Van kedvenc Örkény István egypercesetek? A hideget vacsorázó Wolfné? A sírból feltámadt Hajduskáné? A gödröt ásó dr. K.H.G? Az öngyilkos tulipán? A mérgezett pogácsát szállító mentős? Nekem abszolút kedvencem a szerelmes telefonfülke, imádom azt a mondatot, hogy: “A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.”
Elképzeltétek már, hogyan lehetne megfilmesíteni az egyperces novellákat? A Daazo.com a Margó Városi Irodalmi Fesztivál keretében kisfilmpályázatot hirdetett Örkény István születésének 100. évfordulója alkalmából Egy perc - egy történet címmel. Vasárnap az A38 hajón vetítették le a legjobbnak talált munkákat, melyek közül a két nyertest nézhetitek meg itt:
Mi a groteszk?
A végső kérdés:
A filmek mellé ajánlok egy másik Örkény-egypercest is:
AZ OTTHON
A kislány még csak négyéves volt, emlékei bizonyára összemosódtak, s az anyja, hogy tudatosítsa benne a küszöbön álló változást, odavitte a szögesdrót kerítéshez, és messziről megmutatta neki a szerelvényt.
- Nem is örülsz? Ez a vonat visz haza.
- És akkor mi lesz?
- Akkor otthon leszünk.
- Mi az, hogy otthon? - kérdezte a gyerek.
- Ahol azelőtt laktunk.
- És ott mi van?
- Emlékszel még a mackódra? Talán a babáid is megvannak még.
- Anyu - kérdezte a gyerek. - Otthon is vannak őrök?
- Ott nincsenek.
- Akkor - kérdezte a kislány - onnan meg lehet majd szökni?
Almajemima
