Nem tudom, ki emlékszik arra, amikor augusztus huszadika táján, általában pár nappal utána, egy kiadós zivatar után elbúcsúzhattunk egy évre a kánikulától, és vagy kiábrándító esőben, vagy langyos-ősziesedő napsütésben készülhettünk óvodai-iskolai szezonra. Hát most nem. Strandra fel, a naptárat igazítják inkább a helyzethez.
Múlt héten a 37 fokos kánikulában valahogy nem akarózott se túl sokat kocsikázni, se próbára tenni a szerencsénket valami vasútvonalon. De a pesti medencék tömege se volt annyira csábító, tehát megint a Lupán kötöttünk ki, de ez esetben a “kis” Lupán, az Öböl-strandnak nevezett végén, ami a “nagy” Lupához képest féláron kapható, ugyanazzal a vízzel és szerintünk korrekt kínálattal.
Sőt, ha valaki a homok-térkő kombót annyira nem kedveli, akkor itt talán zsenge és meglepően jó állapotú gyepet is, fűre terítheted a piknik-takarót, nyárfák és hasonlók árnyékában, mögöttünk kedves kis hinták (felnőttnek és babának való is van), előttünk hasonlóan kedves kacsák (bevárnak fotótávolságra, ha valaki madármegfigyelést végezne).
Ha valaki evezgetne, a tó itt is rendelkezésre áll, behozhatod a saját járművedet (nekünk gumicsónakunk van, másnak SUP vagy kajak), vagy úgy láttuk, pár evezős vízijármű bérelhető is. De van homokos rész is a vödröző négyéveseknek, karibi beach életérzést sugározó napágy-háncsernyő kombó (a csongrádi Körös-torokon is hasonlóakkal találkozunk), egy tágas bűfé szerintem élhető (és egész megfizethető) kínálattal, hogy túléld a hőséget.
A szuper sportpályák, menő bárok, különleges kaják (még mindig függők vagyunk a thai Tom Yum étterem kínálatára, de ez alkalommal kihagyjuk ugye), a gépesített vízijárművek persze a másik oldalon vannak a vízi ugrálóvárral együtt, de a körülöttünk ütemesen gyűlő kisgyerekes családok és nyugdíjasok (főleg ők jönnek) most elvannak ezek nélkül, sőt, a fiamhoz hasonló tizenéves fiúkat is látni, tágas a víz, senki se zavarja az úszkálás-labdázás-kacsakergetést, nézegetjük a halakat, amik a lábunknál cikáznak a sekély részben, elvagyunk.
Ha Pesten és környékén élsz, a tömeg nem a kedvenced, a pénztárcád is kicsit laposabb talán a nyár végére, de szereted a természetes vizeket és a békét, akkor nyugira lelsz az Öböl-strandon. Belátható, nem kell kétségbeesve keresni a kiskorút, szemben a Pilis hegyei csábítanak árnyék-meditációra, előhúzhatod a könyvedet, békibe vagy hagyva. Sajnálatomra a pár éve tervezett alter kultúrprogramok végül nem találtak ide az Öbölbe, ahogy tervezték, pedig elférne itt esetleg egy csöndes handpan vagy gitár, esetleg valami matatós-egyszerű gyerekprogram, a nyári családi kultúrfesztek stílusában. De enélkül is élvezem a békét, a kifejezetten langyos, napsütötte vizet, hogy a nagy gyerekem még hajlandó velem kacsákat nézegetni és úszkálni, a kegyelmi pillanatot, amikor semmit se kell sürgősen megoldani, megfejteni, megmenteni.
A Lupa Öblöstül elvileg nyitva még szeptember 15-ig, ha valakinek még van pár napja nyárutózni gyerekkel vagy enélkül és errefelé lakik, használja ki, messze van a jövő június.
Vakmacska
