Családi hagyomány, hogy az óév búcsúztatását a Kincsem parkban, a szilveszteri ügetőn kezdjük (megvan rá a jó okunk a mulatozás és a jó program mellett), ahol idén az enyhe időben valami rekordméretű tömeg hömpölygött. Szokás szerint jól szórakoztunk – ügető-és agárfutamok, hírességek, bulisátor zenével és tánccal, street food bódék széles kínálata és a többi – de ami meglepett, az a kisgyerekek és pár hónapos bébik intenzív, de cseppet se idegesítő jelenléte volt.
A Kincsem Park általánosságban gyerek-és kutyabarát hely. Jó levegőjű, tágas zöld park, van egy csuda játszótér is, ahol még a pad is lófejes, a hintáról, mászókáról és egyebekről nem is beszélve, minden fából, minden lovas. Lehet szaladgálni, jól átlátható, mindez a város közepén. De ha valami érdekes programra begyűlik a tömeg, akkor egy kicsit más a helyzet, ugye. Márpedig szilveszterkor a lelátókon egy gombostűt nem lehetett leejteni, de a bulisátorban vagy a közlekedőkön se voltak kevesen.
De ami meglepett: a legtöbb gyereket (jóformán az összeset) ez nem zavarta. Akárhova néztem, hordozóba bújtatott apró babafejeket, ringatós-mély babakocsikat láttam, hülye fejfedőkkel ékesített három-négyéveseket, apjuk nyakában lovagoló kétéveseket. Körülöttük a felnőttek kifejezetten Felnőtt Szórakozással voltak elfoglalva: ordibáltak a lelátón, hangosan biztatva a lovakat meg agarakat, táncikáltak és ugráltak a sátorban hangos zenére, itták a pezsgőt, a bort, a sört, a feleseket, sorba álltak a hamburgeresnél és szelfiztek csoportosan, amikor épp nem telefonáltak rettentő hangosan.
A babák pedig…..nos, a legnagyobb zajban halálos nyugalommal szundikáltak vagy nézelődtek. Gyerekordításra nem nagyon emlékszem, pedig az a leghangosabb retródiszkót vagy futamközvetítést is át szokta ütni, és akkor is felkapod rá a fejed, ha nem a te gyereked.
Szó sincs róla, én nem gondolom, hogy itt valami baj lenne, csak meglepődtem. Ugyanő babák ébrednek minden neszre, szomszédi zajokra, csengetésre, közelben elhaladó repülőre vagy autóbuszra, ők ordítanak fáradtan a vendégség közepén, nyefegnek a sétán. Itt sokezer idegen közt vidáman elvoltak, mintha ez volna a természetes közegük. Mintha épp elég lett volna, hogy apu-anyu teljes lazaságban, vidáman hurcolja vagy tologatja őket, a többit meg ki nem ejti le magasról. Végülis igazuk volt. Idén kifejezetten enyhe volt a szilveszter este (máskor volt már farkasordító hideg, amikor öt-hatévesekkel azért fogtuk menekülőre, mert már síoverallban is fáztak…), eső nem esett, szél nem fújt, kellemes időben lehetett sétálgatni, trombitálni, táncolni, vagy gofrit majszolni. Vagy dühöngeni a gofrisátor előtt, amikor a büfés kezét széttárva szabadkozik, hogy se a generátort, se a sütőt nem ilyen tömegre tervezték, ha valaki gofrit akarna enni, készüljön legalább negyven perces várakozásra.
Mi kiálltunk a sorból, a mögöttünk állók is egy hordozóval sorakoztak, benne legfeljebb három-négyhónapos csecsemő. Gofrit még nem akart enni, tehát pont olyan békésen szendergett a hír hallatán, mint az összes többi kollégája, akit aznap mulatni vittek a Kincsem Parkba.
De akkor hogy is van ez kérem a zajjal, a bulikázással, a tömeggel meg a babákkal?
Vakmacska
(A képek sajátok, és a helyszínen készültek aznap este)
