Brunszvik Teréz egész életét a haza kisgyermekeinek nevelésére tette fel. Életében több mint nyolcvan kisdedóvó jött létre Magyarországon, és segítségével több külföldön is. Budán, Pesten, Besztercebányán, Pozsonyban, Kolozsvárott, Sopronban, Szabadkán, Kassán, Gyomán, Szombathelyen nyílottak sorra az intézetek. Angol mintára a decentralizált intézményfenntartás jellemezte az óvodákat, ellentétben a népiskolákkal, melyeknek szabályozása uralkodói felségjog volt. Rousseau és a német romantika romlatlan, védelemre szoruló gyermekképe bontakozik ki Brunszvik Teréz nevelési törekvéseiben. Bár nem született gyermeke, sok száz kisgyermeknek volt szellemi anyja. Naplójában feljegyzi:
„egy nő sohasem érezheti magát az anyaságból kirekesztettnek, csak ki kell nyitnia ajtaját és szívét, s mindkettő gyorsan zsúfolásig meg fog telni rászorulókkal.”
Brunszvik Mária Terézia 1775. július 27-én született Pozsonyban ifjabb Brunszvik Antal kamarai titkár és báró Seeberg Anna gyermekeként. A család neve az ősi német Braunschweig helységnévből származik, a családfán többféle írásmódban is szerepel. Apja Mária Teréziától kapta grófi címét és a martonvásári birtokot, ahol a család élt. Elsőszülött leányuk keresztanyja ezért Mária Terézia lett, nevét is tőle kapta. Teréznek három testvére született, Ferenc, Karolina és Jozefin. Édesapjától a művelődés ügye iránti elkötelezettség, édesanyjától a szigorú beosztás és szerénység példáját látta. A fiatal lány másfél évet töltött egy jó hírű bécsi nevelőintézetben, ahol angol, francia, ógörög és olasz nyelven tanult. Teréz mindene volt a tanulás, olvasás, már egész fiatalon Platon műveit olvasta.
Csupán 18 éves volt, mikor édesapja távozott az élők sorából. Teréz emlékére piramist emelt, mely előtt az Igazság papnőjévé avatta magát és fogadalmat tett: nem megy férjhez, életét a haza nevelésének szenteli. Kiválóan festett és rajzolt, a zenében is jártas volt. A martonvásári birtokot édesanyja kemény kézzel irányította 1799-ig, mikor Ferenc fia vette át munkáját. Bécsi tartózkodásaik alatt a testvérek közeli barátságba kerültek Beethovennel, aki zongoraórákat adott a Brunszvik lányoknak. Ferenc később a zenész mecénása és jó barátja lett, martonvásári kastélyukban többször megfordult. Bár Jozefin később férjhez ment Deym Józsefhez, Beethovent sokáig gyengéd érzelmek fűzték a lányhoz. A huszadik század elején napvilágra került 14 levél tanúskodik érzelmeiről.
Jozefinnek gyermekei születtek, a két nővér szívén viselte oktatásukat. 1808-ban útra keltek, hogy megtalálják a legjobb nevelési módszereket és tanítókat a gyermekeknek. Bejárták Németalföldet, majd Svájcban, Yverdonban Pestalozzit keresték fel. Johann Heinrich Pestalozzi svájci pedagógus a neveléstörténet egyik legjelentősebb alakja volt, sokat tett a szegény gyermekek oktatásáért. Fontosnak tartotta, hogy a gyermekeket életkori sajátosságaiknak megfelelően oktassák, és közben ne hanyagolják el erkölcsi nevelését sem. A testvérek több hetet töltöttek Yverdonban. Teréz közben felismerte, hogy a nép, a gyermekek nevelése az ő igazi hivatása, amiért minden mást képes feláldozni:
„A személyiségnek el kell tűnnie, az önzésnek el kell pusztulnia, mondotta nekem a tiszteletreméltó Pestalozzi (...) ha valaki a közért akar tenni valamit.”
Itáliában időzött, mikor nagyhét szerdáján különös újjászületési élményt élt át. Naplójában így jegyezte le a sorsfordító napot:
„Az Úr engem őrnek rendelt az övéihez, hogy számukra én legyek a hűség, az őhozzá tartozás és éberség mintaképe.”
Megismerkedett Samuel Wilderspin angol nevelő elméletével, személyesen ismerte a filantrópista Christian Salzmannt, kinek intézetében, a Schnepfenthalban is megfordul. Saját művelődését sem hanyagolta el. Tervet készített, hogyan tudna minél több ismeretet megszerezni. Tanulmányai közben szerzett tapasztalatait Jozefin gyermekeinek nevelésében érvényesítette. Hangsúlyozta a korai nevelést, s rávilágított: a hazai oktatás egyáltalán nem gyermekközpontú. Pestalozzi elméletét népszerűsítette Magyarországon, kisebb sikerekkel.
Teréz 1808-tól folyamatosan írta naplóját, tervezgette egy hazai gyermeknevelő intézet megalapítását.
„Elfogadom az összes szerencsétlen gyermeket, akit a Gondviselő nekem szán.”
- vallotta. Fiatalon megözvegyült húga Jozefin az észt Stackelberg báróhoz ment újra férjhez. Teréz Oroszországban, Svájcban majd Csehországban tanította Jozefin hét gyermekét. 1817-ben édesanyjával Budára költözött és magukhoz vették a félárva Derecskey Lujzát. A budai Jótékony Nőegylet tagja volt, kézimunka-oktatást szervezett leányok részére. Bár Teréz sosem házasodott meg, gyengéd érzelmek fűzték Migazzi Lajoshoz. Az 1821-es évben a Vaterlandisches Almanach für Ungarn című lapban publikálta német nyelvű verseit. Ez év március 31-én húga, Jozefin meghalt. 1824 karácsonyára az országban először karácsonyfát állított. A szép hagyomány elterjesztésében a Bezerédj és a Podmaniczky családoknak is szerep jutott.
Teréz mindig érdeklődéssel figyelte az oktatásban, nevelésben lezajló változásokat, új áramlatokat. Elsőként 1816-ben Skóciában létesített kisdedóvót Robert Owen textilgyári munkások gyermekeinek. 1820-ban megalakult a londoni „infant school”. Teréz álma 1828. június elsején vált valóra: összegyűjtött adományok és saját vagyona segítségével Krisztinavárosban, a Mikó utcában megnyitotta az Angyalkertet, Közép-Európa első óvodáját édesanyja házában. Első nevelőjét Kern Máténak hívták. 1829. március 9-én meg is nyílott a következő intézmény a budai várban, majd ugyanebben az évben a Lipótvárosban és a Vízivárosban. Besztercebányán, Pozsonyban, Kolozsvárott nyitottak sorra az óvodák. 1836-ig 14, 1848-ig 89 kisdedóvó jött létre. Az Angyalkert a 2-7 éves kicsiket fogadta.
A foglalkozások imákkal és énekkel kezdődtek, majd az olvasás, számolás, ének, környezet, idegen nyelv alapjai következtek. Pestalozzi hatására az alaktan, ábrázolástan, beszéd- és értelemgyakorlatok is szerephez jutottak. Teréz elvei alapján a munka helyett inkább a játékos ismeretszerzésé volt a főszerep. Az Angyalkert mellett hét éven felüli kislányoknak kézmű-oskolát nyitott. Teréz egy bécsi és linzi intézet megnyitásához is segítséget nyújtott. Egyesületet alapított és szervezte az akkor még férfi óvodapedagógusok képzését. Rosszakarói azonban útját állták: azt terjesztették, hogy Teréz kis Habsburg-ellenes forradalmárokat nevel. József nádor három budai óvodáját 1832-ben a Budai Jótékony Nőegylet felügyelete alá helyezte, a lipótvárosi intézményt pedig a pesti városi magisztrátus hatáskörébe utalta.
„Olyan asszonyok, akik soha egy könyvet erről a kérdésről el nem olvastak, akiknek halvány fogalmuk sem volt a nevelésről, hozzá mertek nyúlni oly alkotó munkához, amely minden nap új meg új teremtő erőt kíván. Hogy ebből mi származhatott, azt nem kell bővebben magyaráznom.”
- jegyezte le naplójába az elkeseredett asszony.
Mivel 1830-ban elveszítette édesanyját, és saját hazájában nem kapta meg az őt megillető megbecsülést, Teréz 1833-ban távozott az országból. Münchenben a bajor királyné támogatásával alapított óvodákat, a következő hat éve külföldi utazásokkal telt. Kossuth Lajossal, Bezerédj Istvánnal és Szentkirályi Móriccal 1836-ban életre hívta a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet. Később József nádor megfosztotta vezetői posztjától. Bezerédj István felesége, Amália alapította az első falusi kisdedóvót Hidja-pusztán, Tolna megyében. Kislánya, Flóriana ebbe az óvodába járt egyszerű parasztgyermekek közé. Amália kottás, rajzos verseskönyvet készített, melyet korai halála után férje adott ki Flóri könyve címmel. Az első magyar – asszony által írt – gyermekirodalmi alkotásként vonult be az irodalomtörténetbe.
Brunszvik Teréz tapasztalatait és elképzeléseit a nyilvánosságnak szánt műveiben jegyezte le, a magyar pedagógiai irodalom úttörője volt. 1830-ban jelent meg Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kisdedek koránti nevelésére nézve gyám- és képzőintézetek által címmel, majd Rajza azon véghetetlen haszonnak, melyeket a kis gyermekek oskolái nyújtanak címmel jelentek meg. Nagy gondot fordított a nevelők képzésére is:
„A tanító csakis szent hivatására felkészülten léphet az iskolába. Egész magatartásának vidámságból, komolyságból és méltóságból kell összetevődnie: szeretettel teljes, megértő atya gyermekei között. Sohasem szabad elvesztenie nyugalmát és szilárdságát. Cselekvésmódját, hangját átveszik a gyermekek: ahogy a tanító beszél és cselekszik, úgy fognak beszélni és cselekedni a monitorok (ti. segítői) is a nekik alárendeltekkel. Nem szabad – például – a kicsiket rángatni, megrázni és meglökni. A tanító viselkedésének finomnak, kifogástalannak és nemesnek kell lennie; csak így lehet gyermeket nevelni és képezni.”
– írta. Terézt európai utazásai során gyakran unokahúgai, Brunszvik Karolina leányai, Teleki Blanka és Emma is elkísérték. A két grófkisasszony sokat tanult Teréztől, szintén a nőnevelésnek szentelték életüket. Teréz 1840-ben hazatért, de az óvodaszervezési mozgalom peremére szorult, az általa alapított egyesületben is elveszítette hatáskörét. Naplójában kifakadt:
„Angliában a csillagokig emeltek és tiszteltek épp azért, mert a rendelkezésemre álló vagyonomat, időmet a közjónak szenteltem – itt ugyanezért megvetnek és elkerülnek, butának, bolondnak, egzaltáltnak, excentrikusnak neveznek!”
Mély elhivatottságát és szerénységét mutatja, hogy nem vonult vissza, hanem újabb intézetek alapítását szervezte meg. Levelezést folytatott Friedrich Fröbellel, aki megalapította az első német óvodát (Kindergarten) Bad Blankenburgban. Módszertanát és foglalkoztató eszközeit Teréz hazánkban is alkalmazta. 1844-ben a Világ hasábjain tette közzé Terv és felhívás egy magyar nevelőnőket képező nevelőintézet felállítására című írását. 1846-tól elkezdte írni emlékiratait. Ebben az évben pártfogoltja, Teleki Blanka valóra váltotta régi vágyát: nőnevelő intézetet nyitott, tanárként dolgozott nála Vasvári Pál és Leövey Klára is. Teréz a szabadságharc lelkes híve lesz, krónikási feladatokat vállalt. 1848-ban visszakapta első óvodája, az Angyalkert igazgatói posztját. Budán és a Tabánban újabb magánóvodát nyitott.
Az 1849-es függetlenségi nyilatkozat után unokahúga, Teleki Blanka Vasvári szabadcsapatainak zászlóanyja lett. A Szatmár megyei Pálfalvára vonult vissza, bujdosókat rejtegetett. Blankát és a hozzá közel álló személyeket, Leövey Klárát és Brunszvik Terézt is megfigyelték. 1851-ben letartóztatták, Teleki Blankát tíz, Leövey Klárát öt év várfogságra ítélték. (1857-ben, általános amnesztia keretében szabadultak. ) 1852-ben Brunszvik Terézt szintén vád alá helyezték, majd a hadbíróságon kihallgatták. Ügye évekig húzódott, de korára való tekintettel – Teréz ekkor már nyolcvanéves volt – felfüggesztették az eljárást. Ebben az évben befejezte emlékiratai írását.
1856-ban Vácdukára költözött, unokahúga, báró Forray Andrásné Brunszvik Júlia birtokára. Még ebben az évben megalapította utolsó óvodáját Budán. 1859-ben utoljára, ötödik alkalommal utazott külföldre, Drezdába, hogy találkozzon a börtönből szabadult Teleki Blankával és testvérével, de Gerandoné Teleki Emmával. 1861. szeptember 23-án halt meg Vácdukán. Martonvásáron helyezték örök nyugalomra, temetésén Leövey Klára mondott búcsúbeszédet. Brunszvik Teréz a magyar neveléstörténet talán legkiemelkedőbb alakja volt.
Juditty
Források:
Őrláng - A "Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka" Alapítvány lapja 16. évfolyam 2011
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=7053
http://www.mebt.hu/tartalom/brunszvik-terez
http://brunszvikterez.hu/telet.html
http://www.ujakropolisz.hu/cikk/egy-nagy-magyar-honleany-brunszvik-terez-1775-1861-portreja
