2020 12.29-én este 6 óra felé elmentem megfürdeni. Körülbelül fél órát áztattam magam, mikor végeztem, bementem lefeküdni. Nagyjából húsz perc múlva egy pukkanást hallottam, és már folyt is a magzatvizem. Semmi fájásom nem volt, és februárra voltam kiírva. A párom épp dolgozott, de szóltam neki hogy mi is történt. És persze a mentőket is értesítettük, akik kb. tíz perc alatt kint is voltak.
Elvittek a dunaújvárosi kórházba, onnan pedig fel Budapestre, a 2-es számú Nőgyógyászati Klinikára. Ott kaptam tüdőérlelőt, és a vajúdóban feküdtem. Bár a gép jelezte a fájásokat, én semmit sem éreztem még akkor sem.
Másnap reggel felkerültem a terhespatológiára, nagyon rendes volt mindenki. Este 8 óra felé kicsit vérezni kezdett az orrom, de ezenkívül semmilyen más jel nem mutatkozott. Éjfél körül éreztem menszesz-szerű görcsöt a derekamban. Járkáltam a folyosón, az ágyon pedig ide-oda forogtam fekvés közben
04:45 kor szóltam a nővérnek, hogy fájdogál a derekam, azonnal szólt az orvosnak, aki jött is. Akkora bő 3 ujjnyira ki voltam tágulva. Egyből vittek a szülőszobára, és még mindig nem volt fájdalmam! 
05:59-kor pontosan megszületett a kislányom Csenge Alexandra, 2140 és 41 cm 34.hétre. Mire kibújt, három orvos is állt mellettem, ha valami probléma lenne, de hála istennek semmi komplikáció nem volt. Úgy volt, apa bent lesz, de minden olyan gyorsan történt, hogy mire odaért, már el is vitték addigra a manókánkat. Egy fél napig volt inkubátorban, és egy éjszakát a kék fény alatt. Mindenkinek hálás vagyok, mindenki kedves volt és segítőkész. 
Ez az én szüléstörténetem, amire boldogan tekintek vissza mindig.
Niki
