Szeretek szülni. Habár nehéz, és persze, hogy az ember aggódik előtte, hogy minden rendben lesz-e mégis az életem legszebb élményei. Lehet, hogy el vagyok varázsolva, mert itt szuszog mellettem egy csöpp kislány, aki rózsaszín szemüveget tart az orrom elé, még ha akadnak nehézségek is.

 

Szülni fárasztó és sok kitartás kell hozzá, meg persze tudom, egy kis szerencse is. Olvastam itt sok borzalmas szülést, de azért a legtöbb szerintem olyan átlagszülés, mint az enyémek. Se nem túl hosszú, se nem túl rövid, se nem túl véres, de azért nem csak úgy kipottyan a baba. Én mindig is szerettem a kihívásokat, a próbatételeket, amikor megtapasztaltam a határaimat. Nagyon sok minden fejben dől el. Apás szülés volt, és a páromtól egy dolgot kértem előtte. Ne hagyja, hogy elengedjem magam.

Éjjel kezdődnek a fájások, de csak ritkán és szép nagy levegőkkel könnyedén átvészelhetők. Akkor már egy ideje a konyhában aludtam. Hogy miért, erről most nem szeretnék szólni, mindenesetre aki volt már terhes, az megérti, hogy a terhesség vége felé elég kritikus dolog az alvás, mindent megtesz az ember egy kis pihenésért. Sütőn, mikrón óra. Már voltak éjszakáim jósló fájásokkal, és mindig ezek voltak a támpontok. Most áramszünet volt, mindkettőn csak a sok nulla villog. Így csak fekszem, hallgatom a kislányom távoli szuszogását, el-elbóbiskolok.

Reggel hétkor átmegyek a páromhoz, befekszem mellé. Egy kis reggeli ölelés. Aztán hallja, hogy mélyeket lélegzem. Mondom neki, megint görcsöltem egész éjjel. Aztán beindult a reggel, kis elsőszülöttem felkel. Ekkor kezdtek erősödni a fájások, és picit véreztem is. Hívom az orvosom, mondja, menjünk be.

Szüleimmel beszélek, hogy jöjjenek vigyázni az ekkor még picire. 7:30-ra megérkeznek, indulhatunk párommal a kórházba.

Az útra most is nevetgélve gondolunk vissza. Akkor már elég erős fájásaim vannak, minden fájásnál félreáll, vészvillogó benyomva. Együtt tanultunk vezetni. Az oktatónk mindig azt mondta, hogy nem szabad mérgelődni más sofőrökre, hiszen sose lehet tudni, talán épp szül a feleség az anyósülésen. Két fájás között beszélgetünk, sok mindenről, persze bennünk van az izgalom, és a türelmetlenség. Már ott éreztem, hogy ez csapatmunka lesz. Én, a párom és a baba.

A parkolóból nehéz volt az út a szülőszobáig, meg-megállok. Mellettünk elhalad két férfi és hallom, amint az egyik belekezd „Amikor az én feleségem szült…”.

Háromujjnyira voltam nyitva, amikor felvettek a kórházba. Kevesen vannak, megkapjuk az alternatív szobát. Párom úgy járkál benne fel s alá mintha otthon lenne. Abszolút magabiztosan terelget, beszél hozzám, mint egy profi szülésznő. Nincs úgy megszeppenve, mint az elsőnél, ő már rutinos versenyző, ez sugárzik belőle.

9:30-kor burokrepesztés. Utána tudom, hogy nehezebb lesz. Nem, most nem szabad megijedni. Négyujjnyira voltam nyitva, tudom, hogy már nem lehet sok. A páromba kapaszkodom a fájások alatt, ő meg csak mosolyog, erőt ad. Hárman vagyunk, én, ő és a baba. Nem zavar minket senki.

Érzem, hogy nyomnom kell. Már nagyon nehéz. Jön az orvosom. Benne teljesen megbízom, megnyugodtam, minden rendben lesz. Átmegyünk egy szülőszobába, az orvosomba kapaszkodom. Felfektetnek egy szülőágyra és nyomhatok. Koncentrálok, nyomok, beleadok mindent. Tudom, hogy nemsokára ott fog nyekeregni egy kis csomag a hasamon. A kitolás nehezebb, mint múltkor, próbálnak gátvédelmet alkalmazni, ezért minden lassabb. Már csak egy nyomás, ha ügyesek vagyunk, mondja az orvosom. Utolsó tartalékaimat is bevetem. Aztán érzem, ahogy kicsúszik. Először a feje, aztán a teste, és nyekereg. Mint a nővére két évvel ezelőtt. Potyognak a könnyeim és ölelem. Párom is mosolyog, kétgyermekes apa.

Nem viszik sehova, rajtam fekszik, amíg engem ellátnak. Aztán felöltöztetik, és megkapja a párom is. És csak nézzük ezt a kis csodát, aki belőlünk lett, boldogok vagyunk.

Már tudom, hogy sok nehézség, aggódás, nem alvás és ezzel együtt veszekedés vár ránk, de ez így van rendjén. Tudom, hogy az ekkor nagylánnyá előlépő kislányomnak is nehéz lesz, de majd megoldjuk valahogy.

Szép élmény volt legalábbis nekem, de remélem a páromnak is.

(Hogyan élte meg a szülést az apa? Jövő heti szüléstörténetünkből kiderül.)

Sárgarigó

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?