Két éve már bontogatta szárnyait a nyár, amikor azt vettem észre, hogy egyre többször vagyok rosszul, kezdenek úrrá lenni rajtam azok a bizonyos tünetek. Ez 1-2 héttel a születésnapom előtt volt, és tettem egy olyan meggondolatlan kijelentést, hogy csak a szülinapom reggelén csinálok tesztet. Hát mondanom se kell, alig vánszorogtak a napok, pedig a kisfiam igazán sok időmet lefoglalta.
Végre eljött a nagy nap, és megkaptam a legszebb születésnapi ajándékot, ugyanis két csík jelent meg a teszten.
A várandósság további része szinte végig eseménytelen volt. Az utolsó 1-2 hónapban egyre többször kezdett fájni a csípőm meg a medencecsontom, de próbáltam gyorsan túltenni magam ezen.
Január végén megünnepeltük a kisfiam 2. születésnapját és elkezdtem járni hetente ctg-re. Mindig szépen ficánkolt a kicsike, így gyorsan végeztünk is. A 39. hétben jártunk már, mikor ctg után mentem az orvosomhoz aláíratni a papírt. Mindent rendben talált, de ha már ott voltam, akkor meg is vizsgált. Nem kis meglepetésemre közölte, hogy kétujjnyira nyitva a méhszáj, és ha az utolsó héten lennénk, akkor haza se engedne. Szerencsére hazamehettem, de azért megjósolta, hogy a héten szülni fogunk. Ez volt szerdán.
Péntek este megérkeztek hozzánk a férjem szülei, hogy ha hétvégén indul meg a szülés, akkor tudjanak vigyázni a kisfiunkra, amíg a párommal a kórházban vagyunk.
Szombat hajnalban elkezdődött az ismerős folyamat. Fájdogált a hasam, ki kellett mennem mosdóba többször is. Aludni már nem tudtam, csak vártam, hogy erősödnek-e a fájások. Nem lettek nagyon erősek, de egyre sűrűbben jelentkeztek. Így 5 óra körül beértünk a kórházba. Néma csend volt mindenhol, a szülészet csengője csak úgy hasított bele a csendbe.
A szülésznő kissé morcosan nyitott nekünk ajtót, és furcsán nézett rám, hogy miből gondolom, hogy szülni fogok. De azért beengedett (a férjem a folyosón maradt), mondta, hogy öltözzek át, és hívta az ügyeletes dokit. Hát mondani se kell, hogy ő is akkor lett ébresztve, így neki se a mosoly volt az első reakciója, mikor meglátott. Megvizsgált, és megállapította, hogy kétujjnyira vagyok kitágulva,így elkezdtük kitölteni a papírokat. Nagyjából egy órát ültem hálóingben a széken, mire végeztünk minden adminisztrációval. Erre azért volt szükség, mert a fiunk születése után költöztünk ide, és a kötelező ultrahang vizsgálatokon kívül nem volt sok közöm a kórházhoz. (Valószínűleg gyorsabban ment volna a dolog, ha egyszer nem száll el minden bevitt adat a gépből. )
Felrakták rám a szívhangfigyelőt. Kimutatta a rendszeres fájásokat, de nem volt elég erős. Ekkor jött a nappalos szülésznő. Már jóban lettünk az éjszakással is, de a nappalos egy tünemény volt. 7-kor felkelhettem, és élveztem a majdnem balatoni kilátást az esőben. A szülésznő furán nézett rám, mikor közöltem hogy unatkozom, mert ilyet (nem is tudom miért…) a kismamák nem szoktak mondani egy szülőszobán. Már megnéztem minden apró részletét a szülőszobának, az orvosok ügyeletes beosztását, írogattam a családnak, barátnőmnek.
Közben megérkezett a nappalos doki, aki szintén megvizsgált, és megállapította, hogy még mindig csak kétujjnyira vagyok kitágulva, így lehet, hogy jobban járnánk, ha áttenne a terhespatológiára. Ez az ötlet annyira nem tetszett, főleg hogy a kisfiam se volt még nélkülem fél napnál többet, így gondoltam, elég lesz a kötelező három nap a kórházban nekem. Ekkor az orvos tudomására jutott, hogy ez már a második szülésem lesz. Megnyugodott, és közölte, hogy felhívja a saját orvosomat, utána pedig megkapom az oxitocint. Fél 9-kor kötöttek infúzióra. Ekkor megkaptam az ügyeletes orvostól, hogy a dokim lemondhatja így az egész szombat délelőttre tervezett programját. Jah, és 9-re jönnek a saját kismamái szülőszoba-látogatásra. Ha lehet, akkor hozzám is benéznének, mert ez az egyetlen egyágyas szülőszoba, és általában mindenki oda kerül. Meg ha lehet, akkor mosolyogjak, nehogy megijedjenek a kismamák. Utána pedig eltűnt.
Elkezdett hatni az oxitocin, erősödtek a fájások. 9-kor megérkezett az orvosom, ő is megvizsgált. Már 3 ujjnyinál jártunk, amin kissé meglepődött, hogy milyen gyorsan haladnak a dolgok. Így csinált egy gyors burokrepesztést és el is ment beöltözni a szép zöld ruhájába.
Itt már azért elkezdtem szorítani a férjem kezét elég rendesen. Majd egyszer csak meghallottuk a közeledő látogatókat (majdnem fél 10 volt). Persze, hogy nem bírták ki, hogy ne kukucskáljanak be, de szerencsém volt, pont két fájás között jöttek, így volt erőm egy fél mosolyt dobni feléjük. De arra azóta is emlékszem, hogy milyen fejet vágtak. ( Lehet, én sem voltam a legszebb látvány.)
Abban a pillanatban, hogy a látogatók eltűntek, a szülésznőre néztem, és megkérdeztem, hogy létezik-e, hogy érzem a baba fejét. Ekkor ért vissza a dokim. Egyből elkezdték szétszedni az ágyat, és felrakni a lábtartókat, ami persze nem akart a helyére menni, így még a férjemnek is be kellett segítenie a szerelésbe. Én ott tartottam, hogy nagyon nem érdekelt a lábtartó, csak nyomnom kellett. A második nyomásra már kinn is volt a kislányunk, miután egy kis gátmetszés teljes utat engedett neki. Így 9.43-kor már hallottuk a sírását a 3090 grammos, 53 cm-es Csöppségünknek.
A varrás részét most se élveztem, de azért kibírtam. Volt mit fércelni, mert a gyors szülés hátulütője a sok kis horzsolás és seb lett. A dokim pedig 10.15-kor folytathatta a hétvégére tervezett programját.
A gyerekágyat utólag visszagondolva élveztem. Szülés után hagyták, hogy egyedül pihenjek (a szülőszobás két órát kihasználtuk hármasban), és csak délután hozták be a Picit. A kislányunk pedig a három nap alatt szinte csak evett és aludt.
A benn töltött időszak egyik fura élménye az volt, mikor sorra jöttek az ügyeletes orvosok, és mindenki gratulált a gyors szüléshez (nagyon gyorsan híre ment az osztályon), majd gyorsan hozzátették, hogy akkor jöhet is a harmadik. Már bocsánat mindenkitől, nem vagyok harmadik gyerek ellenes (főleg, hogy már a pocakban növekszik), de valahogy pár órával/nappal a szülés után, valahogy nem azon pörgött az agyam, hogy mikor állunk neki a következő babaprojektnek.
STM
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
