"Ha soha nem ért volna hátrányos megkülönböztetés és sohasem üldöztek volna, nem kaptam volna meg a Nobel-díjat sem. "
Rita Levi Montalcini, 1909. április 22-2012. december 30.
Nemrég távozott közülünk korunk egyik legfontosabb neurobiológusa, aki életével példát mutatott arra, hogyan legyünk sikeresek nőként a társadalom által "férfiasnak " tekintett foglalkozásokban is. Rita Levi-Montalcini feministaként, jószolgálati nagykövetként és szenátorként is ismert volt. Címként a Scientific American 1993. januári számában közölt interjújából választottam egy mondatot, amelyet még az egyetemi éveim alatt olvastam. Gyakran szerepelt interjúkban, sokat szerepelt a nyilvánosság előtt és önéletrajzot is írt. Számomra a legfontosabb motívuma a ezeknek az írásoknak, hogyha a külső körülményeket megváltoztatni nem tudod és együtt kell velük élned elfogadva az ebből fakadó korlátokat, de néha a rosszból valami igen jó dolog születik. A kemény munka mellett a siker egyik kulcsa a ráérzés képessége, ami talán még a logikus gondolkodásnál is fontosabb lehet, ahogy ez ő maga állította (szabadon fordítva). A sikerhez nagyon erősen hozzájárulnak még azok az emberek, akik támogatnak vagy éppen gátolnak életpályánk elején. Habár sohasem házasodott, meg vagy nevelt gyerekeket, mentorként vagy alapítványán keresztül támogatta, hogy nők tanuljanak és többek közt kutatóként (is) érvényesüljenek.
Vagyonos olasz zsidó család gyermekeként született Torinóban, egy ikerpár egyik tagjaként Apja, Adamo Levi, mérnök és matematikus, anyja, Adele Montalcini pedig festő volt. Apja eredetileg nem támogatta, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, mert az akkori elvárások szerint a lányok legyenek inkább feleségek és anyák, ne vesztegessék az idejüket tanulással. Mentségére legyen mondva, hogy később mégis mindkét lány képzését támogatta. Ikertestvére, Paola elismert művész lett, míg bátyja, Gino, a háború utáni olasz építészet meghatározó alakjává vált.
Miután a nevelőnője, Giovanna, gyomorrákban meghalt, elhatározta, hogy a Torinói Egyetem orvosi fakultásán tanul tovább, ahol 1936-ban doktorrá avatták, 1940-ben pedig neurológiára és pszichiátriára specializálódott. Az egyetemen Giuseppe Levi tanítványa volt, aki az idegrendszer fejlődésébe bevezette majd később asszisztensként dolgozott nála. Érdekesség, hogy, amikor a faji üldöztetések hatására 1939-től mindketten elveszítették állasukat az egyetemen és orvosként sem praktizálhattak, ezek a szerepek egy időre megcserélődtek és Levi lett az asszisztens. Habár a munkahelyéről el kellett jönnie, a kísérletezést nem hagyta abba, egy rövid időt töltött Belgiumban meghívásra. Mivel nem akart nagyon távoli helyre költözni a családjától, ezért inkább a saját lakásában állított fel egy laboratóriumot előbb Torinóban, majd a családi villában, Torinó mellett. Kísérleti modellként csirke embriókat használtak Levivel, a mikroszkópos műtétekhez használt kísérleti eszközeit pedig maga készítette óracsipeszből és varrótűből. A tojásokat nehéz volt beszerezni, a kísérletek befejezése után pedig gyakran elfogyasztották őket. Első felfedezésük a programozott sejthalál jelensége volt, amikor a sejt halálát saját belső programjának végrehajtása okozza. Az addig elfogadott elméletek szerint egy szerv, ami több sejtből áll, proliferatív folyamatok eredménye. Rita Levi-Montalcini felismerése pedig az volt, hogy bizonyos sejtek pusztulása szükséges a szerv funkciójának kialakulásához.
Elismerté akkor vált, amikor a rejtőzés ideje alatt végrehajtott kísérletekből írt tanulmányt leközölte. Ennek köszönhetően a háború után Viktor Hamburger meghívására a Washington University, Saint Louis, Zoológia tanszékén folytatta a kutatásait. Itt fedezte fel az idegi növekedési faktort (neuronal growth factor, NGF), amiért 1986-ban kapta kollégájával Stanley Cohennel megosztott orvosi Nobel-díjat. Az NGF szerepe az idegrendszer fejlődése és differenciálódása során az, hogy jelezze melyik sejt marad életben, és melyik hajtja végre a programozott sejthalált. (Stanley Cohen az epidermal growth factor felfedezéséért kapta meg a Nobel-díjat, ami a hámszövet fejlődésében játszik szerepet.) Ma már több növekedési faktor létezéséről tudunk és ismereteink arról is egyre bővülnek, hogy milyen szerepet játszanak a különböző betegségek kialakulásában, mint Alzheimer-kór, rák, valamint elmebetegségek. Munkássága szerteágazó volt, számos területen alkotott maradandót: egyik úttörője volt a hízósejtek fontosságának felismerésében, ami idegrendszeri gyulladások, krónikus fájdalom kezelésére nyitott meg új kutatási irányvonalakat.
Számos fontos pozíciót töltött be az olasz tudományos életben, 1968-79 között az olasz Tudományos Kutatás Országos Tanácsa Sejtbiologiai Osztályát vezette, 2002-ben segítségével megalapították az European Brain Research Institute-t (EBRI) Rómában. Karrierje nem volt mentes ellentmondásoktól sem, például a FIDIA gyógyszergyárral végzett közös kutatás eredményeként létrejött és később biztonsági okok miatt visszavont gyógyszer (Cronassial) körül játszott szerepe miatt többen nyilvánosan kritizálták.
Tudományos érdeklődése mellett egy ideig az Egyesült Nemzetek Élemiszer- és Agrárügyi Szervezetének (FAO) jószolgálati nagykövete volt, nyilvánosan támogatva az éhínség elleni harcot. Hazájában, Olaszországban pedig 2001-től örökös szenátori pozíciót töltött be. Különösen aktív volt 2006-2008 között, amikor szavazatával gyakran támogatta Romano Prodi miniszterelnököt. A Nobel-díjon kívül számos más rangos kitüntetést is megkapott, például National Medal of Science-t, ami az Egyesült Államok legmagasabb kitüntetése a kutatói munkásság elismerésére. Tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának, valamint vatikáni Pontificia Academia Scientiarum-nak is, mint az első női tag.
Dorisz
Források
nobelprize.org interview RLM-vel, http://www.youtube.com/watch?v=sWfIrCFdzMo
http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/1986/levi-montalcini-autobio.html
Scientific American interjú, 1993, január: http://www.scientificamerican.com/article.cfm?id=finding-the-good-rita-levi-montalcini
History of Neuroscience: Rita Levi-Montalcini http://www.youtube.com/watch?v=WgkAR-vrJpM