Ez az én történetem arról, hogyan éltem meg annak a bizonyos két kék csíknak a látványát, és hogyan mondtam meg a férjemnek...
Soha nem feledem el. 2004. nov. 8-án történt. Már egy hete nem jött meg, de autóbalesetünk is volt korábban, és először arra kentem, mondván, a megviselt idegeim miatt késik biztos. Aztán munka előtti reggelikészítés, én csináltam a szendvicset, a férjem a kávét. Ahogy letette a csészét, és elképzeltem az ízét a számban, olyan undor fogott el, hogy ki kellett rohannom - hányni. (A kávészag nem zavart, tönkrement az orrom már nagyon rég...)
Ez a halálos undor több volt, mint gyanús. Vettem egy terhességi tesztet, és halál idegesen, reszketve megcsináltam a munkahelyi vécében. Nem volt ott senki rajtam kívül, és mivel egy, a 80-as években játszódó regényhősnőnek 45 percet kellett várnia a maga eredményére, hálát adtam az égnek, hogy ma már csak 3 perc... Bár még ez is sok volt. És amikor megláttam a két kék csíkot, hangosan röhögni kezdtem, zengett tőlem az üres illemhely...
Bár nagyon is tervezett baba volt, 10 hónapja próbálkoztunk, azért én féltem. Hogy alkalmas vagyok-e anyának. Hogy jó anya leszek-e. Egészséges lesz-e. Merthogy már 34 éves vagyok. Mit fogunk tenni, ha valami nincs rendben vele...? Meg ilyenek. Egyke vagyok, nem volt soha kistestvérem, de keresztgyerekem, vagy unokahúgom/unokaöcsém sincs, mert a szüleim ugyancsak egykék. A férjem szintén... Így soha nem volt dolgom még kisgyerekkel se, nemhogy babával. Meg egyáltalán, a szülés... Végig tudom-e csinálni? Bár tudom, mondhatni mindenki végig tudja csinálni - de ezek akkor is a saját félelmeim és kétségeim voltak.
Amikor tehát megláttam a két kék csíkot, akkor annak a másodpercnek a töredékében meghaltam, mint lány, és megszülettem, mint anya! Azonnal elmúlt minden félelem, kétség, aggódás, nyavalygás! Tökéletesen elvarázsolva mentem a munkanap végén haza. Az említett baleset miatt a férjem korábban került haza, mint én, aki vonattal ingáztam, nem tudott értem jönni a vasúthoz, mivel a kocsink darabokban volt. Belépve a lakásba azt mondtam neki:
„Mit látsz? Ugye, azt, hogy bejöttem az ajtón... egyedül. Hát ez hatalmas tévedés! Mert nem egyedül jöttem be!”
Előző születésnapjára kapott tőlem egy plüss koalamackót, mert azt mondta, hogy úgy érzi magát velem, mint koalamaci az eukaliptuszlombok között. Ez a koala ráadásul egy koalabébit tart a mancsában... Elővettem, és mutattam, hogy ez a helyzet. Olyan vagyok, mint ez a koala. Csak még nem látszik... Leírhatatlan volt az öröme! „Bébi koalánk” ma már 16 éves gyönyörű nagylány.
Mariann
Te is elmesélnéd, hol lett kétcsíkos a terhességi teszted és mi történt utána? Írd meg történeted a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!
