Na, ne járjunk a cipőnk mellett, morrantottam, mikor nyaralástervezés előtt kegyetlenül forintosítottam az addigi "nyári" kiadásokat: a Nagy még iskolaidő végén osztálykirándulás helyett rendezett ötnapos balatoni "erdei" iskoláját (a háromnapos osztálykirándulás az eredetileg tervezett helyszínre talán még ennél is többe lett volna), az idén először bevállalt külföldi nyelvi tábort, az ehhez kapcsolódó extrákat, hogyaszondja túracipő, melegítőfelső, új labda a kipukkasztott helyett, a jó biziért is kapott nem túl drága fényképezőgép, a pár napos családi kiruccanás múzeumi belépőinek, fagyijainak, autópálya-matricájának ára (szállás a nagyinál, ingyen...) és a többi.
Hol van már a tavalyi...tengerpart (pedig ezt a képet mi magunk lőttük Várnában)
A matek azt mondta, meglehetősen irreális volna az eredetileg tervezett horvátországi út, amúgy is öt és fél nap lenne csak rá, azért kár annyit zötyögni, jó ismerős közbenjárásával is méregdrága a luxusnak nem mondható, de már kényelmes szállás, miközben mindenki rémült szemekkel ecsetelte az élelmiszerek ottani árát. Maradt a kispénzű természetkedvelők menedéke, a Dél-Alföld, jártunk tanösvényen a mocsarak felett, béreltünk röhejes áron csónakot, ingyen ugrált a kezünkbe a béka, ingyen és csak nekünk pózolt a kárókatona, jóformán csak a miénk volt a vadiúj kalandpark, és nem kellett aggodalmas arccal számolni az aprót, mikor a Kicsi fagyit kért, aznap szám szerint a harmadikat. Nem kellett főzni és nem öntött ki valami sátorból a zivatar.
Vannak nálunk kevésbé szerencsések is, akiknek a mártélyi Tisza-holtág sem elérhető már, ha nem laknak mondjuk helyben, vagy az onnan biciklivel elérhető Hódmezővásárhelyen. Ugyanmár, hova mennénk, Maradra, rázza a fejét Ágota barátnőm (nem ez az igazi neve persze), hova gondolsz, a gyerekem táncra jár évközben, szerveztek tábort nyárra, egy iskolában lettek volna elszállásolva, tanteremben, mint a menekültek, mindez egy hétre harmincezerért, és ha Bogi megy, a húga is menne, kinek van erre hatvanezre? A rokon, akihez néha elmegyünk, most épp a fiához utazik külföldre, ha meg dolgoznék, időnk nem lenne, így pénzünk nincs. Ágotának áprilisban mondtak fel, osztottak-szoroztak, ha dolgozni megy, a minimálbérnél nem sokkal több várható fizuból se jött volna ki a nyaralás ára, és a gyerekeket is tenni kéne a szünetben valahová.
Egy egyhetes belföldi nyaralás esetén egy család két kisgyermekkel 84-108 ezer forint körüli áron nyaralhat, attól függően, hogy az étkezést kérnek-e a szálláshelyükön. Két nagyobbacska gyermekkel két felnőtt 132-180 ezer forint körüli áron nyaralhat belföldön, külföldön már csak a közepes színvonalú szállás (közlekedés, étkezés nélküli) költsége meghaladhatja a 200 ezer forintot, írja a narancsjuice.hu cikke, az oldalon korábban a nyári gyerektáborok költségéről is készült összefoglaló: a napközis sporttáborok nagyjából heti 24-35 ezer forint körüli áron elérhetőek, míg az idegen nyelv tanulását segítők heti 30 ezer forint körül alakulnak, az "ottalvós" táborok ára heti 30 ezertől indul, határ a csillagos ég.
Mindig azt hittem, a december-januárnál rémesebb hónap nincs a kiadások szempontjából. Hideg van, fűteni kell, ráadásul ott a karácsony, az egész évre kifizetendő hivatalos költségek is gyakran esnek év elejére, és persze karácsony után robban le menetrendszerűen valami nyomorult háztartási gép is, amikor az ember anélkül is aggódva szemléli a hitelkártya-kivonatát. Most a cikkek alapján kiderül: ez mind semmi, a nyaralás az igazi nagy falat, nem csoda, hogy a magyarok kevesebb, fele jut el csak nyaralni (a netezők, tehát a "vagyonosabbak" körében végzett kutatás alapján!), és több mint 80 százalékuk "csak" belföldre. (erről a "csakról" külön poszt szól majd, az ország még lepukkantságában is tele van csodás és sokak által alig ismert helyekkel) Persze mit csodálkozom, hiszen korábbi kutatások szerint a lakosság több mint egyharmadának komoly gondot okozna egy váratlan, körülbelül ötvenezres kiadás, márpedig annyiból egy négy-öttagú család még a saját városában sem bír úgy létezni, mint egy turista, akkor se, ha minden este hazamegy a saját ágyába aludni.
Egy hete ausztrál barátokkal találkoztam. Június eleje óta vannak úton, nagypapi, nagymami, szülők, három gyerek, Róma, Amszterdam, Dublin, Párizs, Budapest, igaz, a jórészt tizenéves gyerekek először mozdultak ki Ausztráliából. Tetszik nekik Budapest, a szállásukat amúgy nagyon sok helybenlakó boldogan elfogadná állandó lakásnak, lényegében nem ugyanazt a várost látjuk, hiába nézzük ugyanazt. Normál középosztály, semmi luxus, nincsen otthon különös vagyonuk vagy saját vállalkozásuk, egyszerű alkalmazottak, egyszerű nyugdíjasok, a nagypapival voltunk valaha kollégák, csak ugye én nehezen tudom elképzelni, hogy nagymamistul végigturnézzuk másfél hónap alatt fél Európát az adósok börtönébe kerülés nélkül.
Vannak persze ezek a vicces, általunk nem használt eszközök, SZÉP-kártya, kuponok, állami bözsetáborok, miegymás, amik egyfajta mesterséges keresletet generálnak, már amennyire generáltak, a hírek szerint egymilliárd forintnál is több "ragadt bent" a pihenőkártyákon. A kártyatulajdonosok nyilván nem utálnak nyaralni, csak a "kötelezően" erre fordítandó összeget inkább adósságtörlesztésre, élelmiszerre, villanyszámlára, tandíjra költötték volna, és végképp nem bírták vállalni a nyaralással összefüggő, szinte megúszhatatlan pluszköltségeket, amiket nem fedez a pihenőkártyán pihenő összeg - hiszen azt túracipőre, autópálya-matricára, féltengely-cserére nem lehet fordítani. És arra se vágytak, hogy a kártyát elfogadó, általában drágább helyeken folyamatosan hallgassák a gyerekek nyafogását olyasmikért, amit szintén nem lehet pihenőkártyára megvenni, máshogy meg nincs miből.
A válság a pénzügyileg tájékozatlanabbakat is kijózanította legalább, ma már épeszű ember nem megy Korfura nyaralni személyi hitelből. Kiszámolónak ebben maximálisan igaza van: ha előre nem sikerült összegyűjteni a nyaralás árát, utólag sem fog sikerülni.
Nyaralásnál már csak kultúrára költünk kevesebbet az EU egyik felmérése szerint, eszerint Magyarországon az elmúlt hét évben közel duplájára, 54 százalékra emelkedett azok aránya, akik soha, nem vagy alig vesznek részt kulturális programokban, mert nem érdekli őket, és pénzük vagy idejük sincsen rá.
De nem könnyű beadni a gyereknek, hogy édes öregem, én is látom, hogy a Vivienék dubrovniki vitorlás képeket posztolnak a Facebookra, mi akkor se megyünk, különben is, te a Városligeti-tavon is hánytál a csónakban, mi a csodát kezdenél egy vitorláson, majd felfújjuk a gumimedencét az erkélyen, az nem billeg. Majd teszel rá papírhajót.
Vakmacska
Források:
http://www.narancsjuice.hu/cikk/mennyibe-kerulnek-iden-a-nyari-gyerektaborok
http://privatbankar.hu/utazas/belfoldon-118-ezer-forintbol-igy-nyaral-a-magyar-270771
http://www.turizmusonline.hu/cikk/a_magyar_lakossag_kevesebb_mint_fele_megy_iden_nyaralni
http://hvg.hu/gazdasag/20140716_A_magyarok_fele_sem_jut_el_iden_nyaralni
http://www.narancsjuice.hu/cikk/mennyibe-kerul-a-nyaralas-egy-2-gyerekes-csaladnak
http://www.napigazdasag.hu/cikk/17326/
http://piackutatas.blogspot.hu/2014/03/kulturalis-szokasok-infografika.html
http://www.hrportal.hu/hr/tobb-mint-1-milliard-forint-maradt-bent-a-szep-kartyakon-20140602.html
http://hirhatar.com/csorosag-a-magyarok-alig-felenek-futja-nyaralasra/
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
