á
Kerestünk valami olyan szórakozást, ami nagyon különböző életkorú és érdeklődésű tagokból álló családunk minden tagjának nyújt valamit. Ráadásul kivételesen nem „okulást” vagy „komoly művelődést kerestünk, hanem tényleg szórakozást, így akadtunk az Illúziók Múzeumára. Online gyakran keresgéltünk optikai illúziókat, cseles jelenségeket amúgy is, néhányat talán még cikkben is megosztottam. A gyerekeim kisebb korukban kedvelték a Csodák Palotáját, ezt a helyet pedig úgy reklámozták: „a Csodák Palotája felnőtteknek” – de ez kissé pontatlan, mivel a gyerekek is igen jól mulatnak benne.
Amit semmiképp se felejts otthon, az a fényképezőgép. Mobil is elegendő, de az illúziók egy része a KÉPEKEN válik igazán azzá. Van, amelyik már élőben is becsapja a szemet – a trükkös képek, a „forgó örvény” folyosó, amelyiken mindenki elszédül, miközben SEMMILYEN valós elem nem moccan se a talpunk alatt, se körülöttünk, az agyunk mégis úgy érzékeli, mintha részegen akarnánk függőhídon vagy vurstli hordóján átkelni. A gyerekek visítva rohannak át rajta, a felnőttek egy része visszafordul a közepén, majd bátorságot gyűjtve fut neki megint. Megdöbbentő, hogy érzékszerveink milyen könnyen becsaphatóak – és milyen könnyű VALÓSÁGnak érzékelni valamit, ami kétségtelenül nincsen ott!
Filozofikus hajlamúak eltöprenghetnek akkor, hogy a TÉNYLEG valóságnak érzékelt valami, mennyire is az, és mennyire függ attól, a szemünk-fülünk-agyunk-tudatunk minek is érzékeli.
De vissza a múzeum illúzióihoz: az online is hatásos „mágikus képek” mellett a legjobbak azok az illúziók, amelyeket már nyerítve élvezünk a helyszínen is. Amikor TÉNYLEG úgy néz ki már az orrunk előtt, hogy valaki feje egy tálban, ízléses levéldíszítéssel látható, és ha ráadásul az illető pont olyan fejet vág, mintha le volna vágva, hát az valóban mellbevágó látvány. Az a szoba is, ahol a túlsó sarokból a hatéves gyerek nagyobbnak tűnik, mint a mellette, kis távolságban ácsorgó nagydarab apja. Egy másikba beballagva hirtelen hajón érzed magad (semmi se mozog), és matrózjárással, billegést érezve masírozol kifelé. A csúcs mégis talán a „szék” volt, amire ráültem törpeként, a nálam pár centivel magasabb lányom pedig óriásként ácsorgott mellette. A „széknek” a helyszínen még a lábai se illeszkedtek a törzséhez, a képen mégis tökéletes volt az illúzió.
A legnépszerűbb talán a „fordított szoba” volt, ahol az emberek egy olyan helyiségbe mehettek be és fényképezkedhettek, ahol a fotón úgy tűnhet, a plafonról függeszkedünk, és a székek szépen állnak a padlón – a valóságban persze nem alakítunk denevért. De nagyon szerette mindenki a házat is, aminek emeletének ablakában ücsörgünk – az illúzió szerint. Tehát a plafonon vagyunk, majd kimászunk a harmadik emeleten az ablakba – ezt jó is, ha csak itt tesszük, nem pedig a mindennapokban érzékelt valóságban.
De találtunk még begombáztam-érzést keltő színes képet vagy hosszas bámulásra eltűnő szürke foltot a kis fekete pötty körül. Nem is beszélve a térhatású videóról, vagy a neurológiai orvosi teszteken is használt tábláról, ahol enyhe kognitív nehézségekkel már könnyű belegabalyodni a feladatba, ahol a színeket jelentő szavak NEM azzal a színnel vannak írva, mint amit a szavak jelentenek. Ezen a teszten még ép aggyal is nehéz átjutni, és a találós kérdésen alighanem elhasalnánk, ha gyorsan kéne rávágni a helyes választ (mondjuk, amikor a „kék” szó rózsaszínnel van írva, és nekünk pár másodperc alatt kellene kimondani, milyen színt látunk valójában).
A múzeumba ajánlatos a kevésbé zsúfolt időszakban menni – turisták is szeretik látogatni, és ha túl sokan vagyunk, akkor nehéz olyan fotót készíteni, ahol csak mi szerepelünk, és tökéletesen meg lehet komponálni a képet. Ha nagy a tolongás, akkor többször is várakoznunk kell, mire sorra kerülünk, vagy mindig beleszaladgál valaki a képbe. De mivel előre lehet idősávot foglalni (sajnos nem mutatja a honlap, hogy melyek a legnépszerűbb sávok), a szervezők igyekeznek azt elkerülni, hogy kellemetlen legyen a tömeg egy adott idősávban.
Mi ebéd után mentünk, egy pénteki hétköznap (de még a téli szünetben), viszonylag korán, de talán délelőtt kevesebben vannak, és a hétvége persze valószínűleg zsúfoltabb.
Illúziók Múzeuma, Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 3.
Hétfő-Csütörtök, Vasárnap
10-19 óráig
Péntek-Szombat
10-20 óráig
Jegyárak: felnőtt 4900 Ft, gyerek, diák, nyugdíjas 3400 Ft, gyerekeknek 5 éves kor alatt ingyenes, családi jegy (2 felnőtt, 2 gyerek) 14500 Ft
Vakmacska
(A poszt nem szponzorált, saját erőforrásból hozta a családi jegyet a Jézuska :D)
