Amikor először láttam a felújított Uzsoki szülészetet, azt gondoltam, hogy na, én itt akarok szülni majd egyszer. Párom nem igazán díjazta az ötletet, mivel vidékre költöztünk, és valami oknál fogva a szülésről olyan rémképek jártak a fejében, hogy miután szólok, hogy beindultak a fájások, rakétaként robban majd ki a baba és úgy kell elkapni. Kis naiv.
2014 októberében végre pozitív lett a tesztem. Sajnos december 6-án vérezni kezdtem, így bementem az ügyeletre, ahol már nem volt szívhang. Az Uzsokiban műtöttek meg, és még le voltam nyűgözve. Nagyon kedves nővérek, kényelmes, tiszta szobák, az orvosom pedig minden kérdésre válaszolt. A szobatársakkal is nagyon jól kijöttem, tartották bennem a lelket, mert eléggé megviselt a dolog, hogy elvesztettem a kisbabát.
A műtét után hazamehettünk. A férjem jött értem, lezuhanyoztam és lefeküdtünk aludni. Aznap este elöntött a vér. Ágyneműcsere, zuhany, törölköző alám, hogy nehogy megismétlődjön. Vészesnek nem gondoltam, de másnap felhívtam az orvost, aki azt mondta, ez természetes. Két hét után sem csökkent a mennyiség, így újra felhívtam. Szerinte még mindig ez a normális, de menjek be, soron kívül megvizsgál. Másnap nem talált semmit, fertőzésre gondolt, írt fel antibiotikumot. Menjek vissza két hét múlva, ha nincs változás. Nem volt, így újra felkerestem. Kenetet vett, mert gombára gyanakodott. Az eredmény a következő héten érkezett meg, de addig ír egy másik gyógyszert. Beszedtem azt is, mint a katonatiszt, és talán már enyhült a probléma, de valahol éreztem, hogy ennek nagyon nem így kellene lennie. A gombatenyésztés eredménye negatív volt, így egy nagyon erős gyógyszert írt, ami „kémiai vetélést okoz” bármit jelentsen is ez. A tájékoztatóban olyan dolgokat írtak, hogy inkább az osztályvezetőhöz kértem időpontot, mert az ügyeleten anno ő közölte velem a rossz hírt. Nos, a szuperdoki sem nézett meg ultrahanggal, felírt még egy gyógyszert.
Lassan a hatodik héten jártunk, elkaptam egy nagyon durva influenzavírust (előtte négy évig megfázva sem voltam), az immunrendszerem és a vastartalékaim a béka segge alatt, idegileg is egy kész roncs voltam. Kerestem egy harmadik orvost, aki a SOTE-n dolgozott, de a magánrendelésén azonnal tudott fogadni. Miután elmondtam neki mindent a könnyeimmel küszködve, megvizsgált ultrahanggal is. Kiderült, hogy a 6 cm-es halott magzatból egy 4 cm-es (!) darabot bent hagyott a doki - fogalmam sincs, akkor mit csinált pontosan – ami a következő hetekben szép lassan bomlott bennem, és ha nem megyek el a magándokihoz, a legpozitívabb esetben könnyen meddőséget is okozhatott volna. Következő héten már a SOTE klinikán feküdtem, amit abban az időben újítottak fel. Az állapota az Uzsoki teljes ellentéte volt. Az ágyak drótozva, a csap majdnem kiesett a kagylóból, régi számítógépek, ablak kitörve – az utóbbi pozitívum volt, mert a fűtés is rossz volt, ontotta magából a hőt a radiátor és nem lehetett letekerni, szabályozni, így a kitört ablakon legalább friss, üde levegő áramlott be.
A műtét előtt és után nem találkoztam a magándokimmal, csak altatás előtt mosolygott rám, hogy minden rendben lesz. Extra pénzt sem kért a műtétért, nem is akart elfogadni semmit, csak az első vizsgálat díját kérte el, nyolcezer forintot. A műtét után sírva ébredtem. Kb. 15 perc múlva olyan nyugalom szállt meg, amit már nagyon rég nem éreztem. Kimentem a mosdóba, és nem véreztem egyáltalán. Az ügyeletes orvos azt mondta, két hónap múlva akár újra babás lehetek. Volt bennem egy kis félsz, aztán jött egy kis munkahelyi stressz, felmondtam a munkahelyemen, és mivel az előző gyerek se elsőre jött össze, nem védekeztünk. Április elsején pozitívat teszteltem. Még egy kósza gondolat erejéig sem merült fel bennem, hogy az Uzsokiban a fog világra jönni.
Ahhoz az orvoshoz, aki elrontotta a műtétet, nem mentem vissza. Nem voltam felelősségre, nem keltettem rossz hírét. Talán a lelkiállapotom miatt, de az is közrejátszott, hogy hiányosan töltötte ki a záróimat, volt, amit alá sem írt, és olyan vizsgálati lap is, amit ide se adott, mert rossz volt a nyomtató. Elismert szakember, aki már külföldön is dolgozott, arra, hogy egy ilyen hibát vétsen, kb. 1 százalék esélye volt. Ha a 99 százalékba tartoztam volna, a lányom a műtét után pontosan egy évvel nem Kistarcsán született volna meg.
anonim
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
