Természetesen, mint minden Bezzeganya, ha moziba megyek, csakis a Cirko Gejzírben nézek skandináv művészfilmeket, de most kivételt tettem. A Testcsere című film üdítően őszinte, ha a gyerekekről van szó, de sírnivalóan hazug, amikor az anyákról.

„A gyerekek olyanok, mintha egy drogfüggővel élnél. Az egyik percben sírnak, a másikban nevetnek. Aztán minden átmenet nélkül ki akarják magukat nyírni a fürdőszobában. Undokok és önzők, szórják a pénzedet és törnek-zúznak.” – kesereg szingli barátjának, Mitchnek (Ryan Reynolds) a nős, háromgyerekes Dave (Jason Bateman).

És tényleg szörnyű az élete: hajnali háromkor, amikor az ikrek ébresztik, rohan pelenkát cserélni – a jelenetben főszerepet kap egy megtrükközött babapopsi is, amiből híg fos röpül a főhős szájába, de most hunyjunk szemet efölött egy pillanatra –, tandemben etetni, csak hogy kímélje a feleségét; minden perce be van osztva és nem csak otthon, hanem a nagyon  fontos munkahelyén is helyt kell állnia, ahol a Doktor House-ból ismert Olivia Wilde által alakított, elvileg szuperszexi, valójában inkább hűvősen unalmas Sabrina az asszisztense. (Már az ismert sorozatban is csak úgy tudott egy kicsit izgalmas lenni, hogy folyton lebegtették, leszbikus, illetve halálosan beteg-e, itt viszont az a szerepe, hogy eleven kísértésként, kiskosztümben járkáljon a főhős irodájába fekete mappákkal a kezében.)

A sztori alapja egy unalomig ismert klisé: a két főhős testet cserél. Ezt már majdnem mindenféle verzióban láthattuk, volt már anya cserél testet lányával (Nem férek a bőrödbe), apa a fiával (Papával a pácban), tinilány tinifiúval (Lelkes testcsere) és így tovább, talán még az asztronauta és a tarajos gőte testcseréjét nem lőtte le egy forgatókönyvíró sem.

Főhőseink is így járnak: egy jó hangulatú italozás után a szökőkútba pisilés közben valamiért azt kívánják, bárcsak egymás életét élhetnék, és így is történik. A kezdeti vicces bénézások után természetesen mindketten helytállnak a másik életében, de aztán hirtelen rájönnek, mennyire is szerették a saját életüket, innen már sejthető a végkifejlet.

Engem azon a groteszk jelenetsoron túl, ahogy a családapa testébe bújt szingli srác bánik a babákkal, a feleség, Jamie figurája kapott meg a leginkább, akit Leslie Mann játszik. A szerepe nagyjából annyiból áll, hogy néha karcsún, szőkén, tökéletes mellekkel átsuhan a színen, egyszer még szoptatni is látjuk. A kedvencem az a jelenet, amikor hajnalban felsírnak a babák, és ő figyelmezteti a férjét (valójában a szingli Mitch-et), hogy mennie kell. Mire Mitch úgy reagál, ahogy az én férjem is tenné: „Dehát hajnali három van! És te vagy az anyjuk!” „Igen, hajnali három van, és én vagyok az anyjuk, és most tűnés!” – rikácsolja Leslie és kirugdossa a pacákot az ágyból. Imádtam.

Edina

Testcsere, The Change-Up, rendező David Dobkin, magyarországi premier 2011. november 24.