A mai napon kétszer is lesz szó nyuszikról - először a húsvétiakról, délután pedig a valódi nyulakról lehet majd olvasni, néhány cukiságdíjas illusztrációval.
A húsvéti nyúl története nagyon régre nyúlik vissza. Még a keresztyén kultúrkört megelőzően létezett angolszász nyelvterületen Eostre Holdistennő. A nyulat sokfelé a holddal azonosították, így az istennővel kapcsolták össze. Középkori írók szerint innen származik a húsvét angolszász megnevezése, az Easter. A holdat egyébként nemcsak ott, hanem több kultúrában, pl. a kínaiban is a nyúl jelképezte.
Szecska Mester meghozta a tojást (és üdvözli a csokinyulat)
Mivel a tavaszt, a termékenységet, a megújulást akkoriban a nyúl, a tojás jelezte, ezt a jelképrendszert átvette a keresztyén kultúrkör is, hiszen a húsvét mozgó ünnep: a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap. Más legenda szerint a nyúl egy nyelvi tévedés alapján került a jelképek közé. Német nyelvterületen ilyenkor gyöngytyúkot szokás adni ajándékba. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel, a nyúlé pedig Hase, ez okozta a tévedést.
Mindenesetre jó tudni, hogy egy régi történet alapján Eostre egy madarat nyúllá változtatott, hogy ne pusztuljon el a mezőn, de ennek ellenére tojást tudott rakni, és német területeken is ismert volt a legenda.
Az 1500-as évektől léteznek a húsvéti nyúlról feljegyzések, és 1680-ban született meg az első olyan történet, miszerint a húsvéti nyúl színes tojásokat rakott a kertbe, elrejtette azokat, a gyerekek pedig megkeresték. Ezt a legendát a német bevándorlók elterjesztették Amerikában is.
A lényeg, hogy manapság a húsvétot mindenfelé a nyúl, a tojás és a kiscsibe / kisliba jelképezi, utóbbiból elsősorban a kis sárga „kivitelezésű”. Bár azt mindnyájan tudjuk, hogy Krisztus újjászületésének nincs köze a nyulakhoz. Ebben az esetben is magába forrasztotta a kereszténység az ősi legendákat.
Nos, ez utóbbinak köszönhetően sok ember vesz húsvétra kiscsibét, kislibát, kiskacsát vagy nyulat. Itt jön el ezeknek az állatoknak a kálváriája. Régen még majdnem minden falusi portán tartottak valamilyen aprójószágot, nyulat vagy szárnyast. Mivel tavasszal mindenhol voltak kicsik, tehát egyszerűen a kicsik kaptak a tojás mellé egy kis állatot. Ezt sok helyen utána megtartották tojást rakni, vagy anyaállatnak, így a gyerekek által húsvétkor megkedvelt és pár napig abajgatott állat békésen élt a többi között. A városokban sokan a nagyitól / falusi rokontól hoztak a gyereknek, és később az állat visszakerült oda, ahonnan jött.
Mostanában az emberek egyre távolabb kerülnek az állattartástól, legalábbis ami a nyulat és a szárnyasokat illeti. A kezükbe kerül egy nyúl vagy csirke, pár napig a legőrültebb módon „gondozzák”, egy halom hihetetlen urban legenddel a gondolkodásukban. A száraz kenyértől kopik a foguk – valójában könnyen megöli a nyulat a benne növő penészgomba; víz nem kell neki, elég jó sok zöldség – a nyulak többsége elpusztul, ha sok zöldet kap, viszont naponta minimum fél deci vagy egy deci vízre van szükségük; tépjünk neki egy halom füvet, hogy boldog legyen – a nyulat külön szoktatni kell a fűhöz, gyakorlatilag szálanként stb.
Jó esetben leadják valahol, rossz esetben kidobják, hogy majd megél. Nem, nem fog megélni. Az első arra járó húsevő megöli, táplálékot nemigen talál, tehát éhezik, szomjazik, elpusztítják.
Arról nem is beszélve, hogy szörnyen fiatalok ezek az állatok. Ugyan a kismadarak fészekhagyók, de elszörnyedve nézek a piacon olykor 3-4 hetes nyulakat! Ezeknek még bőven az anyjuk mellett lenne a helyük. A nyulakat 6 hetesen lehet elvinni az anyaállattól, hogy egészséges, boldog életük legyen. Emellett a táplálkozás is kiemelkedően fontos.
Ha mindenáron húsvéti nyulat akarunk, és nem nyúlsimogatóba vinnénk a gyereket, keressünk olyan árust a piacon, aki gyakorlatilag bérbe árulja őket, ad melléjük magyarázatot, pár napra való tápot, és utána megszabott helyen leadható. Lehetőleg minél kisebb a gyerek, annál nagyobb legyen a nyúl.
Többen vesznek ilyenkor húsnyulat, hogy mikor megnő, majd megeszik. Nos, aki elfelejtette, milyen gyereknek lenni, annak elárulom, hogy iszonyatos sokk egy gyereknek, ha hirtelen Ubult kapja meg sütve vagy pörköltnek. Ha azt hazudják, hogy csirke, arra is rá fog majd jönni, és ha érzékenyebb típus, akkor óriási sokk lesz számára, akkor is, ha egyébként a nyúlhús szerepel a család ételei között.
A nyúl egyébként ideális házikedvenc. Idomul a család életmódjához, nem hangos, nem büdös, ösztönből alomba jár, és sok olyan helyen is tartható, ahol tiltják kutyák, macskák vagy madarak tartását. Hobbiként tartott nyúlnak valamelyik törpenyúlfajtát javasolnám, bár természetesen tartható a sokféle különlegesebb házinyúl is kedvencként.
A következő részben a hobbiból tartott nyulakról lesz szó.
Veg
