Nem jött meg. Ma sem. Hát, most legalább van esélyem tesztelni. Vigyázz, mit kívánsz – szokták mondani. Negyedik napja kezdődik ugyanúgy a reggel. Ülök a budin, és lógatom a tesztcsíkot a műanyag pohárba. Ki iszik ilyenből kávét? Még attól is átmelegszik, hogy belepisiltem.
Furcsa… már nem is koncentrálok, nem számolom a másodperceket, nem görcsöl be a csuklóm, azon igyekezve, hogy pont a kis nyilacskákig érjen a teszt a pisibe. Egyszerűen csak figyelem, ahogy lilul az indikátor.
Hajnali négy óra. Nagy a csönd ilyenkor, még nálunk is. Hallom, ahogy a szomszéd motoz. A szomszéd, akinek egyéves a kisfia. A kisfiú, aki mindig annyira örül nekem, és ha teheti, bemászik az ölembe és a nyakamba fúrja az arcocskáját. Nem tudom, miért tetszem neki annyira, alig találkozunk, akkor is csak pár szót váltok a szüleivel, nem járunk össze. Azt viszont tudom, hogy négy év, és két sikertelen lombik után, természetes módon fogant a fiúcska. Négy év… őszintén csodálom ezt a kitartást.
A teszt már teljesen lila. „Fektesse vízszintes, nem nedvszívó felületre.” Fektetem. Reménykedve elfordulok. Lehet, hogy már nem mi vagyunk a „mások”. Te jó ég! És ha tényleg? Ha el kell mondanom neki? Hogyan kell? Hogy lehet ezt szavakba önteni? Vagy csak visítva kirontok a fürdőből, kezemben a pozitív teszttel, és elkezdek ugrálni az ágyon? Jó az nekem, hogyha a gyerekem apja szívrohamot kap, mielőtt egyáltalán rájönne, mi történt? Az is lehet, hogy bírok magammal, és egyszerűen csak visszabújok mellé, belesuttogom a fülébe:
„Apa, kelj fel, valakinek köszönnöd kéne!”
Igen, lehet. Vagy el sem mondom neki reggelig. Néhány órán át csak az én titkom lesz. A kettőnk titka. Az első közös titkunk. Édes gondolat…
Nagy levegőt veszek. Megfordulok, a kezembe veszem a tesztet, de nem nézek rá. Most kell megtudnom? Vagy tegnap kellett volna? Vagy még előbb? Éreznem kellett volna? Jaj, én semmit nem éreztem, ez azt jelenti, hogy… Rápillantok. Negatív. Nem, az nem lehet! Négy napja késik! Nem lehet negatív! Hiszen én egy óramű vagyok! Néhány óra eltérés még lehetséges, de négy nap? Nem, ez a teszt nem lehet negatív. Négy napja késik, és ennek csakis és kizárólag egyetlen oka lehet, méghozzá az, hogy terhes vagyok. Terhes vagyok! Gyerünk már! Mi lesz, te második csíkocska?! Bújj elő!
Hiába. Negatív. Négy nap, négy negatív teszt. Valakinek nagyon jópofa humora van odafenn. Csalódottan rámolok a kukába. Kezet, arcot, lelket mosok a csap alatt. Majd legközelebb. Holnap. Vagy a jövő hónapban. Vagy négy év és két lombik után. Valamikor. Lábujjhegyen lopózok vissza az ágyhoz, bebújok a paplan alá. Ő felém fordul, magához húz. Átölel. Csak úgy, álmában. Jó nekem. Nem tudom, miért sírok.
Panna
