A recept elkészítését feltétlenül ellenállhatatlan kívánósságnak kell megelőznie. Jelen esetben a kiéhezett kismama délelőtt órákon át egy kívül ropogós aranysárgára sült, belül sósan, puhán elomló, illatos, gőzölgő szelet rántott halat vizionál.
Mindezt a nyálkás, hűvös őszi időben a játszótéren álldogálva és hazafelé a patikában is, ahol szokás szerint alig tudja elmekegnia szükséges vitaminok nevét. (Gyerkőc ezalatt a motor orrával a pult üvegét ütögeti és erős kezeivel próbálja benyomni is azt. Remélhetőleg ez ma sem sikerül.)
Tehát a vízió erős és adott, még ínycsiklandó illatát is érezzük (hogy a képzavar is meglegyen), ahogy a főzeléket lapátoljuk otthon a gyerekbe. Evés után pizsama gyorsan a kisfiúra, rövid mese és már szuszog is. Ezen a pontonellen kell állni a csábításnak, hogy mi is hunyjunk egyet, hiszen vár a hal. Tehát kapjuk elő a mélyhűtőből és semmiképp se olvasszuk ki a jó vastag filéket. Gyors panírozás, ha nincs zsemlemorzsa, az sem baj, a végső eredményszempontjából tökéletesen megteszi a gríz is.
Forrósítsuk fel az olajat, majd tegyük bele az egyik szelet halat. Amikor azt látjuk, hogy szívet vidítóan sercegve sülni kezd, mindenképp tegyük bele a többi szeletet is. Ha így teszünk, biztosak lehetünk az eredményben. Várjuk meg, míg a bunda teljesen megszívja magát, majd maradéktalanul leázik a filékről és az edény aljára kozmál.
Ekkor papírszalvétára emeljük ki a szeleteket és rövid várakozás után(hadd hűljön kicsit, biztos forró) állapítsuk meg, hogy a halak még nem olvadtak ki. Ez azonban semmiképp se rendítse meg az önbizalmunkat, egy mentőötletet megragadva tegyük az ételt rövid időre a mikróba. Vigyázzunk, ne hagyjuk benn túl sokáig, elég ha langyos lesz. Ezután a tálban lévő borzalomra meredve végezzünk fejben rövid összegzést arról, hol rontottuk el az életünket/ételünket, majd fogyasszuk is el azt a valamit, amit látunk, mert ételt azért nem dobunk ki és ANNYIRA rossz csak nem lehet.
Jó étvágyat és jó súrolást a halsütő edényhez!
Teofil
