Szombaton reggel már táskával felszerelkezve mentünk az épp aznap is esedékes ctg-re a kórházba. Biztosak voltunk benne, hogy ott fognak minket, hiszen én már éjszaka nem aludtam. Számoltam az előbb még rendszertelen, később már az úgymond szabályosan ismétlődő fájásokat. Hát nem így történt...
Azon a hétvégén úgy tűnik, sok kisbaba gondolta, hogy itt az ideje a szülésnek/születésnek, mert első babás veszélyeztetett terhesként (is) hazaküldtek, majd csak a 3-5 perces fájásokkal menjünk vissza. Kicsit ijesztő volt, de mit volt mit tenni, ha egyszer nincs szabad szülőszoba. (Utólag megtudtam, összesen három van + a műtő)
Este mentünk vissza. Ügyeleti bejelentkezés, majd fel a kilencedik emeletre a szülészetre. Apát még visszaküldték a bejelentkező-pultokhoz a földszintre, mert az úgynevezett apa-szettet (zöld műtős papírruha szett) csak ott lehet megvenni.
A szülészet maga valamivel jobban néz ki, mint a többi osztály a kórházban. Nem újították még fel (legalábbis addig); de legalább nem is lógtak a csempék, vezetékek. Van három vizsgáló (a folyosótól függönnyel elválasztott kis beugrók), három szülőszoba és a műtő. A szülőszobák felszereltsége nem tudom különbözik-e egymástól, a miénkhez a szülőágy, egy normál kórházi ágy, illetve egy fotelféleség tartozott. Labda, fal, egyéb kiegészítők semmi.
A szülésznővel nem volt szerencsém. Biztosan vannak kedvesek, vagy munkájára jobban odafigyelő; az is lehet, csak rossz napja volt, bár engem ezek egyike sem vigasztal. Addig volt kedves, míg a papírokat töltötte ki, a szükséges leleteket gyűjtötte össze. Utána már az első vizsgálattól kezdve nem kevés fájdalmat okozva ért hozzám, de a beszéde is az éjjel folyamán egyre katonásabb, pattogósabb lett. Az sem emelte jókedvemet, hogy épp oktatás is folyt az osztályon (nincs is erre jobb időpont a szombat éjszakánál...),így minden – a szülésznő által elvégzett – vizsgálatot megismételt egy szülésznő tanonc.
Amint elvégezték az épp aktuális vizsgálatot, magunkra voltunk hagyva Apával a szülőszobában. Úgy néhány óránként nézett ránk, egyébként a tévé előtt ültek a pihenőben.
Egyszer csak megfenyegetett a burokrepesztéssel (addigi óvatos és finom mozdulatai miatt eléggé rettegtem a dologtól). Ezt kislányom is érezhette, mert míg a szülésznő elfordult, hogy összeszedje a szükséges dolgokat hozzá, megoldotta lányom e feladatot. Valamivel később kaptam oxit, persze ez sem ment első szúrásra, pedig eléggé térképszerűen vannak kirajzolódva karomon az erek.
Amikor kértem, hogy nyissanak ablakot, mert kevés a levegőm, megtagadta, mondván az orromon vegyem a levegőt, ne a számon. Én már magamon kívül voltam a sok megpróbáltatástól, veszekedtem is a szülésznővel, hogy számtalan orrtörésem és orrműtétem miatt az adott „erőlködési fokon” ez már lehetetlen, ennek ellenére nem volt hajlandó. Párom látta, hogy az ájulás határán vagyok, ráadásul elviselhetetlen meleg is volt, ő nyitotta ki végül az ablakot, bármit is mondjon a szülésznő.
Ettől a ponttól kezdve nekem kevés önálló emlékem van. Kb. egy óra múlva történt, hogy „menekültem” a fájdalom elől. Ekkor egy doki rám förmedt, hogy miközben ő vág, ne mozogjak... Nem sokkal később megszületett a kislányunk, de nem rakták a pocakomra, közelembe, elvitték őt fürdetni, vizsgálni. Szerencsére vele minden rendben volt, engem közben varrtak. Az öltések közben már ismét tiszta volt a tudatom, bár nem volt egyszerű elviselni mindenféle érzéstelenítés nélkül. Ugyanis semmit sem kaptam. Sem a szüléskor, sem a vágásnál, sem a varrásnál, a szülésznő nem volt hajlandó adni. Szerinte ezt a kis fájdalmat egy gyermekért cserébe el kell viselni, pont...
A varrás végén már ott volt velünk a kicsi is. Ült a Párom mellettem a fotelben, és kezében a mi kis csodánk.
Végre én is lejöhettem a szülőágyról, birtokba vettük a normál ágyat, és pihenünk keveset. Azt az egy-másfél órát semmire sem cserélném el.
Utána megint jött a „katonatiszt”, el kell mennem vécére, ha ott is mindent rendben talál, lemegyünk az osztályra. Rendben volt ez is. A tolószékhez ragaszkodni akart, de én nem voltam hajlandó, mert ülni sehogy sem tudtam. Elvitték a lányom, én meg lesétáltam a lábamon azt az egy emeletet Párom kezét fogva.
Ott elbúcsúztunk egymástól, a friss Apa hazafelé, én a gyermekágyas osztályra. Az apás szoba lehetőségéről nem is tudtunk, pedig szerintem éltünk volna a lehetőséggel. Így következett életem egyik leghosszabb három napja.
A gyermekágyas osztály
Ötágyas kórtermek, nővérhívó, stb. nem működik, a világítás is alig, a csempék hiányosak, a plafon mállik. Takarítás reggel, de az kevés. Egy kórteremre jut három perc, gyors kukaürítés, felmosás ugyanazzal a vízzel az egész folyosót, szobákat, fürdőket. Ha valakinek ágyazni kell, megmutatja valaki, hol a tiszta ágynemű (ha van), hova tegye a szennyest, majd magának kell csinálni.
Nőgyógyász nincs, csak naponta egyszer a vizitre jön át két orvos. Ha valakinek van valami baja, maga kell átmenjen a másik osztályra (szerencsére a folyosó másik felén van, de ez sem vigasztalja az ott orvost keresgélő frissen szült anyukákat).
Minden nap csak egy szülésznő volt az osztályon 12 órás váltással. Hétköznap nappal ugyanaz, hétvégén és éjjel mindig más az ügyeletes.
Csecsemős nővérek
Vegyes társaság, ennek ellenére a szülészet legjobbjai. Éjjel hárman vannak, nappal többen, minden váltásban volt egy-egy mufurc vagy rosszabb természetű, de a nappalosok alapvetően jó kis csapat voltak. Csak az első éjjel van bent a baba, nappal és a következő két éjjel az anyával van kint az osztályon. Bevinni csal a reggeli gyermekorvosos vizitre, illetve a délutáni látogatás (ekkor van a fürdetés is) idején lehet és kell, minden egyéb esetben kint van az anyával. Ha vizsgálatra kell mennie az anyának (esetleg enne, fürödne, stb.), akkor a kórterem többi anyukáját kell megkérni a babafelügyeletre.
Védőnő hétköznap van, végigjárja a kórtermeket, majd kora délután távozik.
Szintén hétköznap jön valaki a baba papírjait intézni. Az elkészült lakcímkártyát és születési anyakönyvi kivonatot másnap/harmadnap délelőtt hozza. Ha valaki esetleg pont hazamegy időközben, akkor az osztály ultrahang vizsgálójába kell érte mennie.
Az étel katasztrofális. Elvileg van külön császáros és normál szüléses menü, de mindkettő jujj kinézetre, ízre egyaránt. Főtt étel csak ebédre van, a reggeli és vacsora általában száraz kenyér/zsemle vajjal/tejföllel/joghurttal/valamivel. Én az Apa által behozott elemózsián éltem.
Látogatás csak délután. A reggeli babavizitet az anyák megpróbálják kihasználni fürdésre, kávézásra. A mosdó szörnyű állapotú, az ötágyas kórtermekben egy zuhanyzós vécé van, de saját papucs nélkül a zuhany látogatása nem javallott.
Majd végre letelt a három nap, kislányom szerencsére nem sárgult be, így mehettünk haza.
Móni
Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
