Alapvetően nem vagyok egy tipikus fogyasztó, és ezt a gyerekemben is igyekszem tudatosítani. Nem kell feltétlenül megvenni valamit, csak azért, mert csillog. (Most nálunk az ötéves kislány révén igazából az egyetlen funkció, amit figyelembe vesz vásárláskor.) Kizárólag azért megyünk el a boltba, amit előzőleg otthon felmértünk, hogy valóban szükséges a háztartásba, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni semmiféle akciósnak hazudott, vagy impulzus termékként az arcunkba tolt huszonötödik cukorkához csomagolt apró vacakkal.
Na, jó, ez így nem teljesen igaz, mert bedőlünk időnként, de azért harcolunk. De tényleg rühellek vásárolni, utálom az óriási nagy boltokat, amiben 25-féle szemeteszsák van az erdő illatún át a bogárriasztóval bekentig, pedig nekem csak szemeteszsákra lenne szükségem. Tudtam, hogy ebben az évben is eljön majd az a pillanat, amikor elkezdődik az őrület. De hogy idén már szeptember végén (a hozzánk legközelebb eső boltban) már óriási kartondobozokban, kilóra vásárolható szaloncukrokat vél felfedezni az én okos ötévesem, ezt végképp nem gondoltam volna. Én naiv, november végén akartam lassan elkezdeni csöpögtetni a Mikulásos-karácsonyos témát, de idén jóval hamarabb érkezett a híre.
Aztán egyik este elalváskor gondolkodtam azon, miért ne lehetne, hogy az én malmomra hajtsa a vizet a Mikulás. Nagyon nehéz minden reggel elmagyarázni a gyerkőcnek, hogy nyugi, ez még nem karácsony napja, és a Mikulás is jóval később érkezik. Tudom, nem vagyok egyedül ezzel, és sokan átélitek ezt. Ennyi még belefér. Felébred. Odajön. Megkérdezi, hol suttogva, hol harsogva, hogy „ma van karácsony?”, én meg lelombozom, és közlöm, hogy még mindig nem ez az a nap. Egyre nehezebben viseli, mert a város november eleje óta egyre díszesebb, a boltok egyre fényesebbek-színesebbek, töméntelen mennyiségű, fajtájú és méretű csokimikulás ül az összes bolt gyerekszem magasságban lévő polcain, és ő érzi, hogy valami van a levegőben, amit el akarok titkolni előle.
Pedig dehogy akarom én eltitkolni, csak a pénztárcámat meg a béta-sejtjeinket akarom kímélni. (Az inzulin (a latin insula = sziget szóból) a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben található béta-sejtek által termelt polipeptid hormon, amely a szénhidrátok, fehérjék és zsírok anyagcseréjének szabályozásában vesz részt. By Wiki)
Tudom, hogy erre más tapasztalt anyuka már réges-régen rájött, de nekem most jött a képbe a Mikulással való motiválás (per fenyegetés, ha épp a cérnaelszakadás határán járunk). Az a jó a Mikulásban, hogy mindenhova odalát (oviba, különfoglalkozásra, játszóházba, nagyihoz) és perverz módon még a fürdőszobába is belát, hogy a „büdös kölök” mindenhol alaposan megcsutakolta-e magát, illetve a Mikulás előtt a helyes fogápolási szokások sem ismeretlenek. Továbbá azt is tudja felvilágosult Mikulás lévén, hogy mennyire fontos husit meg főzeléket enni, és mennyire nem helyes naponta egy kis kocka csokinál többet megenni. (Itt izgulok, nehogy ellentmondásba keveredjek azzal kapcsolatban, hogy miért hoz a Mikulás több zsák csokit, ami így kvázi egész évre elég lenne, ha tényleg annak örül, ha a gyerekek naponta nagyon kevés, vagy lehetőleg semennyi csokit nem fogyasztanak. Ezen teórián még dolgoznom kell, le ne bukjak.) Valamint a Mikulás nagyon szereti, ha fürdés után már az ágyban babázik a gyerek, és a lehető legrövidebb időn belül el is alszik, méghozzá egyedül.
Na, jó ezeket a dolgokat valójában én, az anyukája szeretném, de én nem vagyok elég motiváló. De miért nem? Miért nem elég az én egész évben megvett túró rudi mennyiségem, barbis-pónis újságom, kindertojásom, az én fürdőszobába benézésem, meg lefekvésért könyörgésem? Bizonyára nem vagyok elég pocakos meg szőrös, és a piros sem igazán áll jól.
De amíg tehetem, megteszem, hogy galád módon felhasználom a Mikulást és rá hivatkozva annyi főzeléket tuszkolok bele, amennyit csak lehet. Tudom, nem sokáig tart ez az áldott állapot, és hamarosan rájön mindenre, és én számon leszek kérve. De addig kiélvezem, és azon gondolkodom, illetve egyben tanácsot is kérek tőletek, hogy később majd 7-8 éves korban létezik-e ilyen hatásos eszköz vagy személy, akinek ígéretére azonnal ugrik a gyerek, és örömmel teszi a legnyűgösebb feladatát is. Egyelőre igyekszem a gyerek környezetéből mindenkit eltávolítani, aki egy hangyányit is meg akarná cáfolni a Mikulás nemlétezését a fent leírt okok miatt.
E.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
