Ahogy korábban írtam, a pozitív tesztem után az orvosom azt mondta a telefonba, hogy két hét múlva mehetek hozzá. Nos, letelt. Kis kitérő: a mi városunkban két nőgyógyász rendel, de annyira unszimpatikusak, sőt bunkók, és böszmék, hogy mivel a rákszűrés is esedékes volt már, ezért magánrendelésre mentem.
A doki felvette az adataimat, aztán a tünetek felől érdeklődött. Kérdezte, hogy émelygek-e, esetleg volt-e olyan, hogy hánytam? De szerencsére ez engem elkerül (bár az előző sztoriban írtam, hogy egyszer majdnem hánytam, de azt el is felejtettem, a dokiig nem is jelentkezett hasonló se), ezt nagy kedélyesen el is mondtam neki, mire felvonta a szemöldökét, rám nézett, majd folytatta a kérdezősködést, én meg szépen válaszolgattam. Aztán végre megvizsgált. És ott van, láttam! 12 mm-es, gyönyörű, szabályos petezsák! Úgy örültem, majd’ leugrottam a székről. Gyorsan nekiálltam felöltözni, közben a doki száját tátva nézett (nem engem, hanem maga elé), és meg is jegyezte, hogy X éve (nem emlékszem, mit mondott) a szakmában dolgozik, de nagyon ritkán lát olyan nőket, akik így örülnek a várandósságnak! (Szándékosan kerülöm a terhes szót… Nem tetszik, nekem ez nem teher, én NAGYON várandós vagyok.) A cipőmet alig bírtam felvenni, úgy siettem, hogy behívjam a párom, és megnézhesse.
Ezután jött csak a „feketeleves”. A doki leültetett minket, és elkezdte mondani a teendőket. Vagyis előbb inkább a tiltásokat: azt mondta, hogy ő elég szigorú, szigorúbb, mint a többi doki, mert nagyon sok mostanában a vetélés. Most azt tanácsolja, hogy 6-8 hétig ne szeretkezzünk, semmi mellsimogatás, láb közé nyúlkálás, és a heves csókot is kerüljük, mert ezek előidézhetik a méh összehúzódását vagy görcsét, aminek következtében ki is lökődhet az a csöpp kis zsákocska, aminek úgy örülünk. Továbbá ne lépcsőzzek, oldjam meg, hogy napi egyszer le, és egyszer fel! Ne bicózzak – szobabicikli is kizárva, ne sétáljak, ne nagyon buszozzak, a vonat az oké (bár odáig is el kéne jutnom valahogy, mert sajnos nem pont a ház előtt áll meg a galád)! Ne cipekedjek, ne vágjak fát – ezt az egyet amúgy se terveztem, ne idegeskedjek, ne tüsszentsek, és ne köhögjek (köszi...). Nincs fürdés, csak zuhanyzás (amúgy is zuhanypárti vagyok), és edzésre se járhatok, hanem majd lesz terhestorna (már megint a terhes szó…), ha annyira mozogni akarok (még jó, hogy akarok!).
Két hét múlva kontroll, de mivel akkor ő elutazik, viszont fontos az ultrahang, ezért menjek a városi dokihoz, illetve keressem fel a védőnőt is. A terhestanácsadást elvállalja, ha szeretnénk, csak sajnos azért nem állunk olyan jól anyagilag, hogy ezt megengedhessük magunknak. Viszont ajánlott egy jó genetikai központot, ahol jó pénzért nagy pontossággal sokféle genetikai rendellenességet ki tudnak szűrni, ezt viszont majd igénybe vesszük. Előrebocsátotta, hogy szülést már nem vállal, de ha szeretnék majd orvost fogadni, szívesen ajánlana valakit, de persze ez nem kötelező, csak ha úgy döntünk. Mondta, hogy szedjek terhesvitamint, de azt már úgyis elkezdtem a pozitív teszt után rögtön.
Két nappal később… az ebédem és a vacsorám is viszontláttam este, lefekvés után tíz perccel. Azóta, onnantól, hogy kinyitom a szemem, egészen addig, hogy el nem alszom, folyamatosan hányingerem van, van, hogy megkívánok egy bizonyos kaját, és amint beveszem a számba, olyan hányinger kap el, hogy ha nem köpöm ki, tuti nem sokáig maradna benn. Leginkább a zöldségekre, gyümölcsökre, és a főtt ételekre jellemző. Olvastam mindenféle citromos-gyömbéres akármikről, amiket amúgy szeretek, de az én problémámat nem oldják meg. Kizárólag a péksütik, és az egészségtelen kaják „esnek jól” (vagy inkább maradnak benn gond nélkül) és a túró rudi, ami szintén nem túl egészséges, de azt azért nem zártam ki eddig se a mindennapjaimból. Remélem, hamar elmúlik ez az egész, mert nagyon nem egészséges, hogy szinte semmi rostot, természetes vitamint, ásványi anyagot nem tudok bevinni, viszont szénhidrátot, cukrokat, meg zsírokat azt igen. És így is fogytam, mert ezekből is csak keveset.
CicaPicur
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
