A sorozat első részében öt családot mutattam be, akik Down-szindrómás gyermeket fogadtak örökbe. A második részben az örökbefogadás érzelmi oldaláról írtam. A környezet reakcióiról szólt a harmadik poszt. A mai bejegyzés témája a mindennapi örömök és nehézségek Down-szindrómás gyermekkel.
Gergőt imádják a szülei, ahogy édesanyja fogalmaz, egy „cukorborsó, egy bújós, pici macika”. A plusz, amit ad a lénye, hogy van. Egy letisztultabb, nyugodtabb életritmust. Másfajta, maximálisan elfogadó értékrendet. Sok-sok türelmet tanít.
Új, csodálatos barátokra leltek, Down-örökbefogadókra, akiket valószínűleg sose ismertek volna meg. Nem kell magyarázni egymásnak, miért is jó, ha Down-gyereket fogad örökbe valaki. Értelemszerűen másként állnak hozzá a házaspárok, ha hirtelen belecsöppenek, és lesz egy Down-gyerekük, és másként, ha önként és dalolva akarnak egyet.
Tőle azt kapták, hogy őket választotta igazi szüleinek. Kriszta szerint nincs két egyforma, Downos gyerek. Gergő érkezése előtt azt gondolta, hogy már mindent tud a Down-szindrómásokról. Itt van Franci és vele 14 év gyakorlata. De Gergő folyamatosan új dimenziókat nyit számukra.
Vera szerint az öröm épp abból fakad, ami nehézséget okoz. A Downosok sok olyan dologgal nem foglalkoznak, ami feszültséget okoz az embereknek.
Nem érdekli őket a gazdagság, a pénz, a politika, az érdekek. Nem nézik, milyen idő lesz másnap, felkelnek, és ami van, annak örülnek. Ha süt a nap, az a jó, ha esik, akkor az, mert mehetnek Zétivel a pocsolyákba ugrálni. Mivel Veráék szinte Ádival együtt nőttek fel, a nehézségeket nem élték meg nehézségnek, mert az a természetes, amilyen vele az élet. Veráék lányai ugyanígy vannak ezzel. Azt, hogy lassabban jutnak el a fokozatokra a fejlődésben, nehezebben értik meg dolgokat, természetesnek tartják. Türelem kell hozzájuk, de a kamasz lányokhoz legalább annyi.
Gyöngyiék környezetében állandó téma, hogy miért pont Downos gyermeket fogadtak örökbe. Az emberek nem értik meg, ezért Gyöngyi mindig röviden elmondja, hogy Szabi és a Down-gyerekek csodák! Mások, mint az ép gyerekek. Nem gond a fejlesztés, a napi négy óra utazás az oviba. Ha ez kell a fejlődéséhez, akkor megteszik. Mindent ahhoz, hogy teljes életet éljen.
Timit eleinte meglepte, hogy Samu jobb képességű, mint sok, általa ismert, felnőtt korú Down-szindrómás, valószínűleg a korai fejlesztésnek köszönhetően. Vannak nagyon nehéz időszakok, rettentő makacs és lusta tud lenni, sokszor kiszolgáltatja magát. Néha fárasztó ugyanazokat a köröket számtalanszor megfutni, de a humora, a kedvessége kárpótolja mindenért. A legtöbb pluszt a személyisége adja. Nagyon tud szeretni, hízelegni, kedveskedni. Szuper humora van. Szereti a mosolyát, a nevetését, a csillogó szemeit.
Juli úgy gondolja, furcsa azt mondani, hogy nincs nehézség, de tulajdonképpen ez az igazság. Úgy nevelik Ábelt, mint a többieket. Látják a korlátait, de minden nap feszegetik is. Tudja, hogy még borzasztó messze van a plafon. Amiből nem enged, az a nevelés. Bár elkényeztették, az az elvük, hogy nem engedik makacskodni, akaratoskodni. Az van, amit Juli, vagy amit a férje mond. Ez néha okoz konfliktust, de Juli szerint ez a többiekkel sem egyszerű. Az öröm, ami viszont a nevelésével jár, mindenben kárpótolja őket. Hihetetlen jó a humora, tudja hol és mikor kell „beszólni” egy-egy jó viccet. Végtelen szeretettel rendelkezik, minden nap feltölti, hiszen a reggel első mozdulata az ölelése, a gyönyörűen hangzó anya–apa. Rendkívül figyelmes, gondoskodó, segítőkész. Juliék úgy érzik, nem neki volt szüksége rájuk, hanem nekik Őreá.
Körner Judit
A sorozat előző részeit itt olvashatod:
Örökbe fogadtam egy Down-szindrómás gyermeket
Ábel nem a hasamból, hanem a szívemből bújt ki
Bolondnak nézték őket, mert Downos babát fogadtak örökbe
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
