2017. január, körzeti gyermekorvos ad beutalót a neurológiára. Máris kapunk időpontot április 26-ra, délelőtt 11-re, ahová 12:30-kor be is jutottunk. A fiam ekkor már éhes, álmos, és elfogyott a türelme, így a nem túl kedves doktornővel nem éppen együttműködő. Így 15 perc vizsgálat után továbbküld minket neuropszichológiai vizsgálatra. Ez a profizmus, 15 perc alatt meg is állapította, hogy neki semmi dolga ezzel a gyerekkel. Végül is, hurrá!
Hiperaktív, figyelemzavaros
Hipp-hopp, kapunk is időpontot augusztus 2-re a neuropszichológiára, itt viszont már szerencsénk volt, azonnal fogadtak minket, a doktornő tünemény volt, és a fiam minden tudását bemutatta, így születhetett meg az a diagnózis, hogy felgyorsult a pszichomotorikuma. Hétköznapi nevén hiperaktív, figyelemzavaros gyerek. Ami úgy néz ki, hogy nem képes egyszerűbb feladatokat sem teljesíteni, mert minden apró elszálló szösz, vagy bútor-reccsenés is eltereli a figyelmét. Ettől az idegrendszere túl van feszülve, fáradékony, és nem érti, hogy ezt mások miért nem látják. Mivel meg van rekedve egy korábbi fejlettségi szinten, így egy csomó minden más sem tud fejlődni, például más emberek érzelmeinek megértése. És erre jön rá a dacos életkor, ami a négyéveseknél még bőven fékező hatással bír. Én ennek örültem is meg nem is. Ez egy annyira hülye érzés, hogy végre van megoldás, ugyanakkor meg nézem ezt a gyönyörű kisfiút, hogy lehet a fejében és az idegrendszerében ez az óriási rendetlenség, összevissza kábelezve az agya, mint egy félreprogramozott műszer, és az ártatlan nem is tud róla?!
TSMT torna
A tervezett szenzomotoros tréning (TSMT) feladatsora a nagy- és finommozgások fejlesztése során érleli, strukturálja tovább az idegrendszert. A foglalkozás menete kötött, feladatsorokba rendezett, a gyermek fejlődésének megfelelően fokozatosan nehezedik. A mozgásos feladatok segítik az érzékelés, észlelés fejlődését, a testvázlat, a térbeli tájékozódás, a laterialitás, a dominancia beérését. A feladatsorok javítják a gyermek koncentrációs képességeit, megalapozzák, segítik a figyelem jobb irányíthatóságát, a ritmusérzék és a motoros kreativitás fejlődését.
Forrás: www.csillagtorna.hu
Így a szeptemberben induló mozgásfejlesztő tornába be is tudtunk kapcsolódni. Délelőtt 11-re visszük hetente kétszer (azt most nem mondom, hogy ez nekünk mekkora lelki és fizikai teher, mert mindketten teljes munkaidőben dolgozunk), de eddig még egyszer sem sikerült egy héten mind a két elvinni. Ennek ellenére egy hónap után a következő változásokat tapasztaltuk (annak ellenére, hogy a védőnő például azt mondta, hogy nem hiperaktív a gyerekem, és ha lesz is változás, fél év múlva várjuk):
- Végig tudja hallgatni, amit mondok neki, nem szól bele, nem türelmetlenkedik. Nem szól bele a mesébe este (Nem szerettem esti mesét sem olvasni már, mert három szó után húszperces különelőadást tartott a fiam, amit úgy zárt le mindig, hogy olvassad már!).
- Nem annyira fáradékony.
- Végre evés közben nem jár keze-lába és nem fekszik hanyatt. Ez számomra az egyik csúcs.
- Sokkal előzékenyebb lett.
- És most jön a lényeg: az irkafirkálást felváltotta az ember-ábrázolás. SZÍNEZ, vonalon belül maradva! A múlt héten festettünk, imádja keverni a színeket, eszméletlen, mennyire szereti a tarka dolgokat! Maszatolás közben egyszer csak csendben koncentrálva rajzolt egy összezárt kört, két szemet, szájat. Én a saját kompozíciómra figyeltem, mikor megláttam, ó, de szép, és kiegészítettük kezekkel és lábakkal. És arányos és a jó helyen van és nagyon ügyes. Előtte már rajzolt nekem egy űrpolipot, de az nem ember. Nem mondom, hogy a rajzolás a kedvenc elfoglaltsága, de sokkal gyakrabban ülünk le, és sokkal tovább tart a közös rajzolás.
- A gyógytornás hölgy nagyon erősen javasolta, hogy bicajozzon, de a tekerős bicajra képtelenek voltunk rávenni. Viszont az elliptikus trénert valahogy megkedvelte, az valami hasonló, mint a bicajozás, és ezen felbuzdulva ismét elővettük a bicajt, ráült és tekerte. Kb. 10 percre van tőlünk a cukrászda, az volt a díj, hogy ha odáig elteker, akkor kap egy sütit. Úgy tekert, mint a kisangyal. Először lecsúszott a talpa a pedálról, de pár perc után rájött, hogy kell tekerni. Pár nap eső következett, no, meg egyre sötétebbek a délutánok, így nem éppen bicajozós időszak van, de egy napos szombati napon ismét előkerült a bringa, pótkerekekkel, ami úgy vettünk észre, hogy inkább zavarja a fiamat, mint segítené. A férjemmel egyetértésben le is szedtük a pótkerekeket, és miután stabilan ráül a fiam, egyik lába a földön, a másik a pedálon, meglökjük és tekeri. Ezt először alig hittük, de kb. húsz perc alatt megtanult bicajozni. Ezek varázslatos dolgok.
- Eddig is játszott egyedül, de nagyon hamar megunta, nem talált benne örömöt, most kezd ez megfordulni, jobban élvezi az egyedüli játékot egy nyüzsgős óvodai nap után, elég, ha a közelben vagyunk. Nem von be minket a játékba, elmélyülten játszik, ha épít valamit, büszkén mutogatja.
- Kirakózás: Kétévesen ki tudott rakni 6-9 darabos kirakókat, és ezen a szinten megállt. Lényegében elmondható, hogy kétéves kor körül állt meg valami, mert a legtöbb tevékenysége bölcsis szinten volt ovikezdetkor, és az oviban nem történt fejlődés. Most 30 darabos kirakókat rak ki, egyedül, most nagyon élvezi, hogy kapja a dicséreteket. Összerakós, szerelős játékokkal sem szeretett játszani, mert nem tudta összerakni, így elvesztette az élvezeti részét. Most olyan vad dolgokat épít, ami éppen megszokott egy négyéves kisfiútól. A kis sínes játékát, már olyan szinten variálja, hogy elfogyott a hely a lakásban. Eddig lerakta úgy, ahogy a képen volt.
- Összességében sokkal jobban bírja a monotóniát és a túlzsúfolt helyeket, például a bevásárlóközpontot, ahol általában szétcsúszott idegileg, és egy beszívott tinire hasonlított a viselkedése, aki nem tudja magát kontrollálni. A legszebb, hogy a tiltást, a „nemet” könnyedén fogadja, nincs utána bosszúhadjárat, mostanában már kifejezetten rosszul is érzem magam, ha nemet kell neki mondani.
- Komolyodott sokat.
- Ja, és végre találtam egy olyan jégkorit, aminek állítható a mérete, így korizunk. Háromszor volt, ő akarta. Igaz kezdetben csalódott volt, mert ráment a jégre, és a két lába ezerfelé csúszott. Kis Töpörtyű azt hitte, hogy úgy fog siklani, mint a nagyok. Hát nem. Itt volt némi jégpüfölés, és hogy milyen hülye a jég, de túllendültünk ezen az apróságon, és most már kis segítséggel több métert is meg tud tenni, kézenfogva természetesen.
- Labdázunk. Végre nem becsukott szemekkel, széttárt karokkal csak várja a püffenést, hanem nyúl a labda irányába, a szemét követi a keze.
Itt tartunk most úgy, hogy kerek három hónapot tornázott idáig a fiam. Most szünet lesz, 2018. januárban indul újra a torna, és márciusban megyünk a féléves kontrollra.
Nem tudom, hogy mi zajlik a tornán. Mi nem mehetünk be. Van a csoportjában még két hasonló kiscsávó, irtó édesek, ők már régóta járnak, az egyik kisfiú négyévesen kezdte, picike növésű, és négyévesen nem nagyon beszélt. Illetve csak az édesanyja értette meg, most ötéves és gyönyörűen, cukin dumál, vigyori jóarc. A másik kisfiú „Rongyláb Jani”, neki a mozgása volt rettenetesen lemaradva, és ő is sokat fejlődött. Ez az ő kis csoportjuk és hellyel-közzel kitartóan jár mindenki.
Folyt köv.
Macitojás
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
