Megszegve a múlt heten tett ígéretemet, miszerint folytatom ott, ahol abbahagytam, úgy döntöttem, írok most egy jelen idejű posztot. A karácsonyról természetesen.
- Anya, a mi karácsonyfánkon ne legyen hangszóró.
- Nem kicsim, persze, hogy nem lesz rajta, a karácsonyfákon nem szokott hangszóró lenni.
- Csillagszóró se legyen rajta.
- Az sem lesz.
- Sárga, narancssárga és piros díszeket tegyünk rá, mert ezek a kedvenc színeim, és gyöngysort, meg lámpákat.
- Rendben, semmi akadálya, ilyen díszek pont vannak is otthon. A lámpát nem ígérem, azt keresni kell, de talán megvan a padláson.
- Vagy az lenne a legjobb, ha inkább egy citromsárga kabrió alakú karácsonyfánk lenne, amibe bele lehet ülni es vezetni lehet.
- Hát, kisfiam ez problémás. A karácsonyfa zöld es fa alakú.
- Jó, akkor jó lesz kamion formájú is, és nem baj, ha nincs utánfutója.
- Szuper, most megkönnyítetted a dolgomat. Nem az utánfutó a probléma, hanem hogy a karácsonyfa fa alakú. De majd együtt elmegyünk es kiválaszthatod, hogy melyiket szeretnéd, úgy, mint tavaly.
- Jó, de akkor Hummeres csúcsdíszt azért tegyünk rá.”
A fenti beszélgetés reggel oviba menet folyt közöttünk a fiammal a múlt heten. Nem meglepő módon, mint minden négyévest, őt is foglalkoztatják az ünnepek. Ami miatt megosztottam, az pedig elsősorban a beszélgetés felütése (a többit szimplán csak viccesnek találom). Ez egy apró, de jól látható jele annak, hogy a gyereket nemcsak az foglalkoztatja, hogy mit hoz neki a Kerstman, hanem fel az ünnepek körüli ismeretlen (különösen a potenciálisan hangos) dolgoktól. És, ami egy hatalmas plusz, hogy el is mondja.
Egy rövid kitérőre elmesélem par szóban az itteni szokásokat, mert részben eltérnek a magyartól. Hollandiába november közepén érkezik meg a Mikulás, Sinterklaas, aki egy püspök, hajóval jön délről, lóval közlekedik az országban, és szerecsenek segítik az útját. Amikor megérkezik novemberben, akkor a gyerekek édességet kapnak. December 6-ig turnézik az országban, aznap este, amikor elmegy, ajándékot hagy a házakban. Ez a pakjesavond, ami a legtöbb általam ismert nem vallásos családnál nagyobb ünnep, mint a karácsony. December 6 után es kb. 16 előtt mindenhol áll már a karácsonyfa, így annak a feldíszítése nem a karácsonyi kapkodás része. Ide karácsonykor érkezik meg a Magyarországon jól ismert mesebeli Mikulás, piros ruhás, nagy szakállú, rénszarvas húzta szánkóján északról. Ő a Kerstman. Az ajándékot még azoknak is ő hozza, akik egyébként vallásosak, és Jézus születését is ünneplik. A nem vallásos családoknál viszont gyakori, hogy ez csak egy jelképes dolog, jelképes ajándékokkal. Ami nekem nagyon furcsa volt, hogy sokszor a fiatalok 25-26-án bulizni járnak a barátaikkal.
A képen a saját heti rendtáblánk szerepel, az eheti fontosabb dolgokkal (plusz a mai napirend látható, ügyes öltözésért szívecske jár). Favásárlás apával, díszkészítés, fadíszítés, jön a Kerstman. Szóval látszik, hogy nem követjük 100 százalékban a helyi hagyományokat, mivel még mindig nincs karácsonyfánk. Ez viszont valószínűleg az utolsó év, amikor ez még belefér anélkül, hogy magyarázkodni kellene a gyereknek, hogy nekünk miért nincs, ha mindenki másnak van. (Idén nehezített pálya, hogy a másfél éves fiam még mindig a mindent megkóstol fázisban van, úgyhogy kicsi fánk lesz és az asztalon, mivel a járókát, amiben tavaly a fa volt, közben lebontottuk.) A tábla új, egyelőre még tanuljuk. Pár hete Soma maga mondta, hogy nehéz neki, hogy amikor nem tudja, mit játsszon, akkor nincsenek itthon képek, mint az oviban, hogy segítsék a választást. Szóval lett tábla – tervben is volt egyébként, csak más célra – és így most fel tudtuk rá tenni, rajzolni, hogy mi lesz az ünnepek alatt.
Tavaly egy kicsivel több időm volt, így jobban rá tudtunk készülni a karácsonyra. „Feltaláltam” a karácsonyváró dobozt, amiben azokon a napokon, amikor itthon volt egész nap, volt valami tevékenység, amivel a karácsonyra készültünk. Három év alatti gyerekről beszélünk, aki nem is nagyon kézügyes, szóval nem nagy dolgok. Matricáztunk, festettünk, főleg karácsonyfadísz alapra. Idén ez sajnos a körülmények miatt itthon kimaradt. Mire hármat pislogtam, már égtek a gyertyák a koszorún (ami szintén nincs egyébként). Az oviban viszont lázasan folyik a készülődés.
Vannak az évnek olyan időszakai, amikor nehéz távol lenni. Nálunk ez az, amikor nem az. Hihetetlen boldogság tölt el, ha arra gondolok, hogy nem kell három nap alatt végigturnéznom a fél országot, viszonylagos nyugalomban eltölthetjük az ünnepeket. (Egyetemi éveim alatt három nap alatt több mint 700 kilométert mentünk minden évben, a téli vizsgaidőszak kellős közepén.) Somának ez még így is stressz. Csak így, csupán attól, hogy milyen lesz a karácsonyfa, meg tudja-e a Kerstman, hogy milyen ajándékot szeretne. Honnan tudja?… Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha minden nap máshova kellene menni enni, inni, viselkedni, alkalmazkodni, „jól mulatni”. Vagy ha nálunk lenne három napig vendégjárás. Az ünnep egy folyamatos pánikroham, és a januárban sem lenne köszönet. Így tarthatjuk és tartjuk is a saját ritmusunkat. Látogatónk lesz valószínűleg, ennek azért örülünk, de nem kerítünk hatalmas feneket a dolognak.
Nálunk nincsenek elvárások. De sok helyen ez másképp van. Gyakran hallom, olvasom sorstárs anyukáktól, hogy az ünnepek környéke mennyire nehéz, mert ilyenkor sok mindent „kell” „kivételesen” „egyszer az évben igazán” és hasonlók. Rengeteg az elvárás, és valahogy ilyenkor össze is sűrűsödnek. Nagyon meg tudja nehezíteni a tágabb család, környezet az autistát nevelő családok életét ezzel. Gondoljatok bele: az autiknak a világ sokszor egy káosz, amiben a biztonságról, nyugalomról a kiszámítható rendszer gondoskodik. És azt várják tőlük, hogy akkor egy pár napig ezen lépjenek túl és fogadják el, sőt, élvezzék, hogy minden másképp van (de legalábbis ne zavarjanak sok vizet).
Már eleve ott a fa, ami nem szokott, más a teríték, esetleg a kaja is, emberek jönnek-mennek, látogatóba kell menni rövid idő alatt szokatlanul sok helyre. Máskor vannak a dolgok, mert az ünnepi ebéd/vacsora időpontja nem biztos, hogy ugyanaz, mint egy sima pénteken. Mi lesz az ajándék, nem lesz-e másnak félelmetes ajándéka… Ezek sokakban stresszt generálnak, káoszt teremtenek és túlstimulálnak. Persze, szereti az a gyerek a nagyszülőket, meg a barátokat, meg ajándékot is szívesen kap nyilván, de abban a koncentrációban ennyire rövid idő alatt ez elképesztően sok inger lehet egy autistának (egy nem autista négyévesnek is egyébként szerintem). Kiborulhat, lehet, hogy „nem viselkedik illőn” a családi karácsonyi vacsorán, amire aztán egy évvel később már erre hivatkozva inkább meg sem hívják a családot (ez most történik épp egy kedves ismerősömmel). Pedig talán egy kis odafigyeléssel, kommunikációval lehetne másképp is.
A karácsony a szeretet és összetartozás ünnepe. Vegyünk ide még egy kis empátiát, és próbáljunk meg alkalmazkodni egymáshoz és úgy együtt lenni. Ne az elvárásokhoz, hanem a leggyengébb láncszemhez, mert ő is a család része. Legyen az 96 éves nagypapa, a terhes vagy kiscsecsemős sógornő, vagy a sérült unoka. Sokkal szebb lesz az ünnep, ha mindenki élvezi.
Kívánok mindenkinek szép és vidám karácsonyt!
Hollandrémület
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
