Biztos emlékeznek még néhányan a posztjaimra, elköltöztünk Budapestről egy kis bakonyi faluba, és hogyan élünk itt. Tavaly ősz óta ovis a lányunk. Mint minden normális anyuka, én is aggódtam, hogy kikerül a kezeim közül, milyen rosszakat fog tanulni stb. A hivatalos évvége után, júniusban már mentünk délelőttönként oviba, kb. egy héten át ott maradtam csökkenő időtartamra, aztán már nem, nagyon élvezte, és alig vártuk, hogy leteljen a nyári szünet, és augusztusban újra mehessen oviba a kislány. Az ovi 30 éves, két csoportnak épült anno (két falu gyerekei jártak oda korábban), egy vegyes csoport van, most 20-21 fős, de kb. 10 nagycsoportos kirepül idén, ősztől 13-an lesznek.

A saját gyerekkoromból úgy emlékeztem (=tapasztalat) - távol álljon tőlem, hogy megbántsak bárkit! -, hogy a pedagógusok nem tudnak szervezni. Itt ennek a teljes ellentéte van. Két óvónő, egy dadus, mindenki képes végiggondolni dolgokat, és megszervezni. Sajnos az önkormányzat egyre kevesebbet segít, így kénytelenek is rengeteg mindent saját erőből megoldani.

Tavaly augusztusban volt valami ellenőr, aki az udvari játékok biztonságosságát nézte végig, a csúszda alatti fű pl. nem volt jó, gyöngykavics kellett. Kigyúrt fiatal helyi közmunkás hetekig vacakolt vele, a férjemmel meg fogadást kötöttünk, hogy két hét alatt (szeptemberig) végez-e a kb. négy munkanapnyi feladattal. Persze hogy nem. Közben volt még pár munka az udvaron, így egyik délelőtt a dadus és a férjem ástak, talicskáztak, évnyitó előtt az óvodavezető és a dadus talicskázták el a csúszda körüli részről kitermelt földet. Láttam már olyat is, hogy a gyereket hozó nagypapát ott fogta az óvónő, megkérte, hogy fúrjon pár lyukat a falba a tűzoltókészüléknek.

Helyben nincs pl. papírbolt, mégis van mindig elegendő alapanyag az alkotáshoz, és igen termékeny a csoport. A szülők minden "kacatot" visznek az oviba, amit ott felhasználnak – a múltkori nyílt napon vécépapír-gurigákat festettünk be, aztán felfűztük hosszú madzagra, lett egy hosszú kígyó belőle.

Ami nekem nagyon tetszik, hogy a bensőséges hangulat ellenére a családi jellegű ünnepeket nem az oviban ünneplik – nem tartanak karácsonyi, húsvéti, anyák napi ünnepséget. Készítenek mindenfélét, tanulnak verset, éneket az ünnepekhez kapcsolódóan, jön a Mikulás és a Nyúl is, de pl. anyák napja előtt írnak egy levelet az apukáknak, amiben megkérik, hogy segítsenek verset tanulni és méltóan megünnepelni otthon az anyák napját. Karácsony előtt kézműves délutánt tartanak, ahová persze a szülők – és leendő ovisok – is jöhetnek, előre kitalált dolgokat lehet készíteni. A "vendégségre" délelőtt kekszgolyókat készítettek a gyerekek.

A farsangi mulatságra a szülőket is várták, játékokat találtak ki, és az óvónők is beöltöztek, komolyan véve a dolgot. (A lányom lebetegedett, de nem akartam teljesen kihagyni a farsangból, felhívtam az óvónőket, akik javasolták, hogy a meglepetés bohócműsorra menjünk, mert akkor nem ugrálás-rohangálás van.)

A rendes busszal együtt mentek fogászati szűrésre a gyerekek, az óvónők vitték a tízórait is (szalvétát is), és a rendelőben minden felnőtt csodálta őket, hogy milyen rendesen viselkednek. [A tízórairól és uzsonnáról az egyik óvónő szó szerint saját kezűleg gondoskodik, ő állítja össze az étlapot, rendeli vagy veszi meg a hozzávalókat.)

Elmentek kirándulni, kb. 3 km-t gyalogoltak a gyerekek egy közeli szállodához, ahol fantasztikus programokkal és ebéddel várták őket (nem kellett külön fizetnünk).

Voltunk "osztálykiránduláson" a bakonyi kalandparkban, csak a belépőt kellett fizetni a szülőknek. [Van az óvodának egy egyesülete, amelyik finanszírozza a programokat, illetve van önkormányzati képviselő, aki a tiszteletdíját az ovinak adja.]

Kevés a gyerek (bár tavaly sokan voltak), de a vezető óvónő nem utasít vissza senkit azzal, hogy otthon van az anyuka a kisebbel, ne menjen a nagyobb oviba – mert tudja, hogy nehéz két kicsivel otthon lenni.

Az oviba nem lehet házi készítésű süteményt-akármit vinni, csak zárt csomagolású boltit (aminek a beltartalmáért felelős valaki, ha romlott volna is), de saját termésű zöldséget-gyümölcsöt örömmel fogadnak. Nem kell szólni, hogy vigyünk gyümölcsöt.

Születésnapokat ünnepelnek, gyümölcsöt szabad csak vinni arra is, és pl. az ünnepelt által választott verssel-énekkel köszöntik fel a többiek.

Sajnos az ebéd pocsék (majd 20 év múlva talán elér idáig a menzaforradalom), és az én megítélésem szerint keveset vannak a szabadban, valamint vannak kevésbé rokonszenves családok, akiktől nem a jó példa jön. A lányunk imád oviba járni, a kezdeti aggodalmaim teljesen alaptalanok voltak, és teljes nyugalommal hagyom ott minden nap.

mln