A placenta röviddel a megtermékenyített petesejt beágyazódása után kezd kialakulni, nem csak táplálja a magzatot, hanem szűrőként is funkcionál.
A baba születése után röviddel a méhlepény is megérkezik, elvégezte a feladatát és a veszélyes hulladékgyűjtőben landol. Az anyuka általában nem is találkozik a különös, lombos fára emlékeztető szervvel.
A régi időkben és más népeknél talán napjainkban is, a méhlepényt tisztelet övezte, mágikus erőt tulajdonítottak neki, számos szertartás és babona kapcsolódott hozzá. A magzat és a placenta mágikus egységet képezett. A magyar folklórban a „mása” vagy „ágya” szóval illették. Miután megszületett, háromszor bedörzsölték vele az anya arcát, mert úgy tartották, ettől elmúlnak a májfoltjai. Azért, hogy az utófájásokat enyhítsék, háromszor beleharaptattak vele a méhlepénybe.
Általában fa alá ásták el, gyakran valami eldugott helyre, hiszen a méhlepénnyel különféle rontásokat lehetett tenni az anyára és a gyerekre. Egyes hitek szerint a boszorkányok képesek a méhlepényből egy másik gyermeket teremteni, majd elcserélni az igazival. Kalotaszegen az utolsónak született gyerek méhlepényét fogamzásgátlásra használták: elégették, majd a hamut vízbe keverték és megitatták a férfival. Sok helyen elásták a placentát a kertben. Ha kislány született, almafa, ha fiú, körtefa alá. A köldökzsinór is mágikus erővel bírt, összecsomózva eltették, hogy a gyermek majd hét vagy tizenkét éves korában kioldja azt. Ha sikerült neki, úgy tartották, lesz valami különleges képessége, vagy többlettudása az átlaghoz képest. A burokban született gyermek magzatburkát megszárították, később tulajdonosa amulettként viselte.
Indonézia szigetén, Balin sok szülés utáni szertartásnak a méhlepény a főszereplője. Úgy tartják, hogy minden gyermeknek négy testvére van, a magzatvíz, az anyaméh vére, a magzatmáz és a méhlepény. Ez a négy testvér a születés után védelmezik a gyermeket a rossz hatásoktól. Ezért nem mindegy, hogyan fogadják őket a gyermek világrajövetelekor. A szertartást az apa végzi, minél előbb a szülést követően. Virágos vízben mossa meg a méhlepényt, és egy kókuszdió belsejébe helyezi. Érméket tesz mellé, vörös selymet a bátorságért, sárga virágokat a szerencséért, tollat az intelligenciáért, parfümöt. Mivel a méhlepény meg nem született ikertestvéreket is tartalmazhat, gyermekruhákat és pár korty anyatejet helyeznek mellé. Az apa a kis csomagot fehér ruhába csavarja – a fehér a tiszta szív jelképe - majd a gyermek szobájától nem messze, a szabadban elégeti. Ha a gyermek fiú a bal, ha lány, akkor a jobb oldalon. Ezután elássa, egy fekete sziklát tesz rá és egy pandanusz fát ültet fölé. Ha később a gyermek beteg lesz, az innen származó földdel gyógyítják, ha elköltözik otthonról, egy maroknyi földet magával visz. Ahol nem égetik el a méhlepényt, ott kókuszdióba helyezve egy fára akasztják a falu határában. A köldökzsinór a gyermek ágyának végébe kerül, pálmalevélbe csavarva. Míg a gyerek el nem veszíti első fogát, az ágya fölé felajánlásokat helyeznek, mely Siva fiának, a csecsemők istenének szólnak. Később a köldökzsinór egy nyakláncra kerül, mely megvédi viselőjét a gonosz erőktől.
Új-Zélandon a szülők csak akkor ásták el a méhlepényt, ha megtalálták azt a végleges helyet, ahol a gyermeket fel szeretnék nevelni. Nem véletlen, hogy a maoriknál az otthont és a méhlepényt ugyanaz a szó jelöli.
Kínában gyógyászati célra használták, egyes tartományokban a nők elfogyasztották. A buddhisták úgy tartották, hogy a csonka test nem léphet be a Halál Birodalmába, ezért a kertben égették el a méhlepényt. Ha elveszne a méhlepény, az anya és a gyermek elveszítenék halhatatlanságukat. Malajziában szintén a testvérnek kijáró tisztelet illette a placentát. Ausztráliában élő törzseknél néhány órára a gyermekkel együtt helyezték az anya hasára, búcsúzóul. A maják a csatatéren égették el a fiúgyermeket tápláló méhlepényt, hogy nagy harcossá váljanak. A kwakiutl indiánok a lányokét elégették, a fiúkét kitették a madaraknak, mert úgy tartották, így a gyermek különleges képességekre tehet szert. Az inkák cumiként használták betegség esetén, mert hittek gyógyító erejében. Németország déli részén a 16. században az anya első tápláléka szülés után egy darab méhlepény volt.
Az interneten sok érdekesség olvasható e különös szervvel kapcsolatban. Az 1970-es években USA-ból és Ausztráliából terjedt el a Lótusz-szülés. A méhlepényt és a magzatot olyan kapcsolat fűzi egymáshoz, melyet nem szabad egy nyisszantással megszakítani születés után. Clair Lotus Day egy Jane Godall könyvben figyelt fel arra, hogy a csimpánzok a méhlepényhez kapcsolódva hordozzák utódukat, míg a köldökzsinór magától le nem szárad. Úgy gondolta, a majmok szociális, békeszerető természete összefügghet ezzel. A köldökzsinór hirtelen elvágása traumát okoz a magzatnak, így legjobb, ha megvárják, míg az leszárad. Vallási iratokban arra is talált utalást, hogy Buddha és Jézus szintén így született. Aki a Lótusz-szülést választja, a méhlepényt a gyermek részeként kezeli. Míg nem szárad le róla a köldökzsinór, egy légáteresztő textilben vagy bambusztárolóban tartják a baba mellett.
Az emlősállatoknál gyakori, hogy az anyaállat megeszi a placentát. Értékes tápanyagforrás számukra és kutatások szerint az anyai viselkedés elindításában is szerepet játszanak a benne található anyagok. A Buffalo Egyetem és a Buffalo Állami Főiskola tudósai azt vizsgálják, vajon az ember számára hasznos lehet-e a méhlepény elfogyasztása? A placentát kozmetikumok alapanyagaként hasznosítják. A természeti népeknél gyógyászati célra és fogyasztásra is felhasználták. Manapság nagy divatját éli a placenta elfogyasztása azok körében, akik szeretik az alternatív megoldásokat, és a természeti népek életét és szokásait állítják mintának maguk elé. A placenta a hormonokon kívül vasat és B12 vitamint is tartalmaz. Szárítva, kapszulába adagolva, vitalizáló turmixként, vagy akár rostélyosnak elkészítve fogyasztják. Az interneten még placentából készült bolognai spagetti receptje is fellelhető.
Én magam túlzásnak tartom, hogy vasárnapi ebédet rittyentsek a méhlepényből, és az sem jutott eszembe, hogy a kertben ássam el. De érdekes látni, hogy a méhlepényhez – bár ma legtöbb esetben csupán a kilenc hónap alatt irányul rá némi figyelem – mennyi rítus, hiedelem kapcsolódik.
Juditty
Források:
http://www.csaladinet.hu/hirek/csaladtervezes/terhesseg_szules/17199/megenni_a_mehlepenyt_-_uj_trend
http://lotuszszules.blogspot.hu/p/szuleskori-hagyomanyok.html
http://semmelweisfigyelo.hu/hu/alapkutatas/elettan/hir/1809_az_allatok_megeszik_az_emberek_nem
http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/15.html
