Mindig el szoktam olvasni a szüléstörténeteket, és sokszor feláll a szőr a hátamon, micsoda szenvedés a szülés. Én magam még soha nem szültem, viszont nagyon sokat láttam egy alternatív születést – kecskéknél.
Erről szeretnék pár gondolatot megosztani, de előtte néhány információt adnék ezekről a szelíd és okos állatokról, illetve eloszlatni néhány tévhitet. Bízom benne, hogy az alábbiak után ti is másképp fogtok rájuk tekinteni.
Hat évig foglalkoztam kecskékkel az egyetem mellett, családi program keretében. Ennyi idő alatt sokat láttam-tanultam, és tapasztaltam kívülállók véleményét is. A városi emberek számára az állattartás (főleg a kecske, esetleg a juh) valami misztikum, idegenkednek tőle, tévhitekben élnek, és sokszor sajnos le is nézik a kecskét tartó gazdákat.
Tévhitek
Nagyon sokan azt hiszik, hogy a kecske büdös, koszos, ostoba és igénytelen állat. Na, ezek azok a jelzők, amik e kedves állatokra abszolút nem igazak. Igényesek, nem szeretik maguk körül a koszt, megválogatják, hogy mit esznek. És megkockáztatom, hogy az érzelmi intelligenciájuk még a kutyákénál is sokkal magasabb. Döbbenetes, mennyire ráéreznek az ember hangulatára, és ezt mennyire tudják kezelni. Egyszer, emlékszem, nagy bánatomban odamentem hozzájuk, leguggoltam, és sírtam keservesen. Legkedvesebb kecskénk, Mirza (amikor rá gondolok, még ma is könnyek szöknek a szemembe) odajött, nézett rám, majd az ölembe hajtotta a fejét, és cirógatott vele.
Büdösnek aztán végképp nem büdösek, ha mégis, annak két oka lehet, és mindkettő a gazda hanyagságára vezethető vissza: vagy nem takarítják az almot alattuk, vagy beengedik a bakkecskét közéjük; ekkor fordulhat elő, hogy a tej is kap egy kellemetlen mellékízt. Ez tehát kerülendő, a párzási időszakot leszámítva jobb helyeken a bakot külön tartják.
A kecske társas lény. Soha nem célszerű 1-2 állatot tartani, és pláne tilos őket láncra verni.
A kecsketartással és -tenyésztéssel ma már nagyrészt magasan képzett, többnyire diplomás emberek foglalkoznak. A tej- és hústermelő tartást nem szabad összetéveszteni a kis falusi portán tartott egy-két jószággal. És végül, a kedvencem: nem csak a bakkecskének van szakálla és szarva, ez nemtől függetlenül előforduló tulajdonság.
Jó tudni
Azt biztosan hallotta már mindenki, hogy a kecske utódját gidának hívják. Igen, a fiú utódok valóban gidák, és a köznyelv is csak így emlegeti őket. A lányokat ellenben gödölyének nevezik, egészen az első ellésig, mert onnantól anyakecskének számítanak.
A kecske nagyon sok tekintetben haszonállat: a teje rendkívül hasznos, mert sokkal magasabb a vitamintartalma bármely állat tejénél, erősíti az immunrendszert is. A benne található hasznos tápanyagoknak köszönhetően messze felülmúlja a tehéntejet, sok tekintetben az anyatejjel is vetekszik. A TBC-ben szenvedő betegek és a parlagfű-allergiás emberek leghatásosabb népi gyógymódjaként is számon tartják. (Korábban elterjedt volt az a nézet, miszerint a laktóz-intoleranciában szenvedőknek is ajánlott a fogyasztása, ez azonban mára megdőlni látszik.) A kecsketejnek sokkal magasabb a zsírtartalma, mint a tehéntejnek, és egészen más, töményebb, édeskésebb íze van. Székrekedés ellen a kecsketej nagyon jól bevált szer. Maga a tej még kissé romlott állapotában is felhasználható, ugyanis a savója is csupa hasznos anyagot tartalmaz: én pl. egy időben savóban áztattam a körmeimet, és soha olyan szépek és erősek nem voltak, mint akkor. A nagy kozmetikai cégek a méregdrága kenceficéikben sokszor a kecsketej savóját használják alapanyagként.
Az állat húsát is hasznosítják, íze nagyban hasonlít a szarvashúsra. Nagyobb tartásnál a szaporulatban a gidákat (ők nem hasznosíthatóak hosszú távon tömegesen) eladják, többnyire külföldre.Bőréből készül a sevró bőr, ami az egyik legfinomabb és legjobb minőségű bőráru. Sőt, még a vére is hasznosítható az állatoknak, mert abból gyógyszert készítenek.
Szaporodás
Eredetileg ez az a rész, ami miatt ezt az egészet megírtam. A kecske öt hónap vemhesség után, tejtermelő gazdaságban évente egyszer, február-április között hozza világra utódját. Első ellő anyák legtöbbször egy, többedszerre ellő anyák legtöbbször kettő, nem ritkán három utódot hoznak a világra (elvétve négyes ellések is előfordulnak, ilyet én is csak könyvekben láttam). A téli időszakban, amikor a kecske vemhes, a tejét elapasztják, nem fejik.
Az újszülött kecskék hasonlítanak az embergyerekre annyiban, hogy az anyjukhoz mért testtömegük viszonylag nagy, 2-2,5 kg. Mégis könnyebben világra jönnek, hiszen vékony testalkatuk és keskeny fejük van, ugyanakkor hosszú végtagjaik, így könnyebben kiférnek. Az évek alatt egyszer sem láttam olyat, hogy a magzat ne természetes úton jött volna világra. A kecskéknél is általános, hogy a hajnali órákban ellenek. Problémát jelenthet az ikreknél, hogy egyszerre akarnak kibújni (mókás látvány egyszerre három mellső lábat megpillantani), ekkor kézzel kell segíteni nekik. Az anyák viszonylag jól tűrik az ellést, a legritkább esetekben üvöltenek. Méhösszehúzót itt is szoktak alkalmazni, főleg olyan esetekben, amikor a magzat a méhen belül elhal, de többnyire hagyják a természetes lefolyást, hiszen ezek az állatok könnyen, és legtöbbször bármiféle emberi beavatkozás nélkül is problémamentesen világra jönnek.
A megszületett kiskecskék azonnal lábra állnak, és az anyjuk letisztogatja őket, majd elfogyasztja a méhlepényt, ami tápanyagokban gazdag. A frissen szült anyákat a gidáikkal együtt 1-2 hétre elkülönítve tartják, hogy a többi állat ne tehessen bennük kárt.
A világra jött kiskecskéknél rendkívül fontos, hogy néhány órán belül szopjanak, mert az anyakecske szervezete csak ekkor termeli az ún. föcstejet (ez emberi fogyasztásra alkalmatlan), amiben az újszülött számára létfontosságú anyagok vannak.
Előfordul, bár gondos körülmények között ritkán, hogy az anya az ellést követően elpusztul, vagy valamilyen okból nem tud szoptatni, pl. mert nincs elég föcsteje három utódnak. Ekkor egy másik anyát kell keresni neki. Sajnos a kecskék a más utódját ellökik maguktól, ezért itt szükség lehet az emberi beavatkozásra. A későbbiekben, ha kevés a tej, rendelkezésre áll tápszer is. Az állatok megismerik egymást, az ember számára sokszor átláthatatlan tömegben is gond nélkül egymásra talál anya és utódja.
A gidákat felhizlalják a húsuk miatt, a gödölyéket pedig felnevelik, hogy később maguk is anyává lehessenek. Az első időszak (1-2 hónap) után az anyákat már lehet fejni, és a lefejt tejet feldolgozni (egy átlagos anyakecske, ha már nem szoptat, fajtától és életkortól függően kb. 2-4 liter tejet ad egy nap, napi kétszeri fejés mellett). A tejből leggyakrabban sajtot készítenek, egy kb. 2-3 kilós guriga sajthoz nagyjából 15-20 liter tejre van szükség.
Epres négercsók
