Fogadjátok szeretettel legújabb sorozatunkat, az Apanaplót, melyben hétről hétre egy kispapa meséli el a párja terhességével kapcsolatos eseményeket.

5. hét

Ültünk a nappaliban és a kínos csend már kezdett szó szerint fájni. Asszonypajtás várakozóan bámult rám, még kicsit sürgetett is, meresztgette a szemét, hogy itt az idő, mondjuk el. Akkor döntöttem el, hogy többé nem fogadom el kifogásnak azt, hogy terhes. Semmire.

Végül kibukott belőlem a mondat, hogy „Testvéred lesz”. A gyerek pufók arcán egyből hatalmas mosoly terült szét, és nekem szegezte a kérdést, hogy „Szexeltetek?”. Mire felocsúdtam, már két kérdő szempárral találtam magam szembe, a gyerek szüntelenül vigyorgott és várta az igent, az asszony meg az öklével töfködte az arcát, hogy ellazítsa az arcizmait, gondolom nem akart kiröhögni, de azért ő is kíváncsian leste, hogy mit kezdek a helyzettel. Én pedig újra megfogadtam, hogy többé a terhességet nem fogadom el kifogásnak.

Egyébként a harmadik hét egyelőre az „ezt kívánom, azt kívánom, téged kívánlak” jegyében telt, na meg azzal, hogy az amúgy 9-ig alvó feleségemből egy korai sprinter lett. Reggel menetrend szerint 6 és 6:30 között hatalmas rúgásra ébredek, ha még időben van, akkor kicsúszik gyorsan egy „bmeg” a száján, ha nincs, akkor csak rohan. Ha ez kitart még pár hétig, Usain Bolt sírva fog elbújni mellette.

A már meglévő gyerek hihetetlenül gyorsan gondoskodó nagy testvér lett, kíméli az anyját, ahogy csak tudja (néha becsempészek egyet-kettőt azokból is, amiket nekem kéne csinálni, ha ilyen boldogságot okoz neki a segítség, ne rajtam múljon a jókedve…). Nem szokásom könnyen elérzékenyülni, de amikor hasat simogatnak, akkor mégis érzek valami rózsaszínvattacukros boldogságot. Még akkor is, amikor szembesülök azzal, hogy ezek ketten szövetkeznek és már most eldöntötték, hogy entellektüelt nevelnek belőle. Hiába mormogom nekik, hogy várják meg, míg ő eldönti, mit akar. Nem. Majd ők azt tudják. Olyan, mintha valami kívülálló lennék, pedig a gyártáshoz határozottan szükség volt rám is. Tartok tőle, hogy ez csak romlani fog.

Mivel még nagyon az elején vagyunk a dolgoknak, másban nem nagyon ütközik ki, hogy gyarapodik a család. Bár néha elgondolkodom, hogy fér el az asszony testében annyi kaja, amennyit mostanában bepusztít. A gyerek még csak egy kis paca az ultrahangon is, de máris mennyi változást okoz. Ki érti ezt?

Dávid

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?