Sokszor izgalmas, meglepő, irigylésre méltó, vagy egyenesen félelmetes lehet számunkra az eltérő kultúrákban alkalmazott hagyományos gyereknevelési módszerek és szokások sokasága.
A japán önállóság
Japánban például tipikus, hogy a gyerekek teljesen egyedül, vagy csak egy másik kisgyerek társaságában mennek iskolába és tömegközlekednek. Ezzel olyan fokú önállóságot tanulnak, amire az azonos korú európai gyerekek esetében sokszor nem is találunk példát. Persze ennek biztosan köze van a japán alacsony bűnözési rátához is: arrafelé a fegyveres gyilkosságok előfordulása 350-szer kevesebb, mint Amerikában.
Az iskolákban aztán a japán gyerekek jelentős felelősséget is kapnak. Már 6 éves koruktól kezdve az ő feladatuk az iskolák takarítása – beleértve a mosdókat is – illetve az ebédfelszolgálást is egymás között osztják meg az osztályban, mint nálunk a hetesek a jelentést.
Skandináv babák és sarkvidéki hidegek
Dániában és más, hosszú télről ismert országokban teljesen normális dolog, hogy a kisbabákat a babakocsiban hagyják kint aludni, bármilyen időjárás is legyen. Ők csak azt az elméletet ragadják meg, miszerint a friss levegő segít a babáknak jobban aludni, és különösen egészséges számukra – csak éppen itt nem egy tavaszi babakocsis sétáról van szó, hanem az ottani időjárás diktálta tempóról.
A dán családoknál és bölcsődékben egyaránt láthatjuk tehát a babakocsikba bújtatott babákat, akik a hidegben is a szabadban szundikálnak. Az üzletek, kávéházak előtt is bőven látni „kint hagyott” babakocsikat, ilyenkor a szülők bentről, az ablakhoz közeli asztaloktól figyelhetik a kicsit, miközben beugranak egy kávéra.
Kína és a pucér popsik
A hagyományos kínai csecsemőkori bilire szoktatás, amelyet a gyakorlatot átvett hanyatló nyugatiak csak „eliminációs kommunikációnak” neveznek, azt jelenti, hogy a csecsemők pelenka nélkül töltik a napjaikat.
Rendszerint ez már az élet első heteiben elkezdődik, amikor a csecsemőket csupasz fenékkel a vécé – vagy egy szemetes vagy bokor, ha éppen úton vannak a picivel – fölé tartják, és halk, folyó vízre emlékeztető hangot adva segítenek nekik. Szóval ha Kínában járva ilyen jelenetet látunk, azon egyáltalán nem kell meglepődni.
Az olasz óvodások és az életveszélyes szerszámok
A Reggio Emilia pedagógia módszerrel dolgozó óvodákban gyakori látvány, hogy az egészen kicsi gyerekek is kis kalapácsokkal ütögetik az igazi szögeket és fűrészekkel vágják a fát barkácsolás közben. A pedagógia elmélet szerint ilyen módon a gyerekek munka közben gyakorolják a kreativitást és fejlesztik a problémamegoldó készségeiket. Szóval ha fűrésszel rohangáló óvodásokat szeretnénk látni, irány a mesés Itália!
Az olasz gyerekek és az éjszakázás
Olaszországban nem ritka, hogy a családok babakocsistul járják a piazzákat este 10 órakor. Az olaszok általában későn vacsoráznak, gyakran együtt ül asztalhoz az egész család, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a kisebbek közül néhányan a szüleik ölében dőlnek ki, mielőtt az este véget érne.
A francia gyerekek és az evés magasiskolája
Gyerekmenüt találni egy franciaországi étteremben valódi kihívás. Hasonlóképpen, semmilyen különleges eseményen, ünnepségen sem találni külön asztalt a gyerekeknek, külön műanyag étkészlettel és dinóhusi ételválasztékkal. A francia gyerekek számára az étkezés esetében nincs kivétel, az asztalhoz a családjukkal együtt ülnek, a féltett damaszt terítővel és igazi edényekkel terítenek meg számukra, amelyeket sok más európai szülő kisgyermek korban még hajlamos távol tartani a gyerekeitől.
Az iskolai ebéd általában négy fogásból áll, amelyet éttermi módon, asztalhoz szolgálnak fel, és legalább 30 percet adnak az étkezésre, hogy biztosítsák a megfelelő minőségű étkezést. Na, igen. Volna mit utánozni ebben! A francia szülők megközelítése is más, a „tápláló” ételek kizárólagosságát száműzve az ízlés szabadságára nevelik a gyerekeket, arra bátorítva őket, hogy kóstolják meg az új ízeket, kísérletezzenek bátran.
Az indiai gyermekek nagycsaládjai
A nyugati országokban mára teljesen elterjedt nukleáris családmodellel ellentétben Indiában a sokszereplős gyermekgondozás gyakorlatát láthatjuk. Ahelyett, hogy egész nap csak egy szoptató anya gondoskodna a kisbabáról, egyik rokonról a másikra – beleértve a fiatalabb családtagokat is – adják át a kicsit, hogy az anya el tudja látni egyéb kötelezettségeit is. Ez valószínűleg minden szereplőnek sokkal egészségesebb és változatosabb rendszer, mint a kettesben töltött mindennapok.
Apák gyesen az akáknál
Világszerte általános, hogy inkább a nők gondoskodnak a kisgyermekek szükségleteiről. A közép-afrikai Aka nomád törzsben viszont az apák idejük 47%-át töltik a csecsemők gondozásával. A szerepek itt felcserélhetők és rugalmasak. Az aka nők vadásznak is, a férfiak gyakran vállalják a konyhai teendőket és persze fordítva, de a baba körüli teendőkben teljes mértékben osztoznak.
Ti milyen meglepő gyereknevelési szokásokról hallottatok még a világban? Írjátok meg kommentben!
