Ha társaságban megemlítem, hogy lassan 3 éve Utahban élünk, azonnal nekem szegezik a kérdést: Ugye ott laknak a mormonok? Tényleg több feleségük van? Nem isznak alkoholt, ugye? És valahol itt ki is merülnek a kérdések, nem is csoda, nagyjából mi is ennyit tudtunk róluk, mielőtt ideköltöztünk.

Ebben a rövid kis írásban megpróbálom összefoglalni az eddigi tapasztalatainkat a mormonokkal, különösen nagy hangsúlyt fektetve a családdal  és a gyerekneveléssel kapcsolatos dolgokra. Előre szólok, ezek csak a mi tapasztalataink, bőven lehetnek ettől eltérő beszámolók máshol, másoktól.

Mi egészen idáig az egyetem által fenntartott kis falucskában laktunk, "family apartmans" a hivatalos nevük, ebből adódóan a lakások nagyon nagy részében családok élnek, rengeteg gyerekkel. Ugyan Salt Lake City lakosságának csak a fele mormon, ez a falura nézve mégis nagyobb arányt eredményez: nincs ugyan pontos kimutatásom róla, de az ott lakó családok 9O százaléka szerintem mormon. És hogy milyenek is a mormonok? Kedvesek, barátságosak, nyitottak, érdeklődőek, nagyon jó szomszédok. Nincs hangoskodás, éjszakai tivornyapartik, szemetelés. Van helyette egy nagyon jó kis összetartó közösség, ami bőven túlnyúlik azon, hogy vasárnap együtt mennek a templomba.

Vigyáznak egymás gyerekeire, programokat szerveznek, ahova természetesen minket is szeretettel vártak, soha nem akadtak fenn azon hogy nem vagyunk mormonok, ugyanúgy meghívtak társasjátékozni, sütögetni, stb. Megtéríteni soha nem próbáltak, bár az igaz, hogy ha új emberrel találkozunk, előbb-utóbb felmerül, hogy milyen vallásúak vagyunk. Ilyenkor megmondjuk, tudomásul veszik, és folytatódik a beszélgetés. Mint említettem nagyon tájékozottak, köszönhetően a 2 éves missziónak, amit teljesíteniük kell. Szinte mindegyikük tudta eddig, hol van Magyarország, sőt olyan is volt, aki magyarul köszönt ránk, mert ott élt 2 évet.

És akkor jöjjön pár általános dolog velük kapcsolatban:

1. Poligámia már csak a kisebb elszigetelt csoportokban fordul elő, amúgy elvben tilos, tehát a családok a klasszikus papa-mama-gyerekek felállást követik.

2. Tényleg sok a gyerek, ha látsz egy fiatal anyukát 3-4 gyerkőccel, akkor szinte biztos, hogy mormon az illető. Ez nem azért van, mert tiltja a vallásuk a fogamzásgátlást, ők az ellenkező végéről fogják meg a dolgot: bátorítják a gyerekvállalást. Megtehetik, mert mint mondtam nagyon összetartó társaság, és az egyház szociális hálója is erős, ha valaki megszorul, kisegítik a közös pénzből, amit a hívők jövedelmének bizonyos százalékából nyernek. Ismerünk olyan párt, ahol a 4. gyereket is simán bevállalták úgy, hogy csak apuka keresett. Viszont az is igaz, hogy míg régebben nem volt ritka a 7-8 gyerek sem, most már kénytelenek megállni 3-4-nél, mert annyira drága lett az egészségügyi ellátás. Egy komplikációmentes terhesség plusz szülés dollárezrekbe kerül, és ha nincs az illetőnek jó biztosítása, tízezres nagyságrendű is lehet a dolog.

3. Alapvetően a családokat apuka tartja el, anyuka otthon van a gyerekekkel. Érdekes volt látni, hogy a mormon asszonykák egy jó részének kifejezetten jól áll ez a feladat, és mivel ők maguk is ebben a rendszerben nőttek fel, a világ legtermészetesebb dolgaként figyelnek egyszerre 5-6 gyerekre. Nekik ez a dolguk, ebben teljesednek ki, még ha volt is mellette diplomájuk, gyerekek előtt munkájuk, az látszólag most nem érdekes, ők most Anyukák. Tényleg csodálom őket néha. Aztán találkoztam már olyannal is, aki ugyan a 3. gyereket várta éppen, de láttam rajta, hogy nem feltétlenül ez volt minden vágya, utazgatna még, de nem lehet. Van ellenpélda is az "anyu otthon-apu dolgozik" modellre: a férjem egyik volt munkatársnője orvos, terhesség alatt végig dolgozott, mikor megszületett a kislánya, akkor kapott egy nagyon jó állást. Odaköltöztek, apu maradt otthon a kicsivel, anyu ment dolgozni, így sokkal jobban jöttek ki anyagilag.

4. Az egyetemi faluban élésnek feltétele, hogy legalább az egyik fél hallgató legyen az egyetemen, ezért elég gyakori felállás az, hogy anyuka otthon van a gyerekekkel, apuka pedig tanul. Hogy emellett miből és hogyan élnek meg, azt nem mertem még megkérdezni. Az egyik bevételi forrás lehet az, ha a szülők támogatják őket, bár ezt azért kétlem, hogy általános lenne. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy diákhitelt vesznek fel (ez itt sokkal több, mint otthon), abból tanulnak valami pénzes szakmát (ügyvéd, orvos...) és amint végeztek, keresnek egy jó kis állást, és pár éven belül visszafizetik a hitelt.

5. A mormon családok vasárnap kollektíve elvonulnak templomba, és ott töltik a fél napot. Ezek az összejövetelek kicsit sem hasonlítanak a katolikus misékhez, sokkal inkább csoportépítő jellegük van, és sokkal aktívabb részvételt kívánnak. (Ha lesz rá igény, megírom, milyenek – legalábbis azt, hogy nekünk mit meséltek róluk)

6. A mormon gyerekek jólneveltek. Legalábbis sokkal kezelhetőbbek, mint azok az amcsi gyerekek akikkel eddig találkoztam. (Persze lehet, hogy nem a megfelelő egyedekkel futottam eddig össze.) Ugyan körülöttünk minden irányból gyerekes családok laknak, soha nem volt gondunk olyanra, hogy hangosak lettek volna.

Negatívumok? Biztosan vannak, de azok minket eddig elkerültek. Csak az exmormon barátnőm elmeséléseire hagyatkozhatok, aki szerint a többségük iszonyatosam prűd. Sokan nem szoptatnak, mert a mell szerintük szexuális "tárgy" – viszont nem is szólnak bele, ha te szoptatni szeretnél, te dolgod. (Utahban amúgy törvény mondja ki, hogy szoptathatsz nyilvános helyen, ezzel nincs gond) Tovább megyek, nagy részük abban sem biztos, hogy csinálhat-e önvizsgálatot a mellén. Nekem ezek elég hajmeresztően hangzanak, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ez nem feltétlenül mormon sajátosság, sokkal inkább keveredik valahol az általános amerikai prüdériával. És itt kb. véget is ér a negatívumok sora. Valószínűleg szerencsések is vagyunk, hogy eddig csak jó fej mormonokkal találkoztunk, de az tény, nagyon jól érezzük magunkat mormonföldön. Ha pedig úgy adódik, hogy el kell költöznünk egy másik államba, szívesen vinném magammal ezt a szomszédságot, és hasonlót kívánok mindenkinek, mert higgyétek el, mormonok között élni jó.

Ziebi