Eddig azzal reklámoztam az olvasást, hogy álmos nyári délutánokon valami diófa alatt vagy hűvös szobában, most évszakváltáskor pedig előjött a kockás takaró alatti kockáspizsis olvasás lehetősége. Kisebbeknek is, aki egyszerű szövegeket már egyedül, vagy kis segítséggel tudnak olvasni, de persze az se tilos, ha ezeket először felolvassuk nekik, esetleg közösen böngésszük végig.  A Móra Kiadó sorozatából válogattunk, akik felirattal is útbaigazítják a kezdő olvasót: egyes, kettes, vagy hármas szintű olvasástudás kell-e a könyvhöz.

Már tudok olvasni sorozat első szintje:

Balázs Ágnes: A csodagomb (Bertóthy Ágnes rajzaival)

Balázs Ágnestől korábban életrajzi könyveket olvastam, ez a kis történet jóval egyszerűbb ennél, felolvashatjuk a betűkkel még küzdő elsősnek, majd újraolvashatja a történetet akkor, amikor már összeállnak a betűk szavakká.

A csodagombot a nagymama tette el a saját első iskolai évéből, hogy a „mágiát” aztán az unokájára hagyhassa. Aki szereti a kis, személyes szerencsehozó „varázstárgyakat”, az ezt a kis mesét is szeretni fogja, főleg, ha tényleg van nagymama is a családban.

Vig Balázs: Ha átpördül a hinta (Ritter Ottó rajzaival)

Ez a rövid történet se nélkülöz némi mágiát, ám egészen másfélét. Mondták-e már valaha neked, vagy a gyerekednek, hogy „ezt a gyereket kicserélték”, ha hirtelen változott meg? A nem épp szófogadó-illedelmes, és a csínyeken vidáman rötyögő főhőssel épp ez történik, aki saját maga is meglepődik, mennyire megváltozik, amikor az intelmek ellenére átfordul a hintán…

Mindkét könyv végén van pár rövid, szöveges-rajzos feladvány, a történethez kapcsolódva.

Már tudok olvasni sorozat második szintje:

Kiss Judit Ágnes: Újra nyeregben (Radnóti Blanka rajzaival)

Talán ez volt a sorozat egyetlen könyve, ami picit csalódást okozott – nem azért, mert bármi baj volna vele, csak Kiss Judit Ágnes-rajongóként egyszerűen hozzászoktam az összetettebb, parádésabb szövegalkotásra, ami a verseit vagy a felnőtteknek szóló regényeit jellemzi (A halál milongát táncol, Boszorkánykönyv, mindkettőt imádom), és lányos anyaként egy időben súlyos lábrázást kaptam a témától, már a lovagoló kislányok bármilyen történeteitől. Pedig ez itt NEM AZ: fiúk is olvashatják, és az alapigazságot is fontosnak tartom – kudarc vagy baleset után üljünk bizony vissza arra a valós vagy szimbolikus lóra, és győzzük le a félelmünket, amit a helyzet okoz.

A rajzok pedig nem is emlékeztetnek a szokásos kislány-lovaskönyvek édeskés stílusára, ami piros pontot ér a könyvnek. Itt már keresztrejtvény, bonyolultabb feladat és egy kifejezésgyűjtemény (szómagyarázat a bonyolultabbnak talált szavahoz) is található a végén.

Pacskovszky Zsolt: Markovics Vilit elrabolják az ufók (Klement Csaba rajzaival)

Mintha a fiúknak (inkább) szánt könyvekbe több humort és élesebb jellemrajzokat tennének, ami kifejezetten jót tesz némelyik történetnek. A főhősök itt ketten vannak: nevük majdnem ugyanaz, de se kívülről, se belülről nem hasonlítanak, és persze valami valahol összekeveredik, ilyesmi még az ufók híresen pontos adatbázisaival is megtörténhet…főleg ha csavaros eszű egyik hősünk még rá is segít kicsit. De mi a csudát akarnak az ufók Markovics Vilitől, aki szeret jókat enni, némileg hadilábon áll a matekkal, és ő is tudja már, hogy nem tudományos pályára készül, sőt, ufókutató se akar lenni…a könyvből kiderül! (Aki szereti pl. a Matyi és Sári cseh sorozatot, azok szerintem jól fognak szórakozni ezen a sztorin is…)

Már tudok olvasni sorozat harmadik szintje:

Marék Veronika: Lassú víz, Sebes Patak (Baranyai (b) András rajzaival)

Gyerekkorunk indiántörténetei a mi gyerekeink gyerekkorából kikoptak, az indiános-vadnyugati filmekkel, Winnetouval együtt. Marék Veronika épp, hogy csak megidézi őket itt: nem kell más indiántörténetet ismerni ahhoz, hogy egy hét-nyolcéves kissrác (vagy akár lány, bár szerintem azért picit inkább mégis a fiúk…) örömmel olvassa, és teker is egyet a történeten, hogy rímeljen az új idők új indiánjaira…. A két ifjú főhős a messze élő öreg varázslóhoz indul, hogy édesanyjuknak egy titokzatos orvosságot megszerezzenek, amit csak kapni lehet, megvenni nem, és erőszakkal elvenni se egyszerűen…bár akad, aki utóbbit megpróbálja, és épp a két ifjú látogató lép közbe, hogy ne sikerüljön a gonosz terv. Jól felépített történet, az ősi tanulsággal, mi fontos valójában, és az sem biztos, hogy az az „okosság” és „butaság”, ami elsőre annak látszik….

Kovács Attila: A csontváz óra (Oravecz Gergely rajzaival)

Ezt önálló olvasóknak csak akkor ajánlanám, ha már TÉNYLEG tudnak nemcsak olvasni, de több szálon futó, sokszereplős történetet is követni, nemcsak filmen. Főhőse az ifjú Petrovics, akit közönségesen később csak Petőfiként ismerünk…de maga a történet inkább nyomozós-megfejtős-rejtvényes, és bár van benne tanár, betyár, csárda és efféle, a történet megeshetne bárkivel, aki egy vagány, bátor, igazságkereső kamasz….A szöveg valóban minimum „hármas szintű”, és szükség van talán az átlagosnál fejlettebb szókincsre és szövegértésre is hozzá…bónuszként a feladatok közt igazi Petőfi-idézetek és különös szavak (nímand, körmöl, cudar, nyurga…) magyarázatai is találhatóak.

Vakmacska