A pszichológusok idealista módon mozaik-, vagy patchwork családnak becézik azt a formációt, amely nem egy szülőpárból és a közös gyerekekből áll, hanem különböző családrészek „összeolvadásából” keletkezik. A hasonlat azt az optimista elképzelést tükrözi, ami szerint ezek a különböző foltok (vagy kövecskék) megtartva önállóságukat összetoldozgatva egy esztétikus művészi formátumot hoznak létre. Aki ezt a baromságot kitalálta, biztos, hogy soha életében nem látott mostohaszülős konstrukciót (vagy mozaikot és patchworkot), magam részéről inkább úgy érzem, hogy még legfényesebb időszakunkban is jobban hasonlítunk egy földre kitaccsolt sokfogásos ebédhez, mint művészi alkotáshoz.
Most nem traktállak titeket "mozaikos" történeteimmel, ízelítőül csak néhány tanáccsal szolgálok azoknak, akik arra készülnek, hogy ebbe a bizarr családi formátumba terelgessék össze szeretteiket.
1. Felebarátod házastársát ne kívánd, s eszedbe ne jusson drága jó egyes sorszámú hitvesedet faképnél hagyni!
2. Ha az első pontot önnön, vagy más hibájából elbuktad, akkor kösd fel a gatyádat, s készülj arra, hogy az eddigi langyos pocsolya helyett hamarosan egy nem kevésbé langyos, ám garantáltan viharos állóvízben fogod magad találni!
3. Ne feledd, hogy álmaid hercege, még ha egyenesen Hamupipőke ágyából érkezik is, a gyerekeidnek csak egy gonosz, betolakodó mostoha marad!
4. Neked lehet annyi férjed, amennyivel csak elbírsz, de tartsd tiszteletben, hogy a gyerekeidnek egyetlen édesapja van (mármint fejenként)!
5. Jól tanuld meg a különböző gyerekeid különböző vezetékneveit (vagy válassz azonos nevű férjeket)! Soha nem fogom elfelejteni annak az állami hivatalnoknak az arcát, akinek éppen azt próbálom elmagyarázni, miért nem találtam el elsőre a gyerekem vezetéknevét.
6. Megelőző férjedet soha ne szidd gyerekeid és a jelenlegi férjed előtt! Ha kényszeres szitkozódó vagy, inkább szerezz be egy szeretőt rinyálás céljára (tuti nem fog sokáig tartani ez a kapcsolat)!
7. Jelenlegi férjedet soha ne szidd gyerekeid és a volt férjed előtt! Ha kényszeres szitkozódó vagy lásd a 6. pontot!
8. Ne áltasd magad azzal, hogy a gyerekeid is nyertek a válással, mert jobb nekik egy boldog, elvált anya, mint egy savanyú nem-elvált (ez a pont nem vonatkozik rád, ha az előző pasid egy szociopata állat, vagy a te hibádon kívül mentetek szét)! A kölyköknek a legjobb akkor lett volna, ha rendbe rakjátok a kapcsolatotokat. Ezt nem azért mondom, hogy lelkiismeret-furdalás gyötörjön, csak, hogy ne kelljen mindenfélét összehazudozni magadnak. Egyébként is, ki mondta, hogy egy anyának fel kell áldoznia magát a gyerekeiért?!
9. Ne akarj olyan lenni, mint egy „normális” család! Mozaiknak lenni minőségileg más műfaj, bonyolultabb, és teljesen abnormális, de határozottan vicces és szerethető, ráadásul rugalmasságra, empátiára és kompromisszum-készségre nevel.
10. Ha már a helyzetet nem tudod tökéletessé tenni, feküdj rá humorérzéked pallérozására, jól jön a kínos helyzetekben, amikor hajtépés helyett nagyot tudsz röhögni! Nekünk az elmúlt hét év viszontagságai alatt ez bizonyult a legjobb orvosságnak.
11. Ha új testvér érkezik, törődj többet az előző alommal! A testvérféltékenység és a szorongás így is kivédhetetlen. Nálunk Bendő attól rettegett, hogy Királykisasszony nem fogja őt szeretni, mert csak féltestvérek, Szendvicsgyerek nem lelkizett ennyit, ő egyszerűen kikapcsolta a légzésőrzőt, soha nem lehet tudni alapon…
12. Oszd be úgy az idődet, hogy minden családi alrendszerednek jusson belőled: régi alomnak, új alomnak, együtt az összes alomnak, új alomnak új apuval, és magányosan új apunak (régi aput se felejtsd ki a sorból, mindennek a kulcsa a vele való jó viszony). Rendben, tudom én, hogy ez már átláthatatlan kombinatorika, de leírtam, mert a kiskosztümös pszichológusnő is ezt javasolná a családterápián.
13. Ha mozaik családban élsz, ne felejtsd el élményeidet megírni egy jó kis könyvben! Trauma-feldolgozásnak kiváló módszer, egy rakás pénzt kereshetsz vele, s végre egyszer én is röhöghetek egy jót a sajátom helyett a más nyomorán!
Fakirma
