Az asszony nem habozott örökbe fogadni a kábítószeres anyától született gyermekeket, de azért is sokat tesz, hogy ezek a gyerekek inkább ne szülessenek meg.
Destiny Harris huszonegy évvel ezelőtt született, súlyos kábítószerfüggő anya gyermekeként, maga is kábítószerfüggőként. Súlyos elvonási tünetei voltak, nagyon szenvedett. A kislányt nyolc hónapos korában Barbara Harris és férje, Smitty Harris fogadta örökbe, ahogy utána még három másik, szintén kábítószerfüggőként született testvérét is. Az asszony eredetileg csak egy kislányt szeretett volna három saját fia mellé, ezért döntött az örökbefogadás mellett, azonban felháborodott, hogy alkohol- és kábítószerfüggő nők teljesen beszámíthatatlan állapotban kihordhatnak és megszülhetnek akárhány gyermeket, majd minden következmény nélkül hagyhatják a súlyosan sérült babákat a kórházban, hogy majd csak kellenek valakinek.
Minden évben újabb babát fogadtak így örökbe. Barbara férje is aggódni kezdett:
„Ugye iskolabuszt nem kell azért vennünk?”
Az asszony valami olyan megoldáson törte a fejét, ami eltántorítja a drogos, alkoholista, függő nőket attól, hogy újabb és újabb gyermekeket szüljenek.
„Tudom, hogy sokan azt mondják, minden nőnek joga van gyermeket szülni, de higgye el, ez egyik félnek sem jó. Ha egy nő egymás után hat gyermeket kényszerül örökbe adni, azzal csak még mélyebbre kerül a depresszióba, ami megerősítheti a kábítószerfüggést. A gyermekek sorsa pedig az, ami igazán aggaszt, mintha ezeknek a gyerekeknek nem lennének jogaik, jelenleg semmi sem védi őket. A hatóságok és szociális segítők pedig láthatóan tehetetlenek. Panaszkodnak persze, de a panaszkodás semmivel sem lendítette előre az ügyet.”
A nő először a jog útjával próbálkozott. Szabályozási tervezetet küldött Kalifornia állam politikusainak, ami szerint az a nő, aki magzati alkohol szindrómában vagy kábítószerfüggésben szenvedő újszülöttet hoz világra, köteles hosszú távú fogamzásgátlási programban részt venni. A politikusok ehhez azt tették hozzá, hogy az ilyen anya az új szabályok szerint börtönbe is kerülne. „Nem hiszek a börtönben” – nyilatkozta erről Barbara Harris – „ezzel csak azt érnénk el, hogy be sem mennének a kórházba, hogy ott szüljék meg a gyermeket.” A jogszabály végül nem lett hatályos, egyik formában sem. Barbara ekkor azt kérdezte a szövegtervezet elkészítésében segítő jogászprofesszoroktól, tehetne-e valamit ő maga, hogy ne szülessen ennyi gyermek kábítószeres anyától, akár azt, hogy pénzt ajánl nekik, ha vállalják a fogamzásgátlást. A válasz igen volt.
„A pénz a varázsszó, sajnos, erre felkapják a fejüket és meghallgatják az üzenetet. Az ilyen anya nem törődik se szüléssel, se gyerekkel, csak hogy belője magát, ha nincs rá pénze, akkor rablással vagy prostitúcióval is megkeresi a rávalót. Az általam alapított szervezet, a Project Prevention évi háromszáz dollárt ad annak a kábítószerfüggőnek, aki vállalja a fogamzásgátló programban való részvételt: általában a bőr alá ültetett implantátumot vagy a spirált választják. Amíg megtartják a fogamzásgátló eszközt, megkapják az évi háromszáz dollárt. Csak egyharmaduk sterilizáltatja magát – ez természetesen nem kötelező, és aki ezt választja, már számos gyermeket szült annakelőtte.”
A programba csak olyanok jelentkeznek, akik már szültek, de Barbara Harris szerint így is a kifizetett évi háromszáz dollár a legeredményesebb befektetés a gyermekbántalmazás elleni küzdelemben, mivel meg sem születnek azok, akiket a szülő szülői szerepre való alkalmatlansága miatt bántalmaznának.
Barbara szerint a jogok kötelezettséggel járnak, és a felnőttséggel együttjáró jogok visszavonhatóak mindaddig, ameddig a személy nem bizonyítja, hogy képes a felnőtt felelősségvállalásra. A Project Prevention szervezet rehabilitációs programot is működtet, hogy segítse a hozzájuk fordulókat a leszokásban, ám Barbara Harris tisztában van a korlátokkal – nagyon sokan visszaesnek és ismét az utcára kerülnek drogosként.
„De ha már így is történik, legalább nem esnek teherbe.”
A fordító csak annyit tenne hozzá, hogy íme egy asszony, akinek szíve ÉS esze is van. Nem ártana itthon is példát venni róla, hogy ne tűzoltásban, hanem megoldásban-megelőzésben gondolkodhassunk.
Vakmacska
