Hat éve, amikor első gyerkőcünk született, egyetlen dologban feleltem meg az előírt irányzatnak: lelkiismeretesen szedtem a terhesvitamint. Na, de minden más!?
Mindhárom gyermek császármetszéssel született. Sajnos a negyvenórás vajúdás nem maradt ki, és a nagy hasi vágások se gyógyultak könnyen, és érzéketlen is a hasam. Mindhárom gyerkőc nehezen gyarapodott, tehát táposak lettek. Cumisüveg, szopielhagyás, antireflux tápszer (bukás elleni). Utáltam. Négy hónapos kortól hozzátápláltam.
Kettő játszócumis volt, a középső ujjszopis. A cumi jobban bevált.
Mindhárom bébikompozott: 10-11 hónaposan stabilan jártak és nem terpeszben.
Mindhárom motorozott: a cipők orra kopott,de mindenki elégedett volt. Főleg én, mert amint járni tudtak, nem maradtak el a babakocsiban. De 1-2 évesen 2-3 kilométert sétáltunk naponta az ő kérésükre.
Most 6,5 és 3 évesek. Nem tanulnak angolt, se balettet, úszást vagy kung-fut. Néha játszhatnak a számítógépen, felügyelettel, heti 2-3szor kb. 30 percet fejenként.
Mellettem jönnek az utcán és nem követelőznek a boltban.
Szóval nem neveljük a gyerekeket a korszellemnek megfelelően. Kapunk is érte eleget. Mostanában már visszaszólok, igyekszem finoman reagálni. De a mi gyerekeinket hadd rontsuk el mi!
Okos, eleven gyerekek, nem veréssel vagy vesztegetéssel érünk náluk célt, hanem következetességgel. És mégis. Ha szóba kerülnek ezek a témák, elszégyellem magam, mert azt éreztetik velem, hogy rosszul csinálom-csináltam azt, ami a legfontosabb az életemben.
Tápszer, cumi, bébikomp, korai fejlesztés és szigor... Na és? A végeredmény a lényeg. Az pedig igazából csak 20 év múlva derül ki.
Taz3
