A tavaszi szünet négy gyereknek négyféle időpontban kezdődött, tekintve, hogy a négy gyerek, négy helyre jár iskolába.
KicsiFiúnak indult a legkorábban gyakorlatilag, bár azért a lakásba bezárva (a szél miatt) és tanulással haladva nem annyira szünet ez, csak ilyen kis lazáskodás.
KicsiLány járt a legjobban. Neki hétfőn vette kezdetét a pihenés. Keddre áthívtuk a barátnőjét mókázni. Én meg olyan vagány voltam, hogy bevállatam a pizza sütést és a palacsintát is. Hiszen csak négy gyerek volt itt....mi az nekem?! Jó fej akartam lenni. Már olyan rég tervezik a csajok és végre sikerült összehozni.
Kicsit álomvilágban éltem, de lett pizza és palacsinta is. Csak hát... picit később, mint terveztem. A buli viszont jól sült el. Barilány egy kis sminkmester. Nem csak egymásra készítették a sérüléseket, hanem én is kaptam agyonvert zombi fejet. A zombiharapásom nagyon menő lett! Éppcsak PiciLány fakadt sírva a látványomtól. Sajnáltam, de inkább gyorsan lemostam a sminket.
Szerdán már NagyFiú is itthon volt. NagyLány kifakadt. Nem elég, hogy már mindenkinek szünet van, ő még témazárót is ír!
A hét vesztese egyértelműen ő.
Kicsit enyhítette a szívfájdalmát, hogy szerdán megsütöttük a mézest és fel is díszítettük. Kreatív és a kézügyessége az egyik erőssége, szóval szereti ezt a progit.
Idén éreztem, hogy nincs kedvem a tojásfestéshez. Nálunk ecsettel kerül a tojásfesték a tojásra vagy batikoljuk, esetleg berzselünk. Szeretem, de mind időigényes és nem bababarát elfoglaltság. Most a mézeskalács tojások mellett döntöttem. Azért az is elég pepecselős játék. Pláne, hogy 4 locsolni való lány vár 3 locsolót, szóval 12 darab tojásformát kell díszíteni és persze nem csak úgy, hanem személyre készülnek a dolgok.
KicsiFiú izgatottan toporgott a konyha ajtajában. Próbált leselkedni is, de leginkább azt várta, hogy végre készen legyünk a tojásokkal és ő is jöhessen díszíteni.
Csütörtökön már NagyLánynak is beindult a szünet végre. Boldogan repült a barátnőkkel röplabdázni az új sportpályára. Itt van nem messze.
Csodálkozva néztem, mikor alig telt el egy óra és látom, hív.
Kibicsaklott a lába, ráesett és nem tud ráállni.
Szerencsére a buszmegálló közel, barinő felteszi a buszra, Kedves meg érte megy, épp végzett a melóban. Kb egyszerre érnek így ugyanabba a megállóba. PiciLány öt perce aludt el a hátamon, így ez nagy szerencse.
Szóval Kedves felkapta NagyLányt és hazáig le sem tette. Nagyon bejött Borsószem királykisasszonynak. Nem törte a hátát. Hihi.
Nem vagyok egy orvoshoz szaladgálós, de nyakunkon a hosszúhétvége, az ügyeletet meg kihagynám.
Én még az életben nem jártam úgy a sebészeten, hogy ott nem ült csak két ember, de öröm, hogy ezt is megtapasztalhattam. Sitty-sutty végeztünk, ha az egy órányi várakozás annak számít, de itt annak.
Nincs törés, hallelujah! Van zúzódás és az ínszalag is megnyúlt, szóval tíz nap fekvés, aztán majd kap egy szerkentyűt. Akkor mehet majd égbe-világba.
De most mi lesz???? Galériára fel nem mehet. A kanapé egy napnál tovább már inkább kínzás. Gyerekszoba padlójára a matrac... felejtsük el, ő tutira nem vegyül "a néppel". Tudtam előre. Kicsit félve is vetettem fel ezt a legkézenfekvőbb kérdést. Még alhatott volna KicsiLány ágyában, mert ő pont aznap ment előre a Mamához, hogy egy picit egyedül legyen. Ez még a szoba közepére letett matracnál is nagyobb felháborodást keltett benne.
Anyukám dobta a mentőövet. Ő a rendelő melletti házban lakik. Ott lehet egyedül és nyugiban. All inclusive ellátással. Legalább az első pár napban, míg megbarátkozik ezzel az új, féllábas helyzettel.
Nekünk is segítség, hogy pont a pihenésünket terveztük és nem kapunk egy plusz nehezítést, mikor az energiáink legutolsó morzsáiból élünk. Valamelyest feltöltődve mindjárt könnyebben megy majd a felmerülő nehézségek átugrása, megoldása.
Nem kicsit viaskodtam magammal ezen a NagyiHotel lehetőségen, de NagyLánynak is átment a dolog. Azt sajnálta igazán, hogy másnap a Mamához mentek három napra a többiek és ott találkozhatott volna az apjával is.
Összecuccoltuk mind a száz krémet, nyolcvan hajkefét, öt féle töltőkábelt és kütyüt. KicsiFiú feltétlenül jönni akart, mert vígasz ajcsit szeretett volna venni a zsebpénzéből. Olyan cukiiii. A 400 forintból simán 300-at költött volna NagyLányra, de azért szomorkodott is, hogy neki nem marad így semmi. Persze, hogy ezt nem hagytam és én fizettem a csokit.
Némileg aggódtam, mit szól NagyLány, hogy végül csapatostul felvonulunk, de örült és a csokit is százszor megköszönte KicsiFiú nagy örömére.
Így, hogy a gyerekek csak húsvét hétfőn voltak itthon, nagy készülődést nem csináltam. Amúgy sem volt hangulatom az egész nyulazáshoz. Az időjárás inkább Halloweent idézte nekem, mint egy tavaszi kirándulást.
Az eredeti terv szerint ugyanis fent reggelizünk az erdőben, ahová a Nyuszi eldugja az ajcsikat. Aztán sütögetünk és élvezzük a tavaszt. Figyelve az időjárásjelentést ezt módosítottuk grillezésre az udvaron. A valóságban látva a folyamatos esőt és borús hideget, már előre a rántott hús mellett döntöttünk és duzzogva gondoltunk a tavaszra.
Pénteken a fiúk is elmentek a Mamához. Én, mire indultak már megáztattam magamat PiciLány délelőtti altatása kapcsán és pár lemaradt cuccot átvittem NagyLánynak anyumhoz.
A nagy édeshármast nagymosással indítottam, hogy még pénteken letudjak mindent. Főzni tuti nem fogok a három napban, ezt megfogadtam és meg is tartottam.
Ezt az első napot egy lakásban, de kb külön töltöttük és jó volt! Mindketten a saját ritmusunkban tettük a dolgainkat. Amit egyszerre csináltunk, az a délutáni alvás volt. Én elaludtam PiciLánnyal, míg Kedves elment a csomagjáért, de hazaérve ő is kidőlt.
Három órát aludtunk!!!! Napközben!
Maga volt a mennyország.
Kedves már nagyon izgatott, mert szuper jó ajcsikat talált ki KicsiFiú szülinapjára, szóval lázasan tépte fel a frissen begyűjtött dobozt.
Nem is tudom, hogy melyikük számolja nagyobb várakozással a hátralévő napokat...
Szombat a mi napunk volt, de úgy igazán. Reggel kényelmesen elsétáltunk átvenni a fotókönyvet, amit PiciLány első évéről készítettem. Jó móka volt, csak hát jóóó sok idő, de megéri. Mindig megéri. A könyvek szépek és a többi gyerek is imádja a sajátját.
Ezután jött egy pipa a randikönyvünkben. Igaz, gyerekes randi lett, de így is jó volt. Eredetileg anyukám vállalta PiciLányt 3-4 órára, hogy mi a Csodák Palotájában csodálkozzunk kézenfogva, de se az időjárás, sem NagyLány helyzete nem volt partner ebben, így ezt a progit offoltuk. Mentünk helyette egy BBQ bárba. Kedves egyik szenvedélye ez a dolog. Egyelőre a grillezéssel kell beérje, de tutira veszem, hogy ez nem marad így örökre. Én nem vonzódom ennyire magához az evéshez sem. Nekem az evés inkább szükséglet, mint szeánsz, ritkán megy élményszámba nálam az ilyesmi. Inkább egy érdekességnek tekintettem ezt a programot is. A kaja nem volt rossz, de a hely hangulata nekem többet adott. A jó zene, a klassz berendezés.
PiciLány hazafelé elaludt, így a kávézásra cserélt kettesprogink előtt már haza sem mentünk, hanem betoltuk a kis alvóbabánkat anyum kisszobájába, mi meg leléptünk a buborékba kávé-sütizni.
Nagyon jó kis hely. A cukrászda teraszán ilyen nagy strandlabda szerű bubik vannak, bennük kerti bútor, növények, világítás és még fűtés is. Szóval tiszta komfortban ittuk a melange-t és ettük a gyümistúróst, miközben a 30-as évek zenéi duruzsoltak Kedves telefonjából.
Az az andalító egy órácska gyorsan elsuhant, de én történetesen a kipukkadás szélén álltam, nem is volt baj, hogy indultunk.
PiciLány örült, hogy találkozott a Nagyinál NagyLánnyal és ennek a Nagyi is örült, mert inkább ő szokott jönni hozzánk, nála még csak párszor volt, így annyira nem volt felhőtlen a babamosolya ébredéskor.
A nap szuperül alakult. Miután hazaértünk, máris lehetett vacsorázni, fürdeti és altatni. Az estére tervezett mozink nem hiúsult meg, hurrá! A mikróban pattogott a popcorn, készült a bubis narancsszörp és kisebb döccenőkkel, de végig tudtunk nézni egy jó kis beszélgetés indító filmet.
Bár igazán jól esett ez az egy gyerekes lét, hiányoztak is a gyerekek. Ennek ellenére azt éreztem, hogy egy pár órás közös program után én még szívesen maradnék egy gyerekes újabb nehány napra. De még előttünk volt egy egész vasárnap.
Reggel úgy keltem, hogy kéne készülni a Nyúlra. De minek? Hiszen inkább tökfaragós az időjárás, mint Nyúlravárós...
Erőt vettem magamon és pár nyuszit, tojást felaggattam a lakásban, begyúrtam a kalácsot és terveztem a tojásfőzést. Sikerült megvarrnom a babakocsiba a puhi betétet, ami azért elég húsvéthangulatú, mert nyuszis-virágos. Délutánra jött a napsütés és így már mindjárt nagyobb kedvvel fontam a kalácsokat.
Közben PiciLány fel-felnyúlt az asztal alól, hogy észrevétlenül lopkodjon a tésztából.
Míg a kalácsok megkeltek, még elugrottunk egy eperfagyira, mire megsültek, a gyerekek is megjöttek. Így már kicsit éreztem a húsvéti nyomást.
Hétfőn reggel szikrázó napsütésre ébredtünk.
Megcsináltuk az ünnepi asztalokat és tálakat. Kedves korszakalkotó ötlete volt, hogy két asztalon terítsünk. Így egy közel 3 méter hosszú asztalt tudtunk telepakolni, ami hat emberre már nem is olyan hatalmas, de ez a látvány adta meg végül az ünnepi löketet. És végre NagyLány is hazakerült. Teljes a létszám, mostmár jöhet az ünneplés.
A gyerekek meg is jegyezték, hogy bírnák minden nap ezt a fél szobát elfogalaló asztalon reggelizést, az éttermi hangulatú tálalást.
Mi is bírnánk, csak ne nekünk kéne megcsinálni! Hihi.
A napsütésben grillezhetünk is! Futás a benzinkútra szénért és már dobtuk is össze a sörpadot. Igaz, mire elkészült az ebéd, eleredt az eső picit, de ez minket cseppet sem zavart. A felhőket gyorsan elfújta a szél, illatozott a hús, szólt a swing és a jazz, együtt voltunk, csak úgy időtlenül.
Ezek a grillezések mindig nagyon jó hangulatúak. Még a kamaszok is szeretik. Itt mindenkinek van feladata, így egy nagy közös élmény. Annyira fontos események, hogy Kedves külön "Grill" elnevezésű zenei műsorlistákat is csinált már régebben. Ezek rengeteget dobnak a hangulaton. KicsiLány szerint tisztára mintha karácsony lenne. Ő mondjuk nem egy nagy swing rajongó... a többiek viszont imádják velünk együtt.
Ez a húsvéti sütögetés jó ötlet volt. Szinte egész nap lent voltunk.
Azt hiszem végre tényleg beköszöntött a grillszezon!
Nanta
|
|
|||
-
