„Anya, az az egy miért nem akart vele menni???”- kérdezte suttogva a Kicsi valamikor az előadás felénél, és egyáltalán nem éreztem ezt kínosnak (utalva a korábban megjelent színházas posztra), hanem le voltam nyűgözve, hogy mennyire átment az üzenet egy négyévesnek is, hiszen „az az utolsó” egy kutyaközönséges, eldobható, talán biológiailag lebomló, ventilátor keltette szélre mozgó műanyagzacskó volt, ami egy egész picit megformáztatott az előadás első perceiben, például hogy felfelé mutató, pufók „karjai” is legyenek. Nagy elismeréssel adóztam Phia Ménard koreográfus és az előadást technikával segítő kollégái zsenialitásának, akik egy ilyen döglött, mindennapi tárgyat olyan „lélekkel” ruháztak fel, ami még egy kisgyerek számára is egyértelműen élővé vált – ja, érdekes volt azt is végiggondolni, hogy bármit, ami látszólag „emberi”, számunkra eleven és azonosítható gesztusokat mutat, a tudatunk „élőként” regisztrálhat, és a varázslat megtörténik.

Szóval, a korábban ajánlott Trafó-előadás: talán negyven percig tartott, de még napokig emlegették.  Én egy kicsit aggódtam a legelején, fekete drapériás átmeneti térben várakoztunk egy ideig, míg a cirkuszporond –szerűen kiképzett, félkör alakú padokra ülhettünk a szintén fekete térben, ez először a magamfajta klausztrofóbiásnak annyira nem jön be. De a színpadon guggoló csuklyás-köpenyes fekete alak (az elején azt sem láttuk, férfi-e vagy nő) hamar lekötötte a figyelmünket: a szemünk előtt vágta-rakta-ragasztotta össze pár ügyes mozdulattal a zacskófigurát, amely aztán számos társával együtt adott elő szóló és páros táncot (leginkább a versenytáncosokra vagy még inkább a korcsolyázókra emlékeztető mozdulatokkal), repültek fel, keringtek a levegőben, majd ültek meg szelíden az alkotó karján (kivéve azt a makacs egyet, amelyet a Kicsi észrevett), bennem meg a kisördög tűnődött, hogy a pékbe lehet hat-nyolc kutyaközönséges ipari küllemű ventilátor segítségével előállítani ennyire kidolgozott, precíz és emberi mozdulatokat.

A filmen még nyulacskának nézett, emberi figurák mellett az egyik jelenetben egy hatalmas, aranyszínű, kígyómozgású valami is megjelent: mindenki aktuális elmeállapota és műveltségi szintje szerint értelmezhette a Harry Potter baziliszkusz-kígyójának, a Távol-Kelet szerencsehozó sárkányának (az is gyakran aranyszínű) vagy valami szélből-gondolatból szőtt félelmes vagy nemesen elegáns jelenségnek. Harcba is szállt az egyik zacskófigura vele: bevallom, nem tudtam a Kicsi újabb kérdésére sem érdemben válaszolni („Anya, most melyik győzött?”), hiszen a végén mindkét harcos kiterült, bár kis idő múlva nagy lassan életre mozdult az „emberi” figura, hogy aztán végezzen vele egy rakás láthatóan gonosz szándékú, agresszív madárként támadó, felfújt fekete szemeteszsák, amely legyőzte gazdáját, a különös frizurájú Mágust is, ezzel ért véget az előadás.

Nekem beugrott régi kedvencem, a Brazil (rendező: Terry Gilliam a Monty Pythonból) egyik végső jelenete, amiben a Mátrixból kiugró, magányos ellenállót a levegőben szállongó papírok addig fojtogatják, míg eltűnik, hiába siet más a segítségére, a padlón heverő, „legyőzött” cetlik alatt már nincsen ember. Hm, nem épp tündérmese-befejezés, különös üzenetet nyer az én fejemben épp most, épp itt, pedig a jelenetet nem magyar, hanem francia élettérben ötölte ki az alkotó.

Kéne több ilyen, ezt már a Corvin sétány gingko biloba mintás kövein gondolkodom, mégse elég az az évi egy Sziget a kortárs művészeti előadásokra, és láthatóan a gyerekek is abszolút fogékonyak lehetnek a szokatlan eszközökkel, anyagokal megvalósított eredeti produkciókra. Dicséret a Trafónak, amely az egyik intézmény, amely falai közé eljönnek néha ilyen produkciók akár hazai, akár külföldi műhelyekből, egy darabig még otthon is más szemmel néz az ember pár rongydarabra, zacskóra, erre-arra, még ha két hajszárító és egy szobaventillátor nem is kelti életre a szupermarketes zacsikat ilyen elegánsan. Mégis egy kicsit ráállunk az „out of the box” gondolkodásra, ami mindig hasznos, még ha mi magunk sosem leszünk Mágusok, ha felnövünk.

Vakmacska


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?