, illetve felléphetnek koncentrálási nehézségek, döntésképtelenség, bizonytalanság a megszokott, hétköznapi döntési helyzetekben.
A frissen szült anyuka sok esetben alkalmatlannak véli magát az anyaszerepre, értéktelennek érzi magát. A babájával való kapcsolata is csorbát szenved, nehezebben veszi fel vele a kapcsolatot, nem képes, vagy nem hajlandó értelmezni a jelzéseit. Extrém esetekben, amikor a depresszió már teljesen elszabadult, kényszeresség, hallucinációk is felléphetnek, és akár öngyilkossági gondolatok is gyötörhetik az anyát. A környezetnek, szűk és tágabb családi körnek, a barátoknak ilyenkor nagyon kell tudniuk figyelni és igazán jól figyelni, mert a tünetek szűk mezsgyén térnek csak el a „normál” esetben is jelentkező fáradtságtól, kimerültségtől. És persze, egy kiegyensúlyozott anyukának is lehetnek rossz napjai, amikor semmi sem sikerül, ettől még nem beszélünk szülés utáni depresszióról.
A depresszióra hajlamosíthatnak bizonyos tényezők. Ilyenek az egyéni depressziós hajlamok, a traumatikus szülésélmény, az édesanya alkohol- vagy drogproblémái, a meglévő rossz házasság vagy párkapcsolat, amelybe a kisbaba születik, illetve az helyzet, amikor az anya egyedül, segítség nélkül neveli a gyermekét.
Egy kisbaba születésekor általában nagy az ellentét a pillanatnyi és a korábbi életminőséghez képest: az aktív, szabadabb mindennapokat felváltja az otthonlét kötöttségekkel teli monotóniája, amely szintén okozhat depressziós tüneteket.
Amennyiben a család vagy a barátok nem támogatják eléggé az anyukát és újszülött babáját, az anya izoláltan érzi magát, sokan van otthon egyedül, más felnőtt társasága nélkül.
Amikor még nem késő, a környezet támogatása igazi mentőöv lehet
A szülés utáni depresszió kialakulásának egyik fő oka az elmagányosodás, ezért leginkább a társaság az, ami az elkerülésében segíthet. Akár más anyák társasága, a baba-mama klubok, foglalkozások, játszótér. Az anyukák tehát bátran vessék bele magunkat ezekbe a programokba, plusz érv ezek mellet, hogy az ilyen típusú kapcsolatok nem csak az anyának jók, de a baba szociális készségei is sokat fejlődnek általa.
A gyereknevelés pedig nem egyszemélyes feladat, nem is kell elszeparálódni ebben a helyzetben. Más hasonló cipőben járó anyukák társasága felszabadító lehet, kimozdíthat a sötét előszoba hangulatból.
A megelőzésben fontos szerepe van a pihenésnek is. A frissen szült anya aludjon, pihenjen, amennyit csak szeretne a szülés után és az azt követő hetekben. Nem véletlenül nevezzük ezt az időszakot a magyar nyelvben gyermekágynak. A kisbabának teljesen kiszámíthatatlan a napirendje, ezt az anya is követi, nyugodtan aludjanak tehát együtt, egy időben. Az anyának ilyenkor nem szégyen minél több segítséget igénybe venni a házimunkák terén is, hogy ő valóban regenerálódhasson testileg és lelkileg egyaránt. A takarítás megvár, a teregetést a nagyobb gyerek is vállalhatja, a főzésre pedig ott a nagyi vagy akár a barátok.
Természetesen a szűkebb család támogatása döntő, az apa hozzáállása pedig egy nagyon fontos tényező. Meg kell osztani a feladatokat, nem kell aggódni azon, hogy az apa majd csak félig fürdeti meg a gyereket, vagy felemás zoknit ad rá, a lényeg, hogy ott legyen, segítsen, átvállaljon feladatokat. Fontos, hogy a két felnőtt a kisbabán kívül is beszélgessen és töltsön közös időt együtt, ebben a rokonok – boldog nagymamák, büszke nagypapák – tudnak a legjobban segíteni. Egy-egy házon kívül töltött este, vagy délután napokra feltöltheti a szülőket, nincs semmi ördöngösség, csak egy kis figyelem, és tudatosság szükséges, amivel kiküszöbölhetjük a nehézségeket.
Akác
