Tételezzük fel, hogy a bezzeganya minden idevágó ellenérzése, valamint aktív elhárító tevékenysége ellenére a sors kifürkészhetetlen tréfájából abban a helyzetben találja magát, hogy gyermeke gimnáziumba fog felvételizni.
Mivel óvodát és általános iskolát már választott a bezzeganya, ezért tisztában van vele, hogy a választás egyik komoly fordulópontja a világnézet. Waldorf/Montessori/Rogers vs. „beadom a körzetibe, minek ez a cécó” vs. „csak az X egyház intézménye jön szóba”. A középiskola-választás szempontjai közé bekerül az elit vs. nem-elit törésvonal is. Ha a bezzeganya a gyerekét bármilyen okból hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumba akarja járatni, és miért ne akarná, hiszen a gyereke nyilvánvalóan egy professor emerita/emeritus, akinek szeme van, az láthatja, akinek meg nincs, azzal bezzeganya úgyse áll le vitázni, ha tehát oda akarja majd járatni a kölköt, akkor nehezen ússza meg, hogy leelitezzék, mivel a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok per definitionem elitiskolák, ennek megfelelően nagyon kevés olyan intézmény van, ami nem számít elitnek. De azért van olyan természetesen. Az elitnek nevezett/tartott gimnáziumok írásbeli és (ha akarnak) szóbeli felvételit tarthatnak. Azok a gimnáziumok követelhetnek írásbeli felvételit, ahol ahhoz a fenntartó hozzájárult, továbbá azt az adott tanulmányi területen a jelentkezők magas száma indokolja. Magas számnak az tekinthető, ha az előző három év átlagában a jelentkezők létszáma legalább másfélszerese volt a felvehetők létszámának, ld. http://www.oh.gov.hu/letolt/okev/doc/11_1994_mkm_17_a.pdf
Az összes hat, nyolc és négy osztályos középiskola megtalálható az "iskola választás előtt" c. kiadványban, nekem a tavalyi van meg, az 924 oldal és 2500 forint. Igen hasznos olvasmány.
Azoknak a bezzeganyáknak, akik szeretik próbára tenni a képességeiket, íme, néhány feladatsor: http://www.oh.gov.hu/korabbi_beiskolazasi/6_8_evfolyamos_gimnaziumi/2011-evi-6-8-evfolyamos. E sorok íróját nem vennék föl.
Ebben a posztban a gimnáziumi felvételizésről lesz szó. Ha ön elvei szerint a fentiek miatt vagy ellenére, de elveti a gimnáziumba való felvételizést vagy bármilyen versenyhelyzetet, kérem, lapozzon tovább.
Van tehát most egy 10 vagy 12 éves gyerekünk, akiről úgy gondoljuk, gimnáziumban van a helye. Mi történik ekkor? Vessünk egy pillantást a kérdésre először – udvariasságból – a gimnáziumok szempontjából. Az élet verseny, és ez alól nem mentesülnek a gimnáziumok sem. A versenyben kénytelenek vagyunk valami mérhető dologra támaszkodni, nem érhetjük be holmi „belső értékekkel”. Esetünkben ez a felvételi átlag: az adott iskola tanulóinak hány százalékát veszik fel elsőre felsőoktatási intézménybe. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a gimnázium ennek megfelelően nem abban érdekelt, hogy mindenféle problémás kölökből kitapossa a számukra elérhető legmagasabb teljesítményt, hanem hogy optimalizálja az erőforrásait, és olyan gyerekeket vegyen fel, akik a legnagyobb valószínűséggel segítik hozzá a gimnáziumot a minél jobb felvételi átlag teljesítéséhez. Tehát a felvételi nem azt a célt szolgálja, hogy kiszűrjük, melyik gyereknek lesz jó, hasznos a hat- vagy nyolcosztályos gimnázium, hanem hogy kiszűrjük, melyik gyerek okozna az adott iskolának olyan feladatot, amilyenhez nincs kedve. Ennek megfelelően nem túl boldogok, hogy egy egységes központi írásbeli felvételi eredményére kénytelenek támaszkodni, és szóbeli felvételi beillesztésével próbálják az iskolájuk számára legoptimálisabb tanulókat kiszűrni. Ezért és azért, hogy a gimnázium kellően távoli és kissé misztikus dolog legyen, a szóbeli felvételi módszertanát teljes egészében a gimnáziumok határozhatják meg. A nyilvánosságra hozatal határnapja október 31. Ekkor a következő dolgokat tudhatja meg a bezzeganya:
- milyen tanulmányi területre jelentkezhetnek majd hozzájuk a felvételizők;
- megkövetelik-e a jelentkezőiktől a központi írásbeli megírását, vagy a bizonyítvány alapján döntenek a felvételről;
- mely tantárgyból követelnek normál tantervű, és mely tantárgyból tehetséggondozó írásbelit;
- a központi írásbelin kívül tartanak-e szóbeli meghallgatást;
- hogyan számítják ki a felvételizők elérhető összpontszámát;
- mekkora súllyal veszik figyelembe a központi írásbeli eredményét (min. 50 %);
- mekkora súllyal veszik figyelembe a szóbeli eredményét (max. 25%);
- mely tantárgyak osztályzataiból számítják ki a hozott pontokat (min. 25%).
Rémisztő, nem? Ez nyolc változó. Iskolánként. Mivel a bezzeganya feje nem káptalan, hanem nagyon is kápos, ezért alighanem kénytelen egy excel-táblában összevetni a kiszemelt intézményeket. Nyilván majd ebbe a táblázatba fogja bevezetni a szerzett pontokat, amelyeket – mint láthattuk – minden iskola máshogy fog kiszámolni, valamint minden egyéb releváns és irreleváns hírt, szóbeszédet és tudnivalót, amire szert tesz. Gyakorlatilag végtelen lehetőség a bezzeganyának, hogy értelmezhetetlen vekengésekbe verje magát: vajon előnyösebb-e X iskolában próbálkozni, ahol beszámít a hozott magatartásjegy, vagy az igen spontán természetű csemeténkkel próbálkozzunk inkább egy olyan helyen, ahol a szóbelit az elérhető legmagasabb százalékkal veszik figyelembe. Próbáljuk a jó hírű, vonzó és közeli helyet, ahol sajnos környezetismeret a szóbeli alapja, vagy vigyázó pillantásunkat vessük inkább arra, ami messze van ugyan, de olvasmányélményekről lehet beszélgetni a felvételin. És így tovább da capo al fine, almát a körtével.
Ezen kívül a gimnáziumok nyílt napokat is szoktak tartani, a bezzeganya ezt is kocsányon lógó szemekkel lesi a honlapokon. És megpróbálja kisakkozni, hogy hogyan tudná beszuszakolni a gyerek életébe ezeket az alkalmakat. Tartanak ezen kívül felvételi előkészítőket. Nehéz döntés, hogy vajon jó-e a bezzeganya gyerekének (továbbiakban B. Gy.) a felvételi előkészítő. Egyrészt ez viszonylag időigényes dolog, és a B. Gy már amúgy is túlterhelt. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy éppen abba a gimnáziumba fogják felvenni a B. Gy-t, ahova felvételi előkészítőre jár. Harmadrészt a felvételi előkészítő természetesen fizetős. Negyedrészt a B. Gy-nek talán hasznára válna az extra tanulás és az, hogy ez esetben nem a felvételi napján fogja először látni a Gimnáziumot. Ugyanis a felvételi megírásának helyét is ki kell választani, természetesen érdemes ugyanazt a műintézetet kijelölni mindkét funkcióra. Valamint, úgy hírlik, egyes gimnáziumok méltányolják, ha a tanuló járt előkészítőbe. Hogy a méltányolás pontosan mit jelent, azt a bezzeganya bölcsen nem firtatja. Más gimnáziumok azt méltányolják, ha a nebuló, aki hozzájuk szeretne járni, náluk is írja meg a központi felvételit. A méltányolás mikéntjét itt sem firtatjuk. De, vajon honnan tudja a bezzeganya, hogy melyek ezek a gimnáziumok? Nos, a bezzeganyák nem hivatalos konferenciájáról, amely az alábbiakból áll: osztálytársak szülei, rokonok, barátok, üzletfelek és egyáltalán mindenki, aki még szóba áll a bezzeganyával.
Na, de már át is eveztünk a bezzeganya szempontjainak taglalására. A rendszer ugyanis olyan, hogy ha a B. Gy. csak egy kicsit is eltér az elitgimnázium számára kívánatostól, akkor a bezzeganya szüntelenül az egyrésztek és másrésztek Szküllái és Kharübdiszei között hánykolódik.
Nézzük az események sorrendjét. Először is ki kell választanunk az a gimnáziumot, ahol a gyerek majd megírja a központi felvételi tesztet. Ezt idén december 10-ig kell megtenni. Ez után kell benyújtani az Oktatási Hivatalba (leánynevén minisztérium) a tanulói adatlapot, amelyen a szülő felsorolja, és egyben rangsorolja, hogy melyik iskolákat gondolta megcélozni, valamint a jelentkezési lapokat. A jelentkezési és tanulói adatlapok kitöltését és a megfelelő helyre való eljuttatását az általános iskola szervezi meg. A tanulói adatlap egyik példányát az Oktatási Hivatal, a másikat az általános iskola őrzi, mert ezt a gimnáziumok nem látják, ők az egész folyamat során nem tudják, hogy mi hogyan rangsoroltunk. A Gimnázium igen cizellált és érzékeny lelkű valami. Az adatlapon minden eszünkbe jutó gimnáziumot célszerű felsorolni, olyat is, amelyik nem kér felvételit, vagy finoman szólva sem vágyaink netovábbja. Nem lehessen tudni. Tavaly például az egyik kislány kettőt lapozott, és alig kapott pontot, pedig amúgy kitűnő tanuló. Az írásbeli vizsga január 20-án 14 órakor van. Van egy pótnap is vis major esetére. A vizsga kétszer negyvenöt perc, a kettő között 15 perc szünet van. Úgy készülünk, mint egy gyors szülésre, egy szünettel: papírzsepi, szőlőcukor, csoki, kedvenc zene mp3-on, lelki támasz. Plusz toll, ceruza, radír, rolleres javító, körző, vonalzó. Masszázsolaj, teamécses nem kell. Magyarból és matekból írnak.
Aszongya: a vizsgafeladatok elsősorban nem tantárgyi-lexikális tudást mérnek, hanem azokat a képességeket és készségeket, amelyek a gimnáziumban való eredményes továbbtanuláshoz szükségesek. Király. Hát ez vagy gyanúsan hasonlít a már említett „belső értékekre”, vagy én nem rendelkezem azokkal a képességekkel és készségekkel, amelyek az eredményes bezzeganyaléthez kellenek. Az írásbeli feladatok és a megoldókulcs megtekinthetők lesznek majd a www.oh.gov.hu-n, valamikor a teszt megírása után (ne feledjük a vis major napot!) mindegy különben, ez a lap szeptembertől a júliusi beiratkozásig meg van nyitva a bezzeganya számítógépén. Az eredményeket 2012 februárjában teszik majd közzé, a pontos nap még nem ismert. Ekkor a bezzeganya hóna alatt megoldókulccsal bekocog oda, ahol a B. Gy. a tesztet megírta. A tesztet nem adják ki, de fénymásolat kérhető. Ott a helyszínen a bezzeganya összeveti a dolgozatot a javítókulccsal, és ha tud, pontokat vadász. Tud. Ha a B. Gy. nemcsak abba a gimnáziumba jelentkezett, ahol a tesztet írta (vajon van ilyen vakmerő család?), akkor pecsétes papírokat igényel az írásbeli pontszámról, amelyeket majd bead mindazokba a gimnáziumokba, ahova jelentkezni fognak. Bármennyit lehet kérni. Ezután az írásbeli eredményének ismeretében van mód a tanulói adatlapon feltüntetett iskolák sorrendjének módosítására, véglegesítésére. Azon az adatlapon lehet módosítani, amelyet az általános iskola őriz. Eddig vaktában lövöldöztünk ugye, de most, az írásbelin szerzett pontok ismeretében kezdődhet az igazi finomhangolás. Íme, az egyik legkívánatosabbnak tartott gimnázium tanácsai a módosításhoz.
A módosítás lényege az, hogy úgy sakkozzunk a sulik sorrendjével, hogy a gyerek lehetőleg oda kerüljön, ahova vágyik, és ahova a pontok ismeretében esélye is van bekerülni. Attól tartok, a feladat olyan stratégiai képességeket igényel, amelyeket bizonyára maga Kutuzov marsall is megirigyelne. A módosítást sem látják a gimnáziumok, mert a fent már említett cizellált lelkivilágukat várhatóan az elfogadhatónál jobban megzavarná (értsd: a gyereken porolnák el) a szülő gátlástalan és végtelenül helyteleníthető ügyeskedése (szülői szempontból nyilvánvalóan ez a minimális és elvárható gondosság és optimalizálás), hogy a gyerekét jó helyen tudja. Ezután kerül sor a szóbeli felvételikre. Minden gimnáziumban más és más a szóbeli. Egy igen tapasztalt bezzeganyát kérdeztem, szerinte egy gyerek három helyre simán, öt helyre nehezen megy el szóbelizni. Ennél több irreális, kevesebb indokolatlan önbizalom. Mivel a szóbeliztető, azaz legnépszerűbb gimnáziumok, mind a maguk szája íze szerint tartanak szóbelit, ezt is lesni kell a kiválasztott gimnáziumok honlapján. A Trefortét például már lehet tudni (a poszt szeptember 26-án íródott). Na, ha ezen is túl vagyunk, akkor keletkezik minden gimnáziumban egy felvételi lista az összpontszámokból. Nem kell pánikba esni. A népszerű gimnáziumok első húsz helyén nagyjából ugyanaz a húsz gyerek van. Ezután az oktatási hivatal összeveti a számokat a megadott gimnáziumsorrendekkel és tádááám! már meg is van, hogy ki hova jutott be. Természetesen még ez is módosulhat: váratlan költözés, a gyerek meggondolja magát, és mégis inkább a listáján negyediknek megadottba megy, holott a pontjai alapján a listája első helyére is felvették. Tehát biztosat akkor fogunk tudni, amikor júliusban beiratkozunk. Addigra a bezzeganya, ha csak meghallja a gimnázium szót, fagyos arccal mered a semmibe.
A rendszer rettenetesen bonyolult, és számtalan nehezen kalibrálható elemet tartalmaz, valamint igen mulatságos módon olyan, mint egy színdarab, ahol a gimnázium és a bezzeganya felváltva játsszák a „szigorú gazdasszony” és a „macska, aki ellopta a vajat” szerepét, de úgy tűnik, többé-kevésbé alkalmas arra, hogy a B. Gy a neki nagyjából megfelelő suliba kerüljön. A legnehezebb felvételire a negyedikből nyolcosztályos gimibe készülők számíthatnak, itt valóban a legeslegjobbak kiválasztása a cél, akiknek valóban érdemes tíz éves koruktól kezdve gimnáziumi körülmények között tanulni. A nyolcadikból negyedik gimnáziumba menők szülei jobban támaszkodhatnak arra, hogy a gyerek maga is meg tudja ítélni, mi az, ami neki szimpatikus, melyik iskola az, ahol szívesen tanulna. Egy másik bezzeganya mesélte például, hogy az ő gyereke sikeresen felvételizett és be is jutott volna valamelyik elit gimnáziumba, ő mégis egy erős szakközepet választott, és döntését nagyon racionálisan indokolta, amit a család elfogadott, és a döntés jónak is bizonyult.
Ugyanez szakszerűen: http://www.oh.gov.hu/letolt/okev/doc/11_1994_mkm_8_melleklet.pdf
Hála és köszönet mindenkinek, aki segített megérteni a rendszert, de különösen és személy szerint B. E.-nek, aki nélkül már az általános iskolát sem értettem volna meg.
Lapis Lazuli
